"kétszögletű egyenes"

A Kétszögletű egyenes gyerekirodalmi blog szerzőjeként és minden más minőségemben és szerepemben, úgy is, mint szülő, és mint több diplomás, évtizednyi gyakorlattal bíró pedagógus és gyerekirodalmár minden tekintetben elhatárolódom minden olyan megnyilvánulástól, amely az egyetemes gyermeki és emberi jogokat támadja és sérti. Hiszem, vallom és élem, hogy minden ember egyenlő, egyenlő esélyeket és bánásmódot érdemel. Hiszem, vallom és élem a gyerekek kultúrához, olvasáshoz és művelődéshez való jogát. Az irodalom minden időkben mentsvár és élni segít. Elítélem az uszítást, a gyűlölet- és félelemkeltés mindenfajta megnyilvánulását. Hiszek az alkotói szabadságban és tudom, hogy a népmese természetes formája az élőszó, amely szabadon felhasználható, formálható, úgy, ahogy a mesemondók mindig is tették, és tenni fogják, mióta világ a világ. Hiszem és tudom, a népmesekincs közös kincsünk, minden ember elidegeníthetetlen joga annak segítségül hívása, minden alkotó elidegeníthetetlen joga enne

Itt van az ősz, itt van újra, ezt ugyan nem Lajos írta, hanem Sándor, mindenesetre Lajosunkra is igaz, hogy az ősz, különösen az őszi szél szép, amíg... De ne szaladjunk a dolgok elébe. Az ősz tehát szép, szeles, vessző nélkül is hiteles, de elég a rímekből, bolond lyukból bolond szél birkára való papírkoronát fúj, így lesz Lajosból számozva a birkák királya. Természetesen jogarra és trónra is szüksége van, ami egy erdő szélén legelő birkanyáj esetében nem túl nagy kihívás.  Természetesen beszédeket is tart, és hát nem király a király vadászat nélkül, még oroszlánra is vadászik, bár az oroszlánt, mivel nem honos, importálnia kell. Az utóbbi kép megalkotásánál szerintem Tallec röhögőgörcsöt kapott párszor, sokadszor emelek kalapot a humora előtt. A királyi kert és balett láttán már szemernyi kétségem sem maradt, a fickónak nemhogy humora, de történelmi ismeretei is vannak.  Miután a szépségre és pompára hivatkozva megosztja a népét, a birkák... nos, nem lázadnak fel ellene. Ám szerencsé

Személyes bejegyzés, ámde nem könyvmentes.  Kölcsönösen a rajongásig szeretjük egymást a törpekorú és méretű munkaeszközeimmel, újabban a napi második kávém egy csorba, műanyag bögrében érkezik, ami csordultig van. Kávé helyett szeretettel. Nyilván, mint mindennek, így ennek a csiribiri-bóbitás szeretetnek is vannak mellékhatásai. A kis kópék, szöcskék és fruskák abszolút fertőzöttek lettek gyerekirodalommal és minőségi gyerekkönyvekkel.  Közben mindenféle egyéb változás is történt (munkahelyen és privát egyaránt), így esett, hogy a problémák elöli menekülőutam nem csupán a saját kiskorú utódaimra ragadt át, mint most kiderült, (a pénztárcám nagy bánatára,) hanem a kópék, szöcskék és fruskák számosságára is. Ráadásul a kollegina is osztozik (más, nemkevésbé értékes irodalmi irányból) a szörnyű kórban. Így aztán elirodalmasítottuk a közös teret és időt, olyannyira, hogy megelégelve a rendszertelenül és követhetetlenül kikölcsönzött ovis és magánkönyvek nyomonkövetését, felcsaptam kön