"kétszögletű egyenes"

A prae.hu-n megjelent recenzió óta sikeresen lezajlott az a bizonyos születésnap, és örömmel jelentem, hogy a könyből kiválogatott játékok kivétel nélkül nagy sikert arattak, mind a gyerekek, mind a szülők körében. Azt gondolom, a Holnap Kiadó olyan könyvet adott ki, amely egyszerűen nélkülözhetetlen mindazok számára, akik gyerekekkel, kamaszokkal foglalkoznak, vagy szimplán csak szeretnek játszani. Napok óta az járt a fejemben, hogyan fogom levezényelni a nemsokára esedékes szülinapi zsúrt, mivel tudom majd lekötni egy csapat nagycsoportos ovis igencsak szerteágazó, ide-oda elkalandozó figyelmét. Adott ugyanis egy (leendő) ötéves, aki hercegnőnek képzeli magát és pontosan tizenegy hónapja készül a szülinapjára, amit ráadásul mindenképpen itthon szeretne megünnepelni.

További hírek innen. Lassan végéhez közeledik a 2011/12-es tanév, amely úgy gondoljuk sok izgalmas, és remélhetőleg felejthetetlen pillanattal, dallal, verssel, mondókával és tudással gyarapította a 0-6 éves gráci magyar gyerekeket. Szeretnénk, ha ez a következő tanévben is így maradna, ezért jó ideje keressük a megoldást, hogy az iskoláskorba ért, vagy akár a betűk világa iránt élénken érdeklődő 5 éveseknek is lehessen olyan foglalkozásrész, amely a magyar tudásuk fejlesztésében és megőrzésében segít.

Másodközlés. Eredeti itt . Trendek jönnek, trendek mennek, avagy mit ér az elv, ha minden nap konzekvensen sír a gyerek? A történet valamikor ősszel kezdődött, amikor az óvodai csoportváltás nyomán kisebb krízishelyzet alakult ki nálunk. Ha nem a saját fülemmel hallom el sem hiszem, hogy az egyik anyukatársat megkérik az óvónénik, hogy beszéljen a gyerekeivel, mert aki nem a lánykái által preferált macskafigurát hordja mindenhol, (nem szeretném megnevezni) azzal nem játszanak. Egész odáig próbáltam a délutánonként el-elpityeredő gyerekemet megnyugtatni, hogy biztos lesz barátja hamarosan. Végül én adtam be a derekam. Macskafigura után jött a póni-ügy, nagyszülőkkel súlyosbítva. Határhúzás, anyai mustrán átment pónik beköltözve. Innen egyenes út vezetett a Könyvfesztiválon a Móra standján álló csillogó pónis könyvekhez. Nem örültem, de a gyerek annál inkább. Marcus Pfister a  Regenbogenfisch  című nagysikerű könyvéhez tudnám a Móra Kiadó pónis mesekönyvét hasonlíta...

Valójában ezt elve ide kellett volna... Emlékeztek még Mészáros Zsófira, Zsoltira és Szücsire? Meg a bökős pulóverére? Számomra  tízévesen a bökős pulóver maradt meg a könyvből, meg a hangulata. Most ugyanez a hangulat ragadott el egy másik történetben, ahol már nem a Bross kontra Depeche Mode  a sláger, hanem a Mocsok Csillag ésLouis Amstrong. És most sajnálom igazán, hogy sose volt pont olyan korú tanítványom, aki miatt (újra)felfedezhettem volna Sohonyai Edit regényeit. A stílusa augyanolyan eleven, olyannyira, hogy időnként hangosan felkaccantam. Különösen “Gyula és Bea” sms váltása tetszett, ahol a nemeket nem egészen tükrözi a név, de nem szeretném lelőni a poént.  Kockacukor tipikus kamasz, aki a szülei válása és egy szerencsétlen betegség miatt védőhájat növeszt maga köré, mígnem 17 évesen őt is eléri a szerelem. Vagy legalábbis az, amit annak vél. Miközben pontosan az a lányfigura, akivel – csakúgy, mint Mészáros Zsófival anno – minden lány azonosulni tud. ...

Kedvenc sorozat. :) Véletlenek márpedig, úgy hiszem, nincsenek. Valószínűleg tehát nem véletlen, hogy a Könyvfesztiválon szerzett (kapott és vásárolt) könyvek közül a hazafelé úton  A hazátlan herceget okezdtem el olvasni. Bizonyára az sem véletlen, hogy az elképesztően (önmagamat meglepő intenzitással) várt könyvet végül nem olvastam aznap végig. Ösztönösen választottam a következő olvasnivalóm, mintha megéreztem volna, hogy a megoldás, a kulcs, Umberto Eco új tanulmánykötetében keresendő, amit – milyen meglepő – épp a  feuilleton  műfajával és a  felismerés mechanizmusával foglalkozó esszénél csaptam fel. (1) Még mielőtt messzemenő következtetéseket vonna le a kedves olvasó a regény színvonalára nézve, szeretnék rámutatni, hogy a fenti fejtegetés a következtetés aktusára vonatkozik.  Arra a pillanatra, amikor az olvasó (- én) tetten éri a pillanatot, ami a könyv hatásmechanizmusának vizsgálata közben történik, vagyis amikor a fragmentumok  hi...

KTE Konferencia – Szombathely Nemsokára itt is olvasható lesz a bejegyzés, de addig is: Mindig is kicsit irigykedve néztem Kinga képeit , s nemrégiban Kata , szintén papírszínházazni kezdett. Ekkor kérdezte meg Zsuzsa, hogy tudnék-e segíteni a hozzám közel eső szombathelyi előadásban, ugyanis ők éppen Bolognában lesznek. Mivel alapvetően a kortárs gyerekirodalom új megjelenéseit és őket kellett volna bemutatni, és egy kicsit a papírszínházat a „Naná!“ helyett visszafogottan igent mondtam. Mondhatni rebegtem. Végtére is kapok egy Papírszínházat kölcsön! Persze azonnal gyakorolni kezdtem vele, először csak itthon. Jobb, mint a diavetítés, mert nem kell hozzá sötét - ujjongtak a kölykök -, majd a magyar oviban, ahová időnként eljárok mesélni. Kitaláltuk, hogy a „doboz“ varázsszóra nyílik. Közben kiderült, hogy az előadás a Papírszínházról fog csak szólni, erre azért kicsit berezeltem, sóhajtva félretettem a kis cetlijeim a különböző könyvek, regények c...

Eredetileg a Lóci óriás leszt akartam idemásolni, mintegy üzenetül Hisztimanónak, aki beköltözött hozzánk erre a betegséges, bent ülős szép tavaszi időre. aztán véletlenül megtaláltam ezt a verset, s el is szállt a rosszkedvem. Szóval nem is tudom mit is akartam írni. :) Lóci meg a számok Fáradtan rakodtam le. Lóci épp aludni ment, toll, füzet s könyv feküdt mellette. – Ma este mesélsz, ugye? – örvendezett. – Ej! – De! – Nem. – Apu! – Nincs időm. – Azt a Szun Vu Kung majomkirályt! – – Ugyan már, az száz oldal. – Akkor kurtábbat… – addig kunyorált

Rengeteg helyen lehet olvasni a könyvről, például a  könyvmutin  is, Veress Gyöngyitől, és engem is kisebb, ám annál nívósabb gárda próbált meggyőzni a könyv elolvasásának hasznáról. Amikor elolvastam beszélgetni kezdtünk a lányokkal a könyvmutin, eredetileg oda akartam updatelni (szép magyar szóval) a beszélgetést, de kár lenne Gyöngyi írását elrontani, szóval a korábban megkezdett bejegyzés zárásaként  Marika  és az én beszélgetésem szerkesztett változatát olvashatjátok. Végeredményben, tulajdonképpen, megérte. Katarzist ugyan nem váltott ki, inkább némi csalódást, leginkább amiatt, hogy komolyan, ez minden? Némi szlenggel élve, vessetek a mókusok elé, de a közfelhördülés után ennél azért többet vártam. Valahogy félelmetesebb, nagyobb, nihilistább igazságokat. Nagyobb, egetrengető felismeréseket. Valami nagy, valami katartikus élményt. Mit kaptam helyette? Egyrészt igazolva látom ama Ottliktól már rég tudott igazságot.

A hivatalos beszámoló előtt, mellett, hadd mutassak meg valamit, ami oda nem fér be vagy tematikai vagy érzelmi okokból. Pénteken tehát átvonatoztam volna Szombathelyre, de persze vonatpótló autóbusz volt, persze a magyar oldalon. Így is korábban értem oda, nyakamba vettem hát a várost, mondhatni emléktúrát tartottam. Meglepő módon egyetlen könyvesboltot sem találtam a Fő téren, viszont a farmerboltban, a bölcsész végzettségű eladó(tulajdonos?), akivel hosszasan beszélgettünk, útbaigazított egy GYERMEKKÖNYVESBOLT felé. Itt látjátok a képeket, a NYME-SEK (régi BDTF D. ép.) melletti Belsikátorban található, a másik oldala csokoládéüzlet. kb. 10 méterre pedig az ART Kávézó, ami olyan régen nyílt, hogy még ültünk ott szemináriumon, persze ki mással, mint Fűzfa Balázs tanár úrral. :)

Aki még nem ismerné a fiatal osztrák illusztrátor, Michael Roher nevét, annak érdemes megjegyeznie. Nem csak azért, mert egymás után zsebeli be a legrangosabb díjakat, hanem mert az általa illusztált könyvek tényleg jók. (Megjelent a prae.hu -n.) Michael Roher eredeti foglalkozását tekintve szociál-, játék- és cirkuszpedagógus. Harmincegy éves, Bécsben él. Autodidakta illusztrátor, erőssége a szokatlan perspektíva, az egyszerű, de sűrített mondanivalójú ábrázolásmód. Eddig megjelent könyveiben vékony vonalú tussal dolgozott, és természetes - főképp barnás – földszíneket használt. 2009-ben két könyvvel is elnyerte a DIXI-Preis Legjobb Illusztrátor címet. (A DIXI az osztrák Institut für Jugendliteratur, fiatal szerzők számára létrehozott díja.) A Picus kiadónál megjelent  Fridolin Franse friziert  című önálló kötete pedig azonnal elnyerte a négy legrangosabb osztrák gyermekkönyves díjat. A kiadó oldalán összegyűjtött  méltatások  közül talán a  Heute  ...

Nem kívántam sem boldog karácsonyt, sem boldog új évet, nem emlékeztem meg a 200. bejegyzésről és a 60. olvasóról. Most álltam meg egy pillanatra: Oriah Hegyi Álmodó Öreg Indián Verse Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Azt hiszem párszor már írtam, bizalmas, mondhatni közeli viszonyban vagyok a ponyvairodalommal, legalábbis a krimivonulatával mindenképpen. Így eshetett meg, hogy például a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes nekem tetszett, a fejemben lévő figurákat hozta a film, mert sehogysem bírtam addig elképzelni, hogy a tipikus angol úriemberek, amilyen a más filmek Sherlockja kábszerezzen vagy bunyózzon. Szóval részemről megvettem a filmet kilóra, még akkor is, ha néhány  hiba majd kiszúrta még az én szemem is. A bevezetőből, gondolom, mindenkinek lejött, hogy most egy olyan ajánló következik, ami előtt némi útmutató szükségeltetik. Érdekes párhuzam, hogy amikor eldöntöttem, hogy fogok írni erről a sorozatról, akkor érkezett meg egy ajánló egy ismerősömtől, és egy kérdés, hogy mit szólok a YA (Young Adult) elnevezéshez egy bizonyos könyvtípus esetén. Egyrészt lehetne a kategóriára a Fiatal Felnőttek elnevezést használni (FiF?), ebből csak a rövidítés az én ötletem, de majd még gondolko...

Még szintén tavaly decemberben válaszoltam a prae.hu körkérdésére, de érdemes elolvasni a többiek válaszát is! A Könyvmutatványosokra pedig VÉGRE ezt írtam. Tersánszky Józsi Jenő: A rejtelmes bábu Nem így terveztem, de végül örülök, hogy így alakult. Két éve karácsonykor éppen a Holnap Kiadó  Tündér a vonaton  című könyve mellett őriztem egy kis beteg álmát. Most szintén egy Pásztohy Panka által illusztrált kötet mellett ülök, őrzőként látszólag csak a levest vigyázom a strázsán, amibe hirtelen ötlettől vezérelve nem éppen szokványos módon betűtésztát dobtam. Őrizni kell a holnapot, vigyázni a kultúrát, s imádkozni, hogy a következő év (is) hozzon szellős márciust. Tersánszky Józsi Jenő mesekönyvétől verssorok kezdtek zsongani a fejemben. A kötet kiállítása gyönyörű, ebben még mindig nagyon jó a kiadó, Panka pedig nem egészen új oldaláról mutatkozott be, legalábbis a   Subterranean  címet viselő illusztrációja után. Mindenesetre a könyv illusztrációi fino...

A cikk a prae.hu gyerekrovatának évzáró cikkeként jelent meg. Köszönet a rovatvezetőnek, Boczán Beának! A belső képekért pedig köszönet a szerzőnek, Kiss Ottónak, hogy rendelkezésemre bocsátotta. Talán nincs is olyan felnőtt, aki gyerekként ne járt volna a nagyi padlásán, és aki nem kincsekkel dagadó zsebekkel tért volna haza onnan. A padlás ugyanis az a hely, ahol feledésbe merült, titokzatos, porlepte tárgyak várnak arra, hogy valaki újra megtalálja őket, és annak a valakinek a kezében kinccsé váljanak.  Ez az izgalommal teli szituáció a kiindulópontja Kiss Ottó új kötetének is, amely már címével is sugallja, hogy múltbéli dolgok  (versek, versformák) újrafelfedezéséről lesz szó. Az alcím, a Dudorászós versikék  egyszerre utal a rímes, ritmusos formára, és a kicsinyítő képzővel a tartalomra, vagyis hogy az előző kötetekhez viszonyítva talán kevesebb a filozofikus mélységet megragadó vers. Természetesen találunk ilyeneket is, pl.  Hinta ,  Az idő...

Teljesen világos volt, ha medve és Agócs Írisz, akkor egyszercsak könyvtulajdonosok leszünk. Az viszont egyáltalán nem volt világos, hogy ettől kitör nálunk a mackóőrület, s karácsony kellős közepén a huszon-sokéves (igazából harminc-kevés), szóval ősöreg medvém kopott, foszladozó bundáját kell javítanom, mi több védőruhát kell fabrikálnom neki! Az igazat megvallva arra sem számítottam, hogy egy este végig kell olvasnom az összes történetet, arra meg aztán végképp nem, hogy a mesék hosszát leszámítva még élvezem is.

A képek forrása Kismarty-Lechner Zita blogja. Nagyon örülök ennek a könyvnek. Több, meglehetősen különböző okból. Mióta külföldön élünk, az első hónapok tanácstalanságát leszámítva, öt különböző tárolóba gyűjtjük a szemetet, elvileg kilencbe kellene, de van komposztálónk, az üvegeket és fémet meg a gyűjtőszigetnél válogatjuk szét. Az én gyerekeimnek már az a probléma, hogy a nagyiknál mindent egy kukába kell dobni. Mióta gyerekeim vannak megtanultam ragaszkodni a dolgokhoz, átalakítani, újrahasznosítani. Megtanultam, hogy a legjobb játék a műanyagflakon, a legszebb babakonyha, amit az apjukkal egy hosszú délután alatt barkácsoltunk. Mióta gyerekeim vannak, sokkal jobban aggaszt a bolygónk helyzete, például rászólok a férjemre, ha feleslegesen sok vizet tesz a forralóba a teájához. Mióta komolyabban is foglalkozom gyermekirodalommal, keresem ezt a könyvet, nem alkuszik meg, nem tesz kitérőt, nem keres kiskaput.

Forrás:  szoborlap.hu Az elmúlt héten többször belefutottam ebbe a kérdéskörbe, amikor ismerős szülőkkel a különböző kultúrák összepasszításáról beszélgettünk, először a spanyol barátnőmmel (a férje német), aztán az angollal (férj osztrák), és végül a magyar barátnőmmel (férje osztrák), érdekes módon vele az orosz Télapóról kezdtünk dilemmázni. Nem hagyott nyugodni a kérdés, kicsit utánakutattam a neten hogy is van, mert igazság szerint mi hagyjuk sodortatni magunkat az ovis hagyományokkal; lévén mi ugyan mindketten magyarok, de s férjem vallásmentes én meg a vallásom nem gyakorló katolikus. Az osztrák gyerekintézményekben következetesen Miklós püspök van, és mesélik a legendát is. Még a könyvet is ideadták, hogy fordítsam le a gyerekeknek, és karácsonykor pedig a Christkind jön és a Christbaum is általa kerül a szobába feldíszítve. Nekünk ez remekül megfelel, de lássuk a medvét, illetve, hogy mit találtam: Egyszer itt van Miklya Luzsányi Mónika remek informatív írás...

Ahogy ígértem felteszem a megjelenések sorrendjében a könyvajánlókat ide is. Illetve kivételesen a bábszínházról az egyik résztvevő beszámolóját is, ami az újságban megjelent. A MAGYIK által ajánlott bábszínházas listáról választották ki Szendét a szervezők, s az égiek erős összeesküvése ellenére az előadás végül jól sikerült.

Sikerült végre eljutnom odáig, hogy prezentáljam az ovinak összeállított könyvajánló listát. Ott díszeleg a faliújságon. Szemezgessetek ti is!

Megjelent a prae.hu -n. A grazi Pedagógiai Főiskolán másodszor rendezték meg azt az egész napos könyvbemutatót, ahol a tanárok, könyvtárosok, és hallgatók részletes tájékoztatást kaphattak az év folyamán német nyelven megjelent gyermek- és ifjúsági könyvekről. Az előadás egy  programsorozat  része, amit szinte minden tartományban megtartanak. A rendezvénnyel egybekötött könyvkiállításon az érdeklődők megtekinthették a szóban forgó könyveket, és akár meg is vásárolhatták azokat.  Franz Lettner és Klaus Novak, a bécsi  Institut für Jugendliteratur (Gyermekkönyv Intézet) kiadványának, az  1000 und ein Buch nak a főszerkesztői hat órán keresztül mutatták be az idei év gyermekkönyv-termését. Tizenkét oldalas ajánlólistájukról az osztrák gyermek- és ifjúsági könyveket, valamint néhány olyan német nyelvű kiadványt választottam ki, amelyek a filmbejátszásokkal, felolvasásokkal színesített maratoni előadás során valamiért különlegesnek, érdekesnek mutatkoztak. ...