"kétszögletű egyenes"

Az "ügy" a vesztegzárral kezdődött, amikor is a mutin felsoroltunk egy halom szóbajöhető mit olvassunk a bezártság idején könyvet, magyarán listákat gyártottunk. Meglepő módon azonban nem a Vesztegzár a Grand Hotelben t olvastuk, hanem megtaláltam hangoskönyvben a Piszkos Fred, a kapitány t, így aztán ezzel szórakoztattam kiskorú, folyton unatkozó utódaimat. (Mindkettő Rejtő Jenő, alias P. Howard) Természetesen abszolút és mindenféle hátsószándékkal, ami be is jött (részben), merthogy újraolvastam Rejtőt. Aztán eszembe jutott Sherlock is. Végül most, hogy a helyi strand mindenféle érthetetlen okokra hivatkozva bezárt, pedig anyáméktól tényleg át lehet köpni a napozórészre, leszedtem a polcról Christie-t.

Ma reggel olvastam egy cikket a zeit.de oldalán. Moritz Herrmann interjújáról van szó Christiane Kassamával. ××× Közben jött a hír, amit már tegnap lehetett sejteni, felállt az index szerkesztősége. A nap beszélgetésekkel telt el, pl. a cikkről is a kétszögletű FB oldalán (van ilyen is, bizony!), most pedig pár órája itt ülök, hogy kitegyem-e ezt a bejegyzést egyáltalán. Marika jutott eszembe - megint - őt nem érdekelte, írt a könyvekről, amit jónak gondolt, mainstream ide vagy oda. Az is eszembe jutott, hogy cserébe milyen sokszor hűtötte a forró fejem. Kicsit NyusziViki vette át a szerepét (aki ebben a pillanatban írt rám), azzal a kitétellel, hogy inkább forralja, mint hűti az időközben hűvőssé kalapált kobakom. Szóval a következőkön gondolkodtam el az interjú és a rasszizmus által megszűrt gyerekkönyvek kapcsán. Akinek meg nem tetszik, hát ne olvassa!

Eredetileg teljesen mást kerestem (ahogy ez már lenni szokott) a könyvesboltban. Végül - hogy ez mennyire szól mentségemre, nem tudom - két akciós (nemgyerek) könyvvel jöttem ki.  A könyvesboltba járást, mint a közös reggeli kávéház utáni unalmas elfoglaltságot, dögunalmas embereknek, mindenesetre tradicióként való bevezetésre ítéltük a barátnőmmel.  Amit mondani/mutatni szeretnék, hogy az unalmas művészek - akik nélkül halálra untuk volna magunkat a Vesztegzár a COVID19 alatt -, efféléket találtak ki:

Ez az a könyv, ami magáért beszél. Szerintem minden szülőnek és minden gyerekekkel foglalkozónak erősen ajánlott. Vigyázat, humor szükségeltetik hozzá! Davide Cali & Benjamin Chaud So was tun Erwachsene nie! Thieneman, 2019

Öt hosszú év telt el, mióta utoljára írtam ide. Sok minden történt, de ami ennek a blognak a szempontjából a legfontosabb, Marika elment , már a túlvilági lényeknek és lelkeknek ajánl könyveket. Hónapok óta meg-megállok, ha új könyvet veszek a kezembe ott motoszkál bennem, milyen jó lenne megmutatni neki, pedig az utóbbi két évben alig beszéltünk. Elég volt a tudat, hogy van, hogy működik, hogy az irodalom szövete egyre szebb lesz a keze által. Hetek óta könyvmutogatási vágyam van. NyusziViki, akivel látszólag nem hasonlítunk, egy hete újraindította a zenei ajánlóit. Ő is érzi a szakadást a szövetben. Ehhez a bejegyzéshez ő adta meg az utolsó lökést. Lássuk hát! Eredetileg a Mijade Publications, Namur, Belgiumban megjelent könyv címe Szerelmesek, de németre a Szerelem szóval fordították, szerintem jobb. (Namur egyébként a Három testőrben is szerepelt vagy Merle Francia históriájában, mint csellel bevett erőd, ez most a publikációs adatokat nézve jutott eszembe.) Hélène Delfo