"kétszögletű egyenes"

A Könyvfesztivál, majd a Könyvhét kapcsán rengeteg új, izgalmas könyv került forgalomba. Egymást érték az interjúk, könyvbemutatók. Szöget ütött a fejembe, hogy bár rengeteg fordításkötet jelent meg, valahogy a fordítókra nem nagyon figyelünk oda. Így aztán a sok szerkesztés mellett indítottam egy sorozatot a Könyvmutatványosok oldalán, ahol fordítókkal beszélgetek.

Folyamatosan próbálom magam utolérni, rohangálok, kapkodok, mobiltelefon és kulcs lóg a nyakamban... Na, erről a kulcsról, meg az esti meseolvasáskor a polcra pillantva, a hatalmas könyvek között félszegen pirosló gerincű kötetről jutott eszembe, hogy milyen régen akarok írni a Domboninneni mesék ről. Elsőként azért, mert ezer éve felleltem egy bevezető mesét valahol, neten, vagy újságban már nem is tudom, a férjem, aki némely meséket kissé fanyalogva olvas fel, hihetetlen érdeklődéssel, és lelkesedéssel mesélte. Szerinte, (és szerintem is,) kimondottan apuka-felolvasós könyvnek sikerült. Másodszor azért, mert az egyszerű alapszituációból a Lackfi-féle humor és nyelvtekerős játék már megint olyan szöveget csinált, hogy muszáj volt időnként hangosan felröhögnöm. A kedvencem A nagy kesztyűbe dudálás című mese. De egyébként is tele van a szöveg ferdítésekkel, félrehallásokkal, nép(gyerek)etimológiával esetleg mezei(bocsánat lakóparki) szókifacsarással.

Ez a könyv bizony nem kerül a könyvespolcunkra, határozottan kézbe való ugyanis. Éppen időben érkezett, s már régóta vártunk rá. Réka jó régóta írja a meséket az erdélyi gyerekfolyóiratokba, (Napsugár, Szivárvány, Cimbora, Székelyföld) magyarokban (Dörmögő Dömötör, Csodaceruza, meg antológiákba ( Legszebb karácsonyi ajándék a nátha , Nini néni, Levelek a mesefáról), épp itt volt az ideje, hogy a meséket kötetbe szedje végre valaki. Ezt tette meg jó érzékkel a Koinónia. A kötet főszereplője Kapukki Pukka, egy kismanó, aki éppen olyan, mint bármelyik óvodás. Vagy éppen kisiskolás, esetleg gyereklelkű szülő. Kedvence a margarétaszirom, néha kedves és bölcs, néha pedig durcás és szófogadatlan. Legjobb barátja Hapci Franci, a törpesárkány, aki lángfúvás helyett inkább csak tüsszögni tud, de így remekül megspórolják erdőtakarítás közben a porrongyot, és a kötet vége felé az is kiderül róla, hogy remekül bánik az ecsettel. Mindannyian a Lombgyűrű erdőben laknak, nem messze Péter nagypapa

Már egy ideje akarok írni az új Janisch-könyvről. Meg a Háromra fel a fákra címűről is. Nem azért, mert díjazottak, na jó, azért is. Kinyitom, megnyitom, nekifogok... beszippant a kötet. Heinz Janisch/Helga Bansch: Die Brücke Jungbrunnen Verlag, Wien A szöveg nem túl sok, nem túl bonyolult, de azért igényes, néhol költői is kicsit. (Senkit ne riasszon vissza a beszerzéstől, ha nem tud németül szóljon, már lefordítottam.) Maga a történet csupán annyi, hogy egy hatalmas medve és egy óriás találkoznak a folyó feletti függőhíd közepén, egymás mellett nem férnek el, visszafordulni nem akarnak... s Semmi baj, megoldják. Nem is akárhogy. A Jugendbuchpreis konferanciéi szerint a politikusoknak kötelező olvasmánnyá kellene tenni. :D A történet keretes: "Der Fluss kennt viele Geschichten." Er kennt auch die Geschichte von der großen Brücke..." A folyó rengeteg történetet tud (ismer). A nagy híd történetét is ismeri..." Szövegszinten azonos mondatokkal záródik a törté

Interjú Bátky Andrással a Könyvmutatványosokon . Kétkezes Betweennel. Mi történik, ha a szuperhősök elunják a világ megmentését? Mi lesz az “angyalokkal”, ha “Charlie” az unokaöccse esküvőjére Új-Zélandra(sic!) utazik? Hol a bizalom határa a varázsgolyók varázstalanítása és a teljes láthatóvá válás között? Helyrehozhatják-e a gyerekek a felnőttek hibáit? Szentek-e a szentek? Erről és a felelősségvállalásról, villamoseltérítésről és egyéb humoros és komoly kérdésekről szól Bátky András új Pipogya története. Hőseink ezúttal nélkülözik kicsit a süteményt, talán épp ezért össze is zördülnek, de azért ne aggódjunk a könyv végére sütemény is, béke is lesz, sőt a villamos is menetrendszerűen közlekedik. Mi viszont gazdagabbak leszünk legalább egy órányi vidámsággal, csinos cakkosra rágott körmökkel, és néhány piros homlokfolttal a csapkodás miatt. Mindehhez pedig sütihabnak megkapjuk Gyöngyösi Adrienn újabb mosolyfakasztó illusztrációit, s hogy ne feledjük az előző kötetet néhány archív