"kétszögletű egyenes"

Rengeteg helyen lehet olvasni a könyvről, például a  könyvmutin  is, Veress Gyöngyitől, és engem is kisebb, ám annál nívósabb gárda próbált meggyőzni a könyv elolvasásának hasznáról. Amikor elolvastam beszélgetni kezdtünk a lányokkal a könyvmutin, eredetileg oda akartam updatelni (szép magyar szóval) a beszélgetést, de kár lenne Gyöngyi írását elrontani, szóval a korábban megkezdett bejegyzés zárásaként  Marika  és az én beszélgetésem szerkesztett változatát olvashatjátok. Végeredményben, tulajdonképpen, megérte. Katarzist ugyan nem váltott ki, inkább némi csalódást, leginkább amiatt, hogy komolyan, ez minden? Némi szlenggel élve, vessetek a mókusok elé, de a közfelhördülés után ennél azért többet vártam. Valahogy félelmetesebb, nagyobb, nihilistább igazságokat. Nagyobb, egetrengető felismeréseket. Valami nagy, valami katartikus élményt. Mit kaptam helyette? Egyrészt igazolva látom ama Ottliktól már rég tudott igazságot.

A hivatalos beszámoló előtt, mellett, hadd mutassak meg valamit, ami oda nem fér be vagy tematikai vagy érzelmi okokból. Pénteken tehát átvonatoztam volna Szombathelyre, de persze vonatpótló autóbusz volt, persze a magyar oldalon. Így is korábban értem oda, nyakamba vettem hát a várost, mondhatni emléktúrát tartottam. Meglepő módon egyetlen könyvesboltot sem találtam a Fő téren, viszont a farmerboltban, a bölcsész végzettségű eladó(tulajdonos?), akivel hosszasan beszélgettünk, útbaigazított egy GYERMEKKÖNYVESBOLT felé. Itt látjátok a képeket, a NYME-SEK (régi BDTF D. ép.) melletti Belsikátorban található, a másik oldala csokoládéüzlet. kb. 10 méterre pedig az ART Kávézó, ami olyan régen nyílt, hogy még ültünk ott szemináriumon, persze ki mással, mint Fűzfa Balázs tanár úrral. :)