"kétszögletű egyenes"

Üdvözlöm a blog Olvasóit! Ahogy Eszter már jelezte, meghívást kaptam, hogy a zene, a muzikalitás és a gyermeknevelés kapcsolatában néha-néha cikkecskékkel, lemezkritikákkal "fűszerezzem" ezt a kiváló oldalt. Tamásnak hívnak és - nomen est omen, ahogy a mondás tartja - ez nálam úgy látszik program is lett, mert bizony a "tamáskodás" nagyon is sajátom. Adott estben szőrszálak hosszanti hasogatásától sem riadok vissza. Mindjárt bemutatkozásképp néhány gondolatot fűznék egy ezeken az oldalakon nem oly rég Kardos Horváth János "Földlakó" c. gyereklemeze kapcsán megjelent kritikához . Eszter bevezetőjében ott megemlíti, hogy nem igen tudott "zöld ágra vergődni" a CD megítélésével, és zenei képzetlenségére hivatkozva kérte meg Diát, hogy mutassa be azt. Ami nekem feltűnt - és ennek kapcsán született meg ezen oldalakon való részvételem ötlete is - az volt, hogy a kritika - számomra úgy tűnt - épp a zenei tartalommal nem foglakozik. Most - a lemezt megha

Nem terveztem posztot írni a héten többet DE!, jaj hol kezdjem? Délelőtt titkos útra indultam, könyvet venni ajándékba. Ez már önmagában veszélyes ugye, én meg a könyvesbolt... :D Na mit találtam? (Nyilván osztrák könyvesboltban németül.) Nos Olivier Tallec azóta imádatom tárgya, mióta először találkoztam vele a  Großer Wolf & kleiner Wolf második részében.  Azóta persze családi kedvenccé avanzsálódott Liza és Micsoda  ürügyén. A kezdőtörténete a kis és nagy farkasnak szintén siker elsőre, a kicsit akadozó fordításos mesélést az apa érkezése két percre bírta félbeszakítani. Az az első sorok után beigazolódott, hogy a szerző tényleg Exupéry rajongó, el bír így kezdődni, hát nem zseniális? "Schon immer lebte der große Wolf allein, unter seinem Baum, oben auf dem Hügel.  Dann kam eines Tages der kleine Wolf. Er kam von weither. Von so weither, dass er der große Wolf zuerst nur einen Punkt sah." És a kis farkas mindig egy kicsit közelebb jön. Végül leül a nagy farka

Boldizsár Ildikó  Meseterápia c. könyve  kapcsán számos kérdés merül fel az olvasóban, ezért megkerestem a szerzőt néhánnyal. A válasz igazolta a futó találkozásunk és a könyv által keltett előfeltevéseimet a szerző kedvességéről, és a hozzá fordulók felé irányuló végtelen figyelméről. Bár a klasszikus értelemben vett interjú nem készült el, mégis a levélváltás során engem nagyon megkapott Ildikó néhány sora, így engedélyt kértem ezek közkinccsé tételére. Fogadjátok szeretettel! - Hogyan jelenik meg a várandósság a mesékben? Milyen mesék valók a kismamáknak? - Érdekes módon a mesék nem beszélnek konkrétan a várandósság időszakáról, de jelzik, hogy a gyermekvárás ideje kitüntetett figyelemet igényel mind a nő, mind pedig a férfi részéről. A férfinak ilyenkor még erősebb védelmet kell biztosítania az övéi felé (gondoljunk csak azokra a mesebeli királyokra, akik a szülés környékén elvonulnak a háborúba, és amíg távol vannak, a gyermeket váró asszonyok sok támadásnak vannak kitéve).  A vá

A fa téltinta írását égbe karcolja Pincér! M.K.-nak mézízű tejkávéillat múzsáknak

Ahogy ígértem, jön a következő Nógrádi Gábortól kapott könyv bemutatása. Sokáig a Petepite és Az anyu én vagyok! című könyvei voltak a kedvenceim, de a Munyimunyi olvasása után ez egyértelműen módosult. Annyira jó stílusú a regény, olyan jól szerkesztett, felépített, és hiába tudja az ember a végét, mégis képes voltam másodszori olvasásra is izgulni kicsit rajta. Talán, mert magamra ismertem? Vagy másra? Vajon ti melyik szereplőben ismernétek magatokra? A történet itt sem túl bonyolult. A Bánáti család Nizzában nyaral, amikor egy reggel az anyuka szokás szerint úszni indul, és eltűnik a hirtelen támadt viharban. A keresés után mindenki halottnak hiszi, pontosabban nem egészen, mert Benedek, és általa a húga Kata, és természetesen Papa biztosan tudják, hogy az édesanya életben van, és vissza fog térni. Szerencsére a narrátor nem hagy bennünket kétségek közt, olvasóként is hamar megtudjuk Edit valóban megmenekült, csak éppen nem Nizzában kerül partra, hanem Algériában. És nem azért,

Az a szerencse ért, hogy három helyre is készíthettem interjút Zalka Csengével , bloger körökben ismertebb nevén a Tarkabarka Hölggyel . Itt most a 3 interjúból kiemelt részleteket olvashatjátok. A Holnemvolt Fesztivál honlapja  és facebookos oldala . „A Holnemvolt valóban mesés lesz: 5 ország 7 nyelven beszélő mesemondóit tömöríti egybe, és mégis, kreatív tolmácsolás segítségével, érthetővé és élvezhetővé tesszük minden látogató számára. Abban is különleges, hogy felnőtteknek szól; gimnazista korosztálytól felfelé várjuk az érdeklődőket, hiszen nagyon sok történet épp nekik, épp róluk mesél!” „A storytelling sokkal többet jelent egyszerű mesemondásnál. Ez egy színes, különleges nemzetközi műfaj, mely nemcsak a tündérmeséket és népmeséket foglalja magába; egy storyteller elmesél és színpadra visz bármit, mindent, ami történet és elmondható. Ezért aztán nincs is két egyforma közöttük: mindenki más kultúrából érkezik, mindenki mást hoz magával; mindenkit más és más történetek, szer

Mint látható, megújult kicsit a blog, remélem így sikerült áttekinthetőbbé tenni. A háttérképet egyébiránt 2006 nyarán készítettem Koppenhágában. :) A másik sokkal fontosabb hírem pedig, mától társszerzője van a blognak , nemsokára Tamás fog bennünket meglepni gyerekzene, zenei nevelés, CD ajánló és egyéb témába vágó recenziókkal. Nagyon köszönöm neki itt is, hogy jön, és emeli a színvonalat. Menet közben biztosan ki fog derülni róla is ez és az, annyit előre, hogy  főiskolai évfolyamtársam volt, és J. és A. barátainkkal együtt  néztünk filmklubos filmeket, társasoztunk, vagy épp csak a valamelyik tanszéki folyóson próbáltuk megváltani a világot. Nos, a világmegváltást azóta átengedtük a következő nemzedékeknek... ;) Ahogy én hobbiból írok gyerekirodalomról, úgy foglalkozik hosszú évek óta a zenével és zeneelmélettel. És közös vonásunk még, hogy én 3 évesen döntöttem el, hogy tanár leszek, és azóta egyfolytában olvasok mióta ismerem a betűket, ő pedig 3 évesen Berliozt hallgatott,

Csodák pedig vannak! És nem biztos, hogy Könyves Kálmánnak igaza volt, miszerint boszorkányok pedig nincsenek. De szegényebb is lenne az életünk, ha a mesebeli, és való életbeli boszorkányokat nélkülöznünk kellene! Szerencsére a való életben nem vasorrú bábákkal találkozunk, hanem inkább a bölcs, kiteljesedett javasasszony-félékkel, akik a Napnak, Holdnak az anyjai. Nem minden hájjal megkentek, de bölcsességgel felvértezettek, és nem is tartják meg a tudásukat, hanem átadják a (mese)hősöknek. A saját életünkben mindannyian hősök vagyunk, ha hisszük, ha nem. És ha nem, hát járjunk utána! Legjobb, ha Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvével kezdjük az utánajárást. Ő ugyanis úgy is, mint mesekutató, úgy is, mint meseterapeuta, és úgy is, mint boszorkány (értsd bölcs, tudással megáldott, kiteljesedett nő) az egyik legavatottabb szakértője hazánkban a témának. Hosszú évek kutatásának, gyakorlatának tárgyiasult esszenciája a könyv, jól szerkesztett, logikusan felépített, tagolt. Ne ije

Sokat beszélgettem erről a CD-ről, mivel én nem vergődtem zöld ágra a megítélésében, és amúgy sem értek különösebben a zenéhez, így körülnéztem, illetve megkértem Diát , hogy segítsen nekem. A keresgélés eredményeit látjátok, illetve Dia CD bemutatóját. Köszönöm neki! "Azt mondják törvényszerű, ha valakinek gyereke születik, akkor a felgyülemlett örömöt szakma-hű pótcselekvéssel dolgozza fel. A pék kígyó-kiflit süt, a közlekedési rendőr zebra-lobbiba kezd, a politikus kilép a pártból, az üzletember mentőautót ajánl fel. KHJ 5 évig a Kaukázus zenekarnak volt frontembere, tehát végülis zenész, így hát ő – jobb híján – gyermekei születése után dalokat kezdett írt nekik, eleinte kizárólag figyelmük lekötésre."  Forrás A Jam Light vendége Kardos Horváth János. Dia: Földlakó Az egész cd zöld, a természetvédelmi értelmében. A borítója egyszerű, papírból van hajtogatva, többszöri ránézésre is szokatlan. A dalok a természetről, a globális felmelegedésről, tudatos vásárl

Emlékeztek még Adrian Mole -ra? És a titkos naplójára? Én még jól emlékszem, s ha nem is tudnám szó szerint idézni, bizony megvannak belőle részek a fejemben. És ha azt mondom, hogy Nógrádi Gábor új ifjúsági regényének főszereplője, Samu, Adrian távoli rokona, akkor talán nem járok olyan messze az igazságtól. Egyrészt ott van ugye Samu, aki amúgy Adorján (sic!), de utálja ezt a nevét, másrészt szintén a naplójába kapunk betekintést, a titkos naplójába. A cselekmény egészen egyszerű, a nagymama halála után a családtól 300 km-re élő anyai nagyapa a családhoz költözik lánya kérésére. A tizenéves Samu pedig kénytelen egy szobába költözni a húgával. Már ez épp elég az élet igazságtalanságán siránkozáshoz, de a sors nem kegyelmez hősünknek, papa egészen borzasztó. Horkol, és minden idejét kedvenc fiúunokájával tölti, például elkíséri az iskolába, vagy éppen ráveszi a megtakarított pénzének lottószelvénybe való befektetésére. Persze nem lesznek milliomosok. Nem beszélve arról, hogy Samu

Fülszöveg: 1984-ben az írónő meg is kapta a legrangosabb ifjúsági irodalmi kitüntetést, az Andersen-díjat. E gyermekmű hőse egy műgyerek. Óriási konzervdobozban szállítja le a posta, majd tápfürdő segítségével lesz belőle épkézláb fiú. Milyen kalamajkákba keveredik a technikailag tökéletes Konrád? Sikerül-e az átprogramozás? Miként lesz belőle szeretetre méltó emberi lény? Erről szól a kästneri humorral megírt kis remek. Valóban nagyon humoros, ám egyben nagyon elgondolkodtató kötet is egyben. Hogy milyen kérdéseket feszeget szerintem, ahhoz kattints a bővebben gombra, vagy még jobb, ha kikölcsönzöd és elolvasod magad is! Eme regény esetében biztosan igaz, hogy a fordítás jobb, mint az eredeti, de hogy egyenrangú az egyszer biztos! Eleve a cím a német Konrad oder das Kind aus Konservenbüchse hosszadalmas magyarázata helyett. Szeretem a magyar nyelvnek ezt a jelzőbe sűrített mellékmondat kifejezési lehetőségét, meg azt hogy ennek leírásához sem kellett bonyolult körmondatba bonyo