Csendesen, halkan...
Ez az a pillanat, amikor, ugyan csak halkan, de megjegyzésem van. Meg (egy kicsit) elegem a mindenféle tankönyvbotrányokból, költők körüli hajcihőből. És úgy jártam, mint KJÁ, akit ráadásul nagyon szeretek, mint költőt és gondolkodót, hogy háromféleképp lett elegem. Mint gyerekirodalmár, mint szülő és mint tanár is. http://librarius.hu/2014/11/19/kommentaradatot-inditott-el-gyerekgyilkos-anya-tortenete/ Hosszú fejtegetések és magyarázgatások helyett két dolog: Forrásmegjelölés nélkül minden hiteltelen, hiszen a mondás is úgy tartja: messziről jött ember azt mond, amit akar. Tanulmányozhatom a fát az erdőben, lehet az fenyő, de ennyiből kijelenteni, hogy egy fenyvesben állok, ha a többi fa kivétel nélkül tölgy? Nem szabad elveszni a részletekben, globális, összefüggő képet kell alkotni. Csak hát az idő, kutatás, figyelem. Ítélkezni, előítéleteket mozgatni könnyebb. Igaz. A másik dolog, és ezek már a kérdéseim: - hány szülő kapcsolja át a tévét a híreknél? - hány sz