"kétszögletű egyenes"

Az Astrid Lindgren-díj idei győztesének van magyar vonatkozású könyve is. Kitty Crowther illusztrálta ugyanis a L'Ecole des Loisirs kiadó 2006-ban megjelent Les contes de l'armoire: Trente-cinq contes brefs című könyvét, amely (Pierre Mosonyi tollából (Autor), Kitty Crowther (Illustrator), Eva Almassy (Übersetzer), Fanny Volcsanszky (Übersetzer)) a mi Mosonyi Alizunk S zekrénymesé it takarja (ha jól derítettem ki). A könyvről Békés Pál beszélta 2008-as Év gyerekkönyve díjátadón.(lásd lent) Kitty Crowther illusztrátor és könyvszerző is egyben, magyar kiadású kötet még nincs. Remélhetőleg hamarosan lesz. Ami nekem némi keresgélés után megtetszett: A Leesgoed honlapján angol nyelven olvasható róla, illetve a munkásságáról egy összefoglalás. "Volt egyszer egy Mari nevű szekrény - így kezdődik a Szekrénymesék című, feledhetetlen kötet valamennyi története. És "van egyszer" egy Mosonyi Aliz nevű író, a Szekrénymesék és a Boltosmesék és még igen sokféle mesék

Magyar kortárs ifjúsági írót nagyítóval kell keresni, olyat, aki ráadásul népszerű is, és értéket is közvetít pedig nagyítóval sem nagyon lehet találni. Míg színvonalas kortárs gyerekirodalomban azért nem állunk rosszul, addig az előbbi műfaj kritériumainak alig-alig felel meg valaki. Ha betévedünk egy könyvesboltba, könyvtárba három alkotó művét teszik nagy valószínűséggel csak elénk. Berg Judit, Böszörményi Gyula és Nógrádi Gábor munkáit. Ha jobb helyen járunk akkor azért odakerül még Szijj Ferenc és Darvasi László, Békés Pál esetleg Kamarás István  is. A felsorolt alkotók közül Nógrádi Gábor, aki a valóság talaján marad. Hősei maguk is hétköznapi kiskamaszok, akik a mindennapok világában mozognak, és ha történik is velük varázslat, az nem teremt másik varázs-, mesevilágot. Könyvein érezhető, hogy jól ismeri a korcsoportot akiről és akinek ír, és napi kapcsolatban van velük. Hogy mennyire napi ez a kapcsolat, arról érdemes meggyőződni, a hitetlenkedőknek pedig kipróbálni, Nógrádi

Én megyek. És ti? VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár a Művészetek Palotájában Április 30. – május 2. Sajtóközlemény 2010. március 17. 6.56 2010. április 30. és május 2. között a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete és a Csodaceruza folyóirat 6. alkalommal szervezi meg a Gyermekirodalmi Fesztivált és Vásár t. A fesztivál fő célkitűzése, hogy a gyermekkönyvekre, a könyvek létrehozóira (írókra és illusztrátorokra), valamint az olvasásra irányítsa a figyelmet. „Együtt lenni jó!” Ezt a mottót adtuk az idei fesztiválunknak. A „fesztiváltündér” D. Tóth Kriszta lesz. Ezzel a felhívással (illetve külön pályázattal) szeretnénk hirdetni a családi együttlét fontosságát, ezenkívül pedig kapcsolódunk az Európai Unió „szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem nemzetközi évéhez”. Ez utóbbi kapcsán mese- és illusztrációs pályázatot hirdettünk művészek számára, amelynek díjait (a fődíj mindkét kategóriában 300 ezer Ft) az E.On Hungária Zrt. jóvoltából a helyszínen

Először is szeretnék gratulálni Marék Veronikának a József Attila-díjhoz! Ettől függetlenül: Felmerült a kérdés, a szaklapokról, amiből sosincs elég. Főleg Magyarországon, ahol a gyerekirodalomban a Csodaceruza egyedülállóan képviseli a szakmai oldalt. Igaz gyereklapból sincsen túl sok. Most persze nem a külföldről behozott hercegnős, Micimackós, Bob építőmesteres stb. lapokra gondolok. Van ugye a Dörmögő Dömötör http://www.dormogodomotor.hu/ a Koala  http://www.elender.hu/koala/ a Szivárvány és itt találtam még néhányat, bár fele a már említett globális gyerekújság. :( Viszont van köztük néhány gyerekek számára íródott ismeretterjesztő lap is. :) A korosztály elég vegyes, az oldal meg kissé elavult. Német nyelvterületen jobb a helyzet. (Kértem az ajánláshoz szakmai segítséget, sajnos nem kaptam, így csak azt tudom megmutatni, amiket én találtam, és nézegetek, olvasgatok tájékozódási céllal.) Először is van egy nagyon jó kis oldal: http://www.kunstfinder.de/literatur/literaturma

Az Institut für Jugendliteratur honlapján olvastam, kicsit megkésve, a nagy osztrák gyerekirodalmi fesztiválról Bécsben. Onnan letölthető a program is, ami ugyan már 11.-e csütörtök óta tart, de jövő hét szerdáig, azaz 17-ig.

Mióta írom ezt a blogot, azt vettem észre, hogy az ajánlható, javasolható könyvek megtalálnak, ha úgy tetszik az ölembe hullanak. Persze valószínűleg sokkal nyitottabb szemmel is járok. Most is úgy esett, hogy kerestem egy könyvet, ami persze nem volt, viszont találtam egy másikat. Utánaböngésztem kicsit. Großer Wolf & kleiner Wolf, Das Glück, das nicht vom Baum fallen wollte Nadine Brun-Cosme és Olivier Tallec eredeti könyve, mint a szerző-illusztrátor páros nevéből is kitetszik francia.(fordította: Bernadette Ott, Gerstenberg Verlag, 2009, az eredeti Flammarion, Paris, 2007) Nadine-Brun-Cosme azaz a szerző, (katt a névre) a második Kisfarkas& Nagyfarkasos könyvét írja. Ahogy nézegettem a könyveit, azt látom, hogy óvodásoknak ír főleg, és több illusztrátorral dolgozik együtt. És ahogy a mi Lackfink, ő is több kiadónál adja ki a műveit. Ennek a könyvnek az illusztrátorát mi is ismerjük. Olivier Tallec ugyanis a Vivandra Kiadónál megjelent Liza és Micsoda illusztrátora i

                                        Sokat emlegettem már a Böngésző sorozatot, most szeretnék írni a kiadó többi könyvéről is, annál is inkább, mivel apropója is akadt az írásnak. A múlt hónapban olvastam a Naphegy kiadó felhívását, melyben jelentkezőket vártak piackutatáshoz. Mivel egyébként is nagyon szeretem a kiadó könyveit, így természetes volt, hogy jelentkezem. Némi egyeztetés után folytattam egy nagyon kellemes beszélgetést a kiadó marketingesével a könyveikről, a weboldalukról, a gyerekirodalomról, a tudatos vásárlás fontosságáról. Bevallom ez utóbbit én hoztam szóba, mert a neten olvasgatva egyre többször futok bele könyvmogulok visszatetsző akcióiba. Így aztán idén a Pagony törzsvásárlói akciója mellett nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy elmondhatom a véleményem. És hogy számukra ez igenis fontos, álljon itt egy idézet az ajándékba kapott könyvek kísérőleveléből: „Köszönöm szépen, hogy részt vett a Naphegy Kiadó piackutatásában, és válaszolt a kérdéseimre. Nagyon

Kiss Ottó költő, már sok verset feltett a blogjára. A mai nekem gombócot okozott a torkomban... Hoztam hát a linket, olvassátok el kérlek ti is: http://kissotto.blogspot.com/2010/03/hinta.htm Hinta Amikor én beülök, mögöttem áll, aki lök. Azt mondd meg, ki löki őt, honnan veszi az erőt? Ha hintát löksz, meglöknek? Áll valaki mögötted?  Áthoztam a verset is, mert úgy  jártam vele, hogy a barátnőmmel elég komoly témáról való chatelés közben is vissza-visszatértem. Egyszerűen nem értettem, hogy nem tolong ott mindenki? Hát nem áll meg a világegyetem egy pillanatra? Aztán próbáltam aludni, sehogy nem ment, na gondoltam van Kiss Ottó-kötet inkább cipelem azt... most mégis itt ülök. Rettenetesen találva érzem magam. Vannak kegyelmi pillanatok, amikor olvasó, befogadó és vers találkozik. (Ez az írónak időnként szokott kellemetlen pillanatokat okozni.) Délelőtt a sétánál a fiam üvöltött, mert a hintát még nem akasztották vissza, ő meg hintázni akart volna... Volt eg

Megjelent a Gráci Magyar Hírlevél legújabb száma. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe. Az én írásom az 5. oldalon olvasható.  Vagy lentebb. :D http://grazimagyarok.eu/files/doc/hirlevel/gmh201003.pdf  Azt a szerzőt fogom most bemutatni, akit nemcsak a gyerekkönyves szakma díjazott a munkájáért az Év Gyerekkönyve-díjjal (Rumini, IBBY 2007), hanem jó eséllyel végigkísérheti gyermekünket kamaszkoráig, nyelvileg, tartalmilag, kivitelezésben egyaránt igényes munkáival. Berg Judit maga is édesanya, négy gyermeké, legtöbb meséje a nekik esténként elmondott történetekből született. A Cipelő cicák ötletét azonban Várnai Zsuzsa keresztfiának, majd Berg Judit lánykájának és persze más gyerekeknek is, készített játéka ihlette. Az óvodásoknak, kisiskolásoknak szóló mesékből eddig három kötet jelent meg.   A szöveg az Agócs Írisz által készített tökéletesen illeszkedő, reflektáló, továbbmesélő illusztrációkkal jelenik meg, figurái pontosan eltalálják, sőt vagányabbá is teszik a cicák (Ciró,

Két hete kaptam egy e-mailt, az egyik barátnőmtől, személyes dolgok mellett a lent idézetteket tartalmazta a blogon megjelent Thomas bejegyzés kapcsán. Szerintem jól összeszedte a mondanivalóját, így engedélyt kértem a levélrészlet közlésére, ezt megkaptam, így most közzéteszem egy gyakorló kétgyerekes anyuka véleményét:   (Itt szeretném jelezni, hogy a személyes adatokat átírtam, illetve apró stilisztikai javításokat hajtottam végre a szövegen.) "Thomas: az idézett dolgokhoz lenne néhány véleményem. Igen, úgy is lehet nézni, hogy ez a társadalmat szimbolizálja, ahol nem lehet ellenszegülni a nagyfőnökkel. Egyrészt egy 1-3 éves gyerek nem fog ilyen szinten gondolkodni, max. a családra vetíti át a meséből leszűrődő „tanulságot”. Azaz ha a főnök (=szülők) mond(anak) valamit, akkor azt meg kell csinálni. A súlyos büntetést meg inkább hagyjuk, mert a szidás, ami abból áll, hogy „fennakadást és késést okoztál”, az még egy ejnye-bejnyé-nek is gyenge. Én egyelőre ritkán megyek bárho

A rókák, ha igaz ma vagy holnap célhoz érnek. Nóri, Csilla a tieteket az osztrák posta is szállítja, így őket inkább a hét vége felé várjátok. Csilla a másik restanciám, ha a megkért lektorok elég gyorsak lesznek, holnap este átérkezik hozzád. És ezúton kérek mindannyiótoktól bocsánatot a késésért. Összeszedtünk egy elég csúnya bronchitist, kórházzal, és mindennel, ami kell. Sajnos több tartalékolt blogbejegyzésem nincs már...de igyekszem, ígérem, mert téma van rengeteg.