"kétszögletű egyenes"

Aki még nem ismerné a fiatal osztrák illusztrátor, Michael Roher nevét, annak érdemes megjegyeznie. Nem csak azért, mert egymás után zsebeli be a legrangosabb díjakat, hanem mert az általa illusztált könyvek tényleg jók. (Megjelent a prae.hu -n.) Michael Roher eredeti foglalkozását tekintve szociál-, játék- és cirkuszpedagógus. Harmincegy éves, Bécsben él. Autodidakta illusztrátor, erőssége a szokatlan perspektíva, az egyszerű, de sűrített mondanivalójú ábrázolásmód. Eddig megjelent könyveiben vékony vonalú tussal dolgozott, és természetes - főképp barnás – földszíneket használt. 2009-ben két könyvvel is elnyerte a DIXI-Preis Legjobb Illusztrátor címet. (A DIXI az osztrák Institut für Jugendliteratur, fiatal szerzők számára létrehozott díja.) A Picus kiadónál megjelent  Fridolin Franse friziert  című önálló kötete pedig azonnal elnyerte a négy legrangosabb osztrák gyermekkönyves díjat. A kiadó oldalán összegyűjtött  méltatások  közül talán a  Heute  ...

Nem kívántam sem boldog karácsonyt, sem boldog új évet, nem emlékeztem meg a 200. bejegyzésről és a 60. olvasóról. Most álltam meg egy pillanatra: Oriah Hegyi Álmodó Öreg Indián Verse Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Azt hiszem párszor már írtam, bizalmas, mondhatni közeli viszonyban vagyok a ponyvairodalommal, legalábbis a krimivonulatával mindenképpen. Így eshetett meg, hogy például a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes nekem tetszett, a fejemben lévő figurákat hozta a film, mert sehogysem bírtam addig elképzelni, hogy a tipikus angol úriemberek, amilyen a más filmek Sherlockja kábszerezzen vagy bunyózzon. Szóval részemről megvettem a filmet kilóra, még akkor is, ha néhány  hiba majd kiszúrta még az én szemem is. A bevezetőből, gondolom, mindenkinek lejött, hogy most egy olyan ajánló következik, ami előtt némi útmutató szükségeltetik. Érdekes párhuzam, hogy amikor eldöntöttem, hogy fogok írni erről a sorozatról, akkor érkezett meg egy ajánló egy ismerősömtől, és egy kérdés, hogy mit szólok a YA (Young Adult) elnevezéshez egy bizonyos könyvtípus esetén. Egyrészt lehetne a kategóriára a Fiatal Felnőttek elnevezést használni (FiF?), ebből csak a rövidítés az én ötletem, de majd még gondolko...

Még szintén tavaly decemberben válaszoltam a prae.hu körkérdésére, de érdemes elolvasni a többiek válaszát is! A Könyvmutatványosokra pedig VÉGRE ezt írtam. Tersánszky Józsi Jenő: A rejtelmes bábu Nem így terveztem, de végül örülök, hogy így alakult. Két éve karácsonykor éppen a Holnap Kiadó  Tündér a vonaton  című könyve mellett őriztem egy kis beteg álmát. Most szintén egy Pásztohy Panka által illusztrált kötet mellett ülök, őrzőként látszólag csak a levest vigyázom a strázsán, amibe hirtelen ötlettől vezérelve nem éppen szokványos módon betűtésztát dobtam. Őrizni kell a holnapot, vigyázni a kultúrát, s imádkozni, hogy a következő év (is) hozzon szellős márciust. Tersánszky Józsi Jenő mesekönyvétől verssorok kezdtek zsongani a fejemben. A kötet kiállítása gyönyörű, ebben még mindig nagyon jó a kiadó, Panka pedig nem egészen új oldaláról mutatkozott be, legalábbis a   Subterranean  címet viselő illusztrációja után. Mindenesetre a könyv illusztrációi fino...

A cikk a prae.hu gyerekrovatának évzáró cikkeként jelent meg. Köszönet a rovatvezetőnek, Boczán Beának! A belső képekért pedig köszönet a szerzőnek, Kiss Ottónak, hogy rendelkezésemre bocsátotta. Talán nincs is olyan felnőtt, aki gyerekként ne járt volna a nagyi padlásán, és aki nem kincsekkel dagadó zsebekkel tért volna haza onnan. A padlás ugyanis az a hely, ahol feledésbe merült, titokzatos, porlepte tárgyak várnak arra, hogy valaki újra megtalálja őket, és annak a valakinek a kezében kinccsé váljanak.  Ez az izgalommal teli szituáció a kiindulópontja Kiss Ottó új kötetének is, amely már címével is sugallja, hogy múltbéli dolgok  (versek, versformák) újrafelfedezéséről lesz szó. Az alcím, a Dudorászós versikék  egyszerre utal a rímes, ritmusos formára, és a kicsinyítő képzővel a tartalomra, vagyis hogy az előző kötetekhez viszonyítva talán kevesebb a filozofikus mélységet megragadó vers. Természetesen találunk ilyeneket is, pl.  Hinta ,  Az idő...

Teljesen világos volt, ha medve és Agócs Írisz, akkor egyszercsak könyvtulajdonosok leszünk. Az viszont egyáltalán nem volt világos, hogy ettől kitör nálunk a mackóőrület, s karácsony kellős közepén a huszon-sokéves (igazából harminc-kevés), szóval ősöreg medvém kopott, foszladozó bundáját kell javítanom, mi több védőruhát kell fabrikálnom neki! Az igazat megvallva arra sem számítottam, hogy egy este végig kell olvasnom az összes történetet, arra meg aztán végképp nem, hogy a mesék hosszát leszámítva még élvezem is.