"kétszögletű egyenes"

  eperszájú pigidzsekiben a szerző privát fotóalbumából no copy!!!      Az eperszájú csukott szemmel tűrte, hogy anyus felöltöztesse, valójában még a bicikli gyerekülésében is aludt, a hideg szél csak a pilláit tudta borzolni a sálba, kendőbe bugyolált kislánynak.      A szomszédban Sanyi bácsi és Cikimama már ébren voltak, de az eperszájú nem gondolt a kakaóhoz szükséges tejre és a kétes értékű hajnalra, amiről még nem lehetett tudni, valóban beköszönt-e. A Világucca szomszédságában terpeszkedő lakótelep ablakai mögött sötétség honolt, csak néhány konyhában égett a halvány pislogású kislámpák álmos fénye. Az óvoda rácsos kapuja sötéten ásított anyusra, amikor kiemelte a még mindig csukott szemű eperszájút és a hátsó ajtón beadta a konyhába.      Az üzemi konyhák fémes, hideg csillogású krómlapjai élesen verték vissza az óvodai neonlámpák hideg fényét. A tűzhely és a kazán azonban már dorombolt és a csomagként egy székre ültetett kislány...

(c) a szerző privát fotói        Az eperszájúnak ugyan földig ért a lába, de meglehetősen kurta volt. Ez később sok vita és néhány bók forrása is lett, az eperszájú ugyanis váltig állította, hogy minél kurtább a lábad, annál nehezebb feldönteni, mert alacsonyan van az ember súlypontja, de ebben a pillanatban az alacsonyan lévő súlypont, meg a stabil állás még nem foglalkoztatta.      Fára akart ugyanis mászni, amihez az alacsony termet és kurta láb kedvezőtlen feltételnek számított. A diófa magasából Zsóóóci öltötte rá a nyelvét, ami szép nem volt, csak szabályszerű. Szívesen segített volna a kicsinek, de a fán saját magára kellett vigyáznia, és a tökmagnak semmi keresnivalója nem volt ott, míg nem tud egyedül felmászni. Ez volt ugyanis a szabály.      Fára mászni szabad, de csak önerőből és csak olyan magasra, ahonnan biztonságosan le tud jönni, aki felmászott. No meg lássuk be, az iskolás nagyfiúnak sem volt mindig kedve a bőgő...

Minden évben, tavasz tájékán - hogy ennek van-e valami köze a természetes párzási időszakhoz, azt nem tudom, - téma lesz a kísérleti laboratórium legidősebb asszisztensei közt (magyarán az 5-6 éveseknél) a szexualitás. Ez fejlődéspszichológiailag egyébként teljesen normális, még akkor is, ha egyes fölnőttek kifejezetten nem örülnek neki. Minden évben más-más fordulatot vesz az erről való diskurzus, idén a szitkozódásra és a fenék szinonímáinak stilisztikai tesztelésére helyeződött a hangsúly.  Előbbi jelenséget a C19 számlájára írtam, végülis mit várjunk egy a gyerekektől, ha a fölnőttek egészen ordenáré módon esnek egymás torkának piszlicsáré ügyekben is, és - beleértve saját magamat is, - időnként elképesztően túlreagálunk egy-egy amúgy jelentéktelen apróságot.  Szóval lezökkentem a könyvesbolt online shopjával a simiphone-on, és rendeltem ezt-azt.  Többek közt a címben szereplő könyvet is beszereztem a kísérleti laboratóriumban való tesztelésre.  Tapasztalataim al...

Myriam Ouyessad & Ronan Badel - Der Wolf kommt nicht Gerstenberg Verlag, 2020 /Les loup ne viendra pas/ Editions L'élan vert, 2017 Nem jön a farkas Amikor megvettem a könyvet, akkor még csak a megérzésemre hallgattam, hogy ennyire zseniális, az csak akkor derült ki, mikor Daniel átugrott, és a változatosság kedvéért nem filmet néztünk ebéd után, hanem könyvekről beszélgettünk. Mutattam neki a könyvet, és mivel minden hülyeségre kapható, így a dialógusformában írt szöveget elkeztük közösen felolvasni.  Kisnyuszi ül az ágyban... ez igazából egy vicc kezdete is lehetne, és akár így is értelmezhető a könyv. A dolog arról szól, hogy elérkezett a lefekvés ideje, a kisnyuszi pedig megkérdezi, hogy  "Biztos vagy benne, hogy nem jön a farkas?" És ezen a ponton mindenki számára beindulnak a prekoncepciók, előzetes tudás, mélypszichológia stb.  Nyuszimama egyre türelmetlenebbül vezeti le a kisnyuszi kitartó faggatására, hogy nem, nem jön a farkas és miért nem. Kisnyuszi persze t...

 Mindazok, akik hiszek a true love-ban, keresztény, konzervativ nézeteket vallanak, NE olvassanak tovább. Köszönöm! A poszt a lelki nyugalom megzavarásra alkalmas mondatokat tartalmaz... stb. ××× Az hagyján, hogy a telefonon felugró cikkek és hirdetések, a napok óta az üzletekben haldokló virágcsokrok, csokihegyek eleve meggátolták, hogy vaknak és hülyének tetessem magam, de még a youtube is felülírta ma a zenelistám.  Szóval ültem ma reggel az ágyban, boldog szingliségemben és elszomorodtam, hogy az, ami itt van, ez senkinek nem természetes. (Mármint rajtam kívül.)  A lakásban élő hímnemű (a kandúr) persze pont ebben a drámai pillanatban sétált be, nézett rám szemrehányó tekintettel és közölte, hogy nyaú. Értsd, hogy ő éhes. És nem tetszik neki a száraztáp, ami pl. ott van. Vállat vontam, és ekkor eszembe jutott egy gyerekkönyv. Hogy Babette Cole-t mi motiválhatta a Prinzessin Pfiffigunde megírására, azt nem tudom, bár azért sejtem. ( Kinderbuch.de )  Babette Cole (...

Nagy Diána Otthonmesék 1.0 A z immár hagyománnyá váló Otthonmesék második évadával, az Utcáról Lakásba! Egyesület, az Író Cimborák, és az Illusztrátor Pajtások közös felhívásával jelentkezünk.  Az Utcáról Lakásba! Egyesülettel abban hiszünk, hogy mindenkinek kell egy hely, amit otthonnak hívhat, hogy egy biztos otthon az emberi méltóság, és a társadalmi részvétel alapja. A munkánkat megismerhetitek a www.utcarollakasba.hu honlapunkon, és a www.facebook.com/utcarollakasba oldalunkon is. Szociális munkások vagyunk, de nem csak karitatív alapon dolgozunk: változást szeretnénk elérni abban, ahogy az emberek, és a közvélemény a szegénységről, és hajléktalanságról gondolkodik. Ebben gyakran partnereink a most újra mellénk álló író, és képzőművész barátaink is, így a tavalyi Otthonmesék kiállítást jövőre, 2021-ben, másodszor rendezzük meg, a két alkotói körrel karöltve.  A kiállítás célja egyrészt egy online árverés lebonyolítása az alkotásokból, munkákból, amelynek bevétele az Egy...

Hiányzik Marika . Két napja írok és törlök. Legalább három bejegyzés áll a vázlatok közt befejezésre várva. Egy ideig azzal nyugtattam magam, hogy a notórius halogató lényem az oka, meg még voltak egyéb kifogásaim is. Aztán karácsony előtt minden mindegy már alapon esténként a netflix előtt punnyadtunk a Zsékkel, akik elkezdték nézni az Árnyvadászokat. Erről eszembe jutott a könyv, arról meg megállíthatatlanul szakadt rám 2020 legszarabb pillanata. Mert az Árnyvadászokat anno Marika ajánlotta. Úgy döntöttem, hogy újraolvasom, aztán rájöttem, hogy az elmúlt nyolc évben Kamper Gergő lefordította a Könyvmolyképzőnek a teljes Cassandra Clare munkásságot.  Marika 2012-es ajánlója. A könyvmutira írt 2012-es ajánlónk. Interjú a fordítóval, Kamper Gergellyel a könyvmutin. Lett volna dolgom, pl. megírni az ausLESEN képzéshez a házi dogát, amibe majdnem beletörött a fogam (de végül a gyerek karácsonyi drónjának szerelésébe törött bele, szó szerint), meg ilyesmik, aztán azt vettem észre, hog...

Somogyi Dóra rajza a Cimbikről   A Mesék a Világutcából vadhajtás. A Cimbiken kezdődött A Világutca végén című mesével, aztán így továbbíródik, hol itt, hol ott bukannak fel a gyerekkori emlékeim, az eperszájú alakjába sűrítve a gyerekeim, az ovisaim és persze saját magam.  A Ki a hős? című mesének szomorú apropója, hogy a mese hőse nemrégiben elhunyt. Lassan foszlik szerteszét a gyerekkorom biztonságos helyszíne, én meg ugye öregszem. Mesélek hát. Így volt, nem így volt? Senki sem tudja. Az eperszájú egere Einstand - Bechtel Helga Gyerekkorom című képére A Világutca végén  - Somogyi Dóra rajzával Ablakmese  - Maul Ági képével Kockabajusz és hitellekvár  - Szántói Krisztián illusztrációjával Fára mászni szabad! Ki a hős? Az eperszájúnak sose volt talpalatlan vagy lyukas cipője. Ronda cipője, amit semmiképpen sem akart felhúzni persze akadt, de szakadt szandálban csak addig lézenghetett az árokparton, a ház előtt, amíg Laci bácsi meg nem látta. Nem volt menekvé...

 Zalka Csenge blogjáról hoztam, mert én sem tudtam ellenállni. Meg, mert Csengéhez különleges kapcsolat fűz és vhogy jó érzés, hogy most, ha áttételesen is, én válaszolok az ő kérdéseire. Nem beszélve a mai workshopos kiszólásáról.  Kis anekdota hozzá. Reggel a kávé mellett realizáltam, hogy a workshopra regisztrálni kellett volna és fizetni is, ugye. Bár utóbbit már a gyors regisztráció után vettem észre. Sajnálkozva el is engedtem magamban a programot és nekiálltam megszerelni a gyerek ágyát, ami folyton szétesett, de hétközben egyszerűen nem volt rá idő. Aztán porszívózáskor halálra ijesztettük az új macskánkat, így hát kissé tanácstalanul álltam épp a konyhában, amikor látom ám, Csenge írt, hogy hahó, itt a link. (Köszi!) Volt tíz percem zuhanyozni és kitoloncolni a másik, leckét író gyereket a saját íróasztalomtól. Ezek után vhol az előadás közepén arról esett szó, hogy tesztelik a fiúnak öltözött, harcolni kívánó lány mesehősöket. Pl. "kiviszik a piacra és ha ékszert vás...

A Kétszögletű egyenes gyerekirodalmi blog szerzőjeként és minden más minőségemben és szerepemben, úgy is, mint szülő, és mint több diplomás, évtizednyi gyakorlattal bíró pedagógus és gyerekirodalmár minden tekintetben elhatárolódom minden olyan megnyilvánulástól, amely az egyetemes gyermeki és emberi jogokat támadja és sérti. Hiszem, vallom és élem, hogy minden ember egyenlő, egyenlő esélyeket és bánásmódot érdemel. Hiszem, vallom és élem a gyerekek kultúrához, olvasáshoz és művelődéshez való jogát. Az irodalom minden időkben mentsvár és élni segít. Elítélem az uszítást, a gyűlölet- és félelemkeltés mindenfajta megnyilvánulását. Hiszek az alkotói szabadságban és tudom, hogy a népmese természetes formája az élőszó, amely szabadon felhasználható, formálható, úgy, ahogy a mesemondók mindig is tették, és tenni fogják, mióta világ a világ. Hiszem és tudom, a népmesekincs közös kincsünk, minden ember elidegeníthetetlen joga annak segítségül hívása, minden alkotó elidegeníthetetlen joga enne...

Itt van az ősz, itt van újra, ezt ugyan nem Lajos írta, hanem Sándor, mindenesetre Lajosunkra is igaz, hogy az ősz, különösen az őszi szél szép, amíg... De ne szaladjunk a dolgok elébe. Az ősz tehát szép, szeles, vessző nélkül is hiteles, de elég a rímekből, bolond lyukból bolond szél birkára való papírkoronát fúj, így lesz Lajosból számozva a birkák királya. Természetesen jogarra és trónra is szüksége van, ami egy erdő szélén legelő birkanyáj esetében nem túl nagy kihívás.  Természetesen beszédeket is tart, és hát nem király a király vadászat nélkül, még oroszlánra is vadászik, bár az oroszlánt, mivel nem honos, importálnia kell. Az utóbbi kép megalkotásánál szerintem Tallec röhögőgörcsöt kapott párszor, sokadszor emelek kalapot a humora előtt. A királyi kert és balett láttán már szemernyi kétségem sem maradt, a fickónak nemhogy humora, de történelmi ismeretei is vannak.  Miután a szépségre és pompára hivatkozva megosztja a népét, a birkák... nos, nem lázadnak fel ellene. Ám ...

Személyes bejegyzés, ámde nem könyvmentes.  Kölcsönösen a rajongásig szeretjük egymást a törpekorú és méretű munkaeszközeimmel, újabban a napi második kávém egy csorba, műanyag bögrében érkezik, ami csordultig van. Kávé helyett szeretettel. Nyilván, mint mindennek, így ennek a csiribiri-bóbitás szeretetnek is vannak mellékhatásai. A kis kópék, szöcskék és fruskák abszolút fertőzöttek lettek gyerekirodalommal és minőségi gyerekkönyvekkel.  Közben mindenféle egyéb változás is történt (munkahelyen és privát egyaránt), így esett, hogy a problémák elöli menekülőutam nem csupán a saját kiskorú utódaimra ragadt át, mint most kiderült, (a pénztárcám nagy bánatára,) hanem a kópék, szöcskék és fruskák számosságára is. Ráadásul a kollegina is osztozik (más, nemkevésbé értékes irodalmi irányból) a szörnyű kórban. Így aztán elirodalmasítottuk a közös teret és időt, olyannyira, hogy megelégelve a rendszertelenül és követhetetlenül kikölcsönzött ovis és magánkönyvek nyomonkövetését, felcs...

 Az abszolút kedvenc illusztrátorom (és könyvszerzőm), most is rögtön kiszúrtam téblábolás közben a könyvesboltban.Mintha vatrázslst vezetne, szedtem ki a polcról.  A történet ezúttal egy mókusról szól, aki boldogan ül a fájának az árnyékában a tobozával. Aztán, ahogy ez már lenni szokott az embereknél elfogja az elégedetlenség és a birtoklási vágy, hogy ő bizony nem osztozik, mert annak az a vége, hogy a fa, az árnyék és persze a toboz is közös lesz. Kerítést kell hát építeni a fa köré, pontosabban magas falat húzni. Mivel a tett halála az okoskodás, ahogy azt Madách óta tudjuk, így a fal elkészülte után mókusunkat foglalkoztatni kezdi, mi lehet a falon túl. Természetesen hirtelen meglátja úgymond a fától az erdőt, vagyis, vajon a falon túl lehet, hogy egy egész erdő van, sok árnyékkal és tobozzal? Az ő lehetséges erdeje? Fel is mászik a falra, hogy mit talál a másik oldalon, azt nem árulom el.  Régóta mondogatom, mint napi szinten a célkorosztállyal foglalkozó, hogy a g...

Elmentünk a moziba, a kiskorú utódaim megjegyezték ugyan, nincs iskola, hagyjuk a fizikaórát. Ráadásul egy barátnőm is jött, akivel előszeretettel beszélgetünk hajnalig könyvekről, feminizmusról, szexről és ezekről vegyítve. Hogy jön ez a filmhez? Elmondom. Az hagyján, hogy Edison ugyan remek üzletember volt és kevésbé jó feltaláló, sőt az is hagyján, hogy a film nagyon tipikus amcsi, holyvúúúúd darab. Igazából azon sem lepődtem meg, hogy Edison szerepére Benedikt Cumberbatch-ot kérték fel, hozta is jó iparos módjára az arrogáns, tudálékos seggfej karakterét. A Teslát alakító  Nicholas Hoult  a gigerli, beképzelt és bogaras tudós szerepében egyszerűen lejátszotta időnként a vászonról, amit az ember Hoult hétköznapi gyerekképét nézve egyáltalán nem gondolna. Említésre méltó még  Michael Shannon , a Westinghouse-t alakító színész és ezzel vége is.

A szerzőt történetesen ismerem is futólag, úgyhogy roppant megörültem, mikor megláttam versekkel állt elő. 2008-ban debütált a Kasse 53-mal - igazából 2006-ban egy elbeszéléssel, ami rögtön díjat nyert a 11. MDR-Literaturwettbewerb-en, amit 2009-ben a Ich wäre tendenziell für ein Happy End (Alapvetően a happyendre szavaznék) majd 2010-ben következett a Ballade von dünnen Männern (Vékony férfiak balladája). 2011 Es war einmal Indianerland - azonnal elnyerte vele a német gyerekirodalmi díjat. 2013 Stadtrandritter 2014 Mogel Három ifjúsági mű a felnőtté válásról. Olvassatok Nils Mohlt! Meg mondjuk a Stadtrandrittert ki is adhatná valaki magyarul, teljesen új dimenziókat nyitna az ifjúsági regényírók számára.

Az "ügy" a vesztegzárral kezdődött, amikor is a mutin felsoroltunk egy halom szóbajöhető mit olvassunk a bezártság idején könyvet, magyarán listákat gyártottunk. Meglepő módon azonban nem a Vesztegzár a Grand Hotelben t olvastuk, hanem megtaláltam hangoskönyvben a Piszkos Fred, a kapitány t, így aztán ezzel szórakoztattam kiskorú, folyton unatkozó utódaimat. (Mindkettő Rejtő Jenő, alias P. Howard) Természetesen abszolút és mindenféle hátsószándékkal, ami be is jött (részben), merthogy újraolvastam Rejtőt. Aztán eszembe jutott Sherlock is. Végül most, hogy a helyi strand mindenféle érthetetlen okokra hivatkozva bezárt, pedig anyáméktól tényleg át lehet köpni a napozórészre, leszedtem a polcról Christie-t.

Ma reggel olvastam egy cikket a zeit.de oldalán. Moritz Herrmann interjújáról van szó Christiane Kassamával. ××× Közben jött a hír, amit már tegnap lehetett sejteni, felállt az index szerkesztősége. A nap beszélgetésekkel telt el, pl. a cikkről is a kétszögletű FB oldalán (van ilyen is, bizony!), most pedig pár órája itt ülök, hogy kitegyem-e ezt a bejegyzést egyáltalán. Marika jutott eszembe - megint - őt nem érdekelte, írt a könyvekről, amit jónak gondolt, mainstream ide vagy oda. Az is eszembe jutott, hogy cserébe milyen sokszor hűtötte a forró fejem. Kicsit NyusziViki vette át a szerepét (aki ebben a pillanatban írt rám), azzal a kitétellel, hogy inkább forralja, mint hűti az időközben hűvőssé kalapált kobakom. Szóval a következőkön gondolkodtam el az interjú és a rasszizmus által megszűrt gyerekkönyvek kapcsán. Akinek meg nem tetszik, hát ne olvassa!

Eredetileg teljesen mást kerestem (ahogy ez már lenni szokott) a könyvesboltban. Végül - hogy ez mennyire szól mentségemre, nem tudom - két akciós (nemgyerek) könyvvel jöttem ki.  A könyvesboltba járást, mint a közös reggeli kávéház utáni unalmas elfoglaltságot, dögunalmas embereknek, mindenesetre tradicióként való bevezetésre ítéltük a barátnőmmel.  Amit mondani/mutatni szeretnék, hogy az unalmas művészek - akik nélkül halálra untuk volna magunkat a Vesztegzár a COVID19 alatt -, efféléket találtak ki:

Ez az a könyv, ami magáért beszél. Szerintem minden szülőnek és minden gyerekekkel foglalkozónak erősen ajánlott. Vigyázat, humor szükségeltetik hozzá! Davide Cali & Benjamin Chaud So was tun Erwachsene nie! Thieneman, 2019

Öt hosszú év telt el, mióta utoljára írtam ide. Sok minden történt, de ami ennek a blognak a szempontjából a legfontosabb, Marika elment , már a túlvilági lényeknek és lelkeknek ajánl könyveket. Hónapok óta meg-megállok, ha új könyvet veszek a kezembe ott motoszkál bennem, milyen jó lenne megmutatni neki, pedig az utóbbi két évben alig beszéltünk. Elég volt a tudat, hogy van, hogy működik, hogy az irodalom szövete egyre szebb lesz a keze által. Hetek óta könyvmutogatási vágyam van. NyusziViki, akivel látszólag nem hasonlítunk, egy hete újraindította a zenei ajánlóit. Ő is érzi a szakadást a szövetben. Ehhez a bejegyzéshez ő adta meg az utolsó lökést. Lássuk hát! Eredetileg a Mijade Publications, Namur, Belgiumban megjelent könyv címe Szerelmesek, de németre a Szerelem szóval fordították, szerintem jobb. (Namur egyébként a Három testőrben is szerepelt vagy Merle Francia históriájában, mint csellel bevett erőd, ez most a publikációs adatokat nézve jutott eszembe.) Hélène Delfo...