2010. február 10., szerda

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

A minap a gyerek kezébe akadt megint, és kérte esti mesének. Mikor először olvastuk fel neki, feltűnt, mindkettőnknek, hogy mintha másról (is) szólna a történet, mint gyerekként. Akkor jól ki is veséztük a férjemmel, és most megint beugrott, ahogy hallgattam.
(Mivel az osztrák oviskönyv kereséssel, azt ígértem tudom, nem készültem el, így a magyar ajánlóval kezdem, ezzel.)
Tegnap keresgélés közben megtaláltuk az előző bekezdésben látható bábfilmvariánst, persze meg kellett nézni.
Az eredeti mű a Wikipédia szerint 1966-ban jelent meg, Csipike a gonosz törpe címen.
Csipike és Kukucsi, 1968
Csipike a boldog óriás, 1970
Csipike (és Tipetupa)1974
Csipike és a Gonosz Ostoba, 1990



Sokan nem szeretik, szerették a Csipikét gyerekként.Persze ennek megvan a maga oka. Sebők Zsigmond Mackó urával együtt az a kritika érte, hogy a mai gyerekek már nem élvezik igazán, mert nem értik, nem mond nekik semmit, hiszen tele van a könyv keletkezési idejének aktuál-kulturális, -politikai utalásaival.
Nos, ami tény, az tény. Ezt én sem tudom cáfolni, de az élét lecsiszolni a megállapításnak megpróbálom.

Mi a könyv alaphelyzete?
Idill, önnön fontosságának tudatában biztos Csipike, járja az erdőt teszi a dolgát, a körülötte élők szeretik, amíg egy napon kecskebékával konfliktusba nem kerül. Kecskebéka megkérdőjelezi a kis törpe fontosságát, és ő, akinek eddig az egyetlen gondja, bánata az volt miért nem nő pár centimétert végre, meginog. A hite, mint a megcsalatására figyelmeztetett nőé, megrendül, jeleket kezd keresni. És hát tudjuk, aki keres az talál is. Másnap reggel ugyanis főhősünk elalszik, és megdöbbenve szembesül azzal, hogy ő nem egy fontos valaki, aki nélkül "az Erdő nem is volna Erdő, hanem csak Pagony és Csalit".
És akkor kimondja "netovábbot". 
Nagyon szeretem a könyvben, ahogy a mondatszavakkal, és határozószókkal operál, és azok segítségével érzékelteti a gyereknyelvet, és közben persze alkalmas politikailag is elhallgatandó, vagy a gyerekkönyvet terhelni nem akaró, gondolatok kifejezésére is.
Persze a "netovábbot" kimondani könnyű, de rájönni arra, hogy mit kell utána csinálni? Bizony, ez a gyerekhiszti, gyerekdurca. Ott áll a kis törpe, majd megpukkad a méregtől, ha beszélni tud, akkor nagyot akar mondani, de csak kötőszavakra telik a mérgéből... Ismerős?
A mesetörpe "példátlanul gonosz" lesz, amivel nem is lenne baj, de összeakad a kecskebékával. És rájön arra, amire a gyerekek nagy többsége is, mindenki megfélemlíthető, zsarolható. Kitalálja a rettenetes Réz Urat, akit mivel senki sem ismer, mindenki félni kezd. Ez valójában nem más, mint a zsarnok és a félelem természetrajzának leírása.
A kis törpediktátor a végén odajut, hogy a saját barátaival akarja megvacsoráztatni a mérges galócát. Megvan? Ceaucescu... de én tágítanám, Sztálin, Hitler és a többiek.
És jön a forradalom, és sün apó képében a szabadgondolkodók. Érdekes, hogy amikor a méhek összeszurkálnák a rettenetes Réz Urat, ezt mindenki túlságosan bátor beszédnek minősíti.
A megoldás persze nem várat magára, a Nyúl bekukucskál az ablakon, ahol Csipike, mert valójában nem igazi diktátor, azon kesereg, hogy a galóca nem akar megszelidülni a borzasztó lakomára, és kimond egy Exupéry-s igazságot:
"Csak azokon van hatalmam, akiket szeretek, és ártani is csak azoknak tudok."
Érdekes, hogy a bábfilmben büntetése is van, két hétig nem szól hozzá senki. A regényben Csipike hallja, ahogy kinevetik, és ez a lelkiismeretével együtt elegendő büntetés.

És, ha már intertextualitás: ide kívánkozik Mackó úr, és a Kis herceg mellé, Ibsen a Vadkacsával és az élethazugság ábrázolásával, illetve Darvasi Trapitije és az egészen új Fombelles regény az Ágról szakadt Tóbiás is (zsarnokság).  A Csipike és Tipetupa fejezet is vonz más műveket, például a név alapján egyértelműen Tipptoppot Marék Veronikától, a szél, mint vőlegény és szállítóeszköz asszociáltatja számomra Pankát és Csiribít Berg Judittól, illetve Ámor és Psyhé történetét a görög mondákból.

A legfontosabb kérdés mit tud mondani Csipike gyerekszemmel.
Szerintem remek hisztikönyv, konflikuskezelést is tanít, miközben Csipikében magunkra ismerhetünk. A boldog óriás például megláttatja a változtatás lehetőségét. Minden csak nézőpont kérdése, magamhoz "növesztem" a világot.
A helyzetkomikumokon nagyot lehet nevetni, Kukucsi a lustálkodásával, és azzal, ahogy beköltözik kicsit testvér, kicsit a barát. A történetben ráismerhetnek az óvodai barátságok, régi-új-legjobb, problémáira.
Tipetupában pedig az első óvodai szerelmek köszönnek vissza.
Élhető kis mikrovilág ez, könnyen lehet azonosulni az alakjaival. Hasonlít kicsit a jó "velem történt" esti mesékre.
A történet helyszíne kicsi, átlátható, ezt térkép is segíti. 
Az egyes részek fejezetekre vannak tagolva, ez nagyjából egy esti mese hosszának fele meg, sajnos nem minden fejezet egyforma hosszú.
Rusz Lívia rajzai nélkül pedig (nekem legalábbis) nem is lenne Csipike.

Nem szeretném az összes részt mélyrehatóan elemezni, talán sikerült valami útmutatót adni a gondolkodáshoz. Én azt gondolom a Csipikét bátran feltehetjük a könyvespolcra, akár a Pro Print 2007-es kiadásában, mert mindenképpen helye van ott.
És mivel többfedeles könyv, amit én nagyon szeretek, ne csodálkozzunk, ha olvasás közben elmélázva a nosztalgián és/vagy egyéb felismeréseken, a gyerekünk ránk szól: "Anya/apa olvassál már!"



6 megjegyzés:

Kimmel Brigi írta...

Én annyira nem emlékszem erre a gyerekkoromból (sok másra sem), de most nagyon felcsigáztál :), be is szerzek egyet.

Pöszke írta...

Kölcsönadjam?

Kimmel Brigi írta...

Elpostázod? Szívesen venném :)

Pöszke írta...

Aha, jövő héten otthonról. Jó?

Humán Érték írta...

Nagyon szerettem gyerekként is, és most a kisfiamnak olvasom, kb. 2-3 hete, minden este. Most jutottam hozzá, hogy rákeressek az íróra, aki most látom, három hete ment el angyalkának. Talán pont ő navigálta újra a kezembe a könyvet. Végül is a mesében minden lehetséges :) Köszi a bejegyzést, jól esett.

nretzse, Pöszke írta...

Én köszi!