Varró Dani: Túl a Maszat-hegyen

Ott kezdődik, hogy mint bölcsész nagyon jókat vigyorogtam Varró Dani Maszat-hegyén, a musical változatból készült CD-t is felettébb kedveltük. Mégsem gondoltam soha egy percig sem, hogy az eredeti szöveg gyereknek való. Bárhonnan is olvastam egyetlen célra gondoltam alkalmasnak, annak a bizonyos állatorvosi lóénak a céljára, avagy magyartanári példaszövegnek, verstani, és gyakorlati irodalmi ismereteket számon kérő szövegnek.
Ma teljesen más témában keresgéltem a neten, amikor is az ITT linkelt kritika a szemembe ötlött. (No jó, bevallom a kritikaszerző egy másik kritikáját kerestem.)
Azontúl, hogy nagyon vidoran ülök itt :D sokadszor vagyok kénytelen megállapítani, hogy már megint egy állásponton vagyok a kritikaszerzővel.
Mármint abban a tekintetben, hogy a történet igencsak a "dáthás angol költőre" hajaz, avagy gyenge, mint a harmat, és kicsikét sok az újítás és nyelvi lelemény, és kevés fül érzi, s még kevesebb ismeri fel szerintem az idézett költőket, formákat, bravúrokat. (Egy biztos, ha visszamegyek tanítani minden diákom olvas Maszat-hegyet, mert verstant s eposzt tanítani tökéletes.)

Alant egy részlet, az egészet

elolvashatjátok itt,

mondom még egyszer,

de aki semmit sem gyanít

jobb, ha felkészül

Lovász Andi lehúzza

a Varró Danit. 

Méghozzá nem is akárhogy

versben kérem,

ez aztán a költői szemérem,

tetszeni fog nektek is

úgy vélem.

(Nincs több kínrímem ígérem.)

Részlet  TISZATÁJ

LVIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM
2004. AUGUSZTUS, 93.p.

UTÓHANG 

kihátrálás a szövegből 

 „S fejét, amely főtt, egyre törte, 

 És amíg törte, egyre főtt.” 

   (Tóth Árpád) 

Kedves Dani, írhatnám Neked, 

Ha neveden túl bármi más 

Ismerős volna, s lennél velem 

Puszipajtás vagy jóbarát. 

E versednek révén nem leszel. 

Bár lehetsz kedélyes, vagány, 

Ötletes, szellemes, kellemes 

Harcos vagy akár kapitány, 

Nőszív hajóján biztos kézzel 

Kormányozgató hős vitéz – 

De lásd, ha bírnál sok erénnyel, 

Mindez akkor is annyit ér, 

Hogy a könyveddel ejtett csorbát 

Híreden kiköszörüli? 102   tiszatáj

Ki sosem olvasott Tőled mást,  

E sokkot hogy heveri ki? 

Na jó, nem sokk. De tudod, a rím… 

(A rím az furcsa állat, és kín 

Hogy verekedjed ki magad 

Némely mondatból mihamarb.) 

Hol sok más ítész és kritikus 

Zsenialitást, lángészt, virtust, 

Különleges sztárt, vénát vél 

Felfedezni, addig itt én 

Nem látok újságot: semmi mást, 

Csak fecsegést s léha locsogást. 

Mi vértelen, s ott nem leled 

A lelket, embert sem, s eszed 

Azt súgja: ez csak hipp-hopp ópusz, 

Nincs ottan szív, csak hókusz-pókusz, 

Szemfényvesztés! Játék lehet,  

Ha megsegít a képzelet. 

Kell ehhez még sok-sok szereplő

(És a jó költőre rávall: 

Vértez karakán vonással), 

S mind árnyalt, nem harsány kereplő. 

S a varázs nemcsak hősön fénylik: 

De minden esemény, akció 

Csak ez elvvel mozgatható, 

És győzzön a jó, ahogy illik. 

Ha mindez megvan (ahogy írva), 

Úgy a ritka mese nevet 

Műved elé biggyesztheted. 

Hogy olvassák-e, s könyved bírja 

Az idők szelének ostromát 

(De hogy ez az első szándék? 

A karzat tapsa ajándék!), 

Azt eldönti majd sok kis pupák. 

Ez mind csak játék, azért írom 

Elsősorban, mert élvezem, 

S a Költő címet bár nem bírom, 

Mégis működik, s bálterem 

Vagy reklám és plakátok nélkül 

Is lehet ily verset írni. S ménkű

Esik majd fejemre, lehet, 

De jó érzés volt. Köszönet, 

Hogy eddig kibírtad, olvasó! 

Rímszótár se kell neked, ha 

Ilyen izgalmas kalandra 

Indulsz el! Csak légy írástudó, 

S kész. De ne bánd – ki tehet arró’? –, 

Ha siker nem lesz. Nem vagy Varró. 

Lovász  Andrea