Simon Réka Zsuzsanna: Pukka és az évszakok
Réka jó régóta írja a meséket az erdélyi gyerekfolyóiratokba, (Napsugár, Szivárvány, Cimbora, Székelyföld) magyarokban (Dörmögő Dömötör, Csodaceruza, meg antológiákba (Legszebb karácsonyi ajándék a nátha, Nini néni, Levelek a mesefáról), épp itt volt az ideje, hogy a meséket kötetbe szedje végre valaki.
Ezt tette meg jó érzékkel a Koinónia.
A kötet főszereplője Kapukki Pukka, egy kismanó, aki éppen olyan, mint bármelyik óvodás. Vagy éppen kisiskolás, esetleg gyereklelkű szülő. Kedvence a margarétaszirom, néha kedves és bölcs, néha pedig durcás és szófogadatlan. Legjobb barátja Hapci Franci, a törpesárkány, aki lángfúvás helyett inkább csak tüsszögni tud, de így remekül megspórolják erdőtakarítás közben a porrongyot, és a kötet vége felé az is kiderül róla, hogy remekül bánik az ecsettel.
Mindannyian a Lombgyűrű erdőben laknak, nem messze Péter nagypapa házától és kertjétől. De nehogy bárki azt higgye unalmas arra az élet. Mindig történik valami, hol a gombok veszekednek, hol a konyhamanó veszti el a nevét, mind a 25 mesében bajba kerül vagy bajt okoz valaki. És minden mese végére meg is oldódnak az apró problémák.
Klasszikus felépítésű mesék ezek, pontosan olyanok, amik talán eddig kicsit hiányoztak a mai mesekínálatból. Már nem képeskönyv, de még nem is komoly, nagy mesék. Egyszerű hétköznapi dolgok, gondok, történések mentén szerveződnek, visszaemelik a mesébe a hétköznapi tárgyakat, élettel telítik meg azokat. (Rehabilitálja a klasszikushangú antropomorfizációt.)
A meséken érződik a transzszilvániai miliő, s a szereplők, mintha csak Csipike Korhadozóbelű Bükkfája és eredje melletti erdő lakói lennének. Annyi kis különbséggel talán, hogy Simon Réka Zsuzsanna meséin már nem érződik a Csipike keletkezését, hangulatát befolyásoló politikai kor hangulata.
Pukka meséi felszabadultak, letisztultak, nyugodtak. Hasonló mikrovilágként funkcionálnak, mint Fodor Sándor könyvében a történet egésze és az egyes fejezetek, egyes csipikebeli szereplők rokonai ki- kikacsintanak Pukka könyvének lapjairól is, a mérges galóca vagy éppen a mesehallgató vadmalac.
Más szereplők pedig más mesék szereplőivel mutatnak távoli rokonságot. Ezek az egyezések azonban nem teszik parafrázissá, vagy továbbírássá a kötetet, épp csak annyira ismerősek, hogy a meseolvasó felnőtt is otthonosnak, ismerősnek érezze a meséket.
(Azt csak zárójelben jegyzem, meg, hogy a (nép)mesék gonosz farkasa (általában a Piroskáé) itt is megjelenik, halálra rémítve Könyv Balázst. Érdekes megfigyelni, hogy a különböző műmesék hogyan viszonyulnak a farkas alakjához.)
Ezeket a finom hangulati egyezéseket Fodor Sándor meséjével vette észre jó érzékkel az illusztrátor Kovács Katalin. Néhány kép, néhány szín, egy-két figura finoman idézi Rusz Líviát. Közben az illusztrációk erősen karakteresek, néhol talán túlságosan is, és modernek. (Pl. ha a 87. oldalon Mindent Megkoppintó Koppantó alakját megnézzük.)
Mesebeli világ teremtődik a keze alatt, egyszerre naturalista (pl. a csigák ábrázolása 29.p.), és gyermeki. (pl. a szél 21.,46.p.)
Megszerettük a könyvet, ideális minden +3 éves gyereket nevelő család számára. Esti meséknek egyenesen kötelezően ajánlott. Bátran mondom, mert teszteltem.
Nálunk tehát nem kerül a könyvespolcra. A párnák alatt vándorolva fog tisztaságot, frissességet lopni álmainkba.
Megjegyzés:
Ami miatt kicsit azért szomorú voltam, hogy bár a mesék nagyszerűek, a tördelésről ez már nem mondható el. Azontúl a képek hangulati egységéért és stílusbeli harmóniájáért is (én azt gondolom) a szerkesztő felel, s bizony egy első mesekönyves illusztrátornál kellett volna a külső szem segítsége, így nem fordulhatott volna elő, hogy például a szél ábrázolása kilóg a könyv képei közül.
És ami még lábjegyzetként ide kívánkozik, örülök, hogy a terjesztés során az én recenzióm egy része szerepel a könyv leírásaként, noha erre senki nem kért, és nem kapott engedélyt.
És ami még lábjegyzetként ide kívánkozik, örülök, hogy a terjesztés során az én recenzióm egy része szerepel a könyv leírásaként, noha erre senki nem kért, és nem kapott engedélyt.
A prae.hu írása a kötetbemutatóról.
Hogy nekem honnan van könyvem? Nem titok, nézzetek át a Mesemustrára Rékához és megtudjátok. :)
Megjegyzések
Szeretném a figyelmedbe ajánlani a konyv.miner.hu oldalt, ahol a könyvekkel, olvasmányokkal foglalkozó blogokat jelenítjük meg egy helyen. Úgy gondoljuk, rengeteg értékes információ van a blogokban, s jó volna ezeket egy helyen látni - ebben a témában is.
Szeretnénk, ha a Te blogod is megjelenhetne oldalunkon, s ehhez hozzájárulásodat szeretnénk kérni (szabályunk, hogy csak azok bejegyzései jelennek meg, akik ehhez hozzájárulnak). A bejegyzésedből csak egy kivonat jelenik meg honlapunkon és esetlegesen egy kis kép: ha valaki el szeretné olvasni írásodat, akkor a blogodra fog eljutni. A csatlakozáshoz pusztán az engedélyed kérjük, anyagi vonzata nincs, a blogbejegyzések első egy-két mondatának listázásához a blog feedjét dolgozzuk fel, tehát semmilyen technikai teendőd sincs.
Amennyiben úgy döntöttél, csatlakoznál hozzánk vagy kérdésed van, kérlek, írj az info kukac miner pont hu-ra!
Üdvözlettel:
Miner.hu