2012. január 5., csütörtök

Kiss Ottó: Régi kincsek

A cikk a prae.hu gyerekrovatának évzáró cikkeként jelent meg.
Köszönet a rovatvezetőnek, Boczán Beának!
A belső képekért pedig köszönet a szerzőnek, Kiss Ottónak, hogy rendelkezésemre bocsátotta.


Talán nincs is olyan felnőtt, aki gyerekként ne járt volna a nagyi padlásán, és aki nem kincsekkel dagadó zsebekkel tért volna haza onnan. A padlás ugyanis az a hely, ahol feledésbe merült, titokzatos, porlepte tárgyak várnak arra, hogy valaki újra megtalálja őket, és annak a valakinek a kezében kinccsé váljanak. 

Ez az izgalommal teli szituáció a kiindulópontja Kiss Ottó új kötetének is, amely már címével is sugallja, hogy múltbéli dolgok  (versek, versformák) újrafelfedezéséről lesz szó. Az alcím, aDudorászós versikék egyszerre utal a rímes, ritmusos formára, és a kicsinyítő képzővel a tartalomra, vagyis hogy az előző kötetekhez viszonyítva talán kevesebb a filozofikus mélységet megragadó vers. Természetesen találunk ilyeneket is, pl. HintaAz időFiú vagy lány.

A szerzőtől már eddig is olvashattunk kötött formájú verseket különböző internetes oldalakon (pl. Bárka online) vagy antológiákban (pl. Aranysityak). Most ezeket jelentette meg egy kötetbe összegyűjtve Takács Mari illusztrációival a Móra Kiadó. A korábban már máshol megjelent verseken kívül akad néhány új gyöngyszem is a kötetben (pl. a címadó vers a Régi kincsek,Kertben…).



A padlás kincsei mást jelentenek egy gyerek és egy felnőtt számára. Míg a gyerek szemében minden régiség új életre kelhet, addig a felnőttben a múlt emlékeit idézik fel. Ez a kettősség határozza meg a kötet verseit is, hiszen a szerző a saját gyerekkorának meghatározó versélményeit eleveníti fel, (Iván öt, Anyukám szép, Vasbohóc stb.) s azok egy kisfiúnak (a versek elbeszélőjének) a szájába adva új tartalmat, új értelmet nyernek. Sok a rájátszás, elődök, kortársak dialógusba léptetése, hasonlóan Lackfi János és Vörös István verseihez, melyek aztán az Apám kakasában önálló kötetté álltak össze.

Bővebben...

Nincsenek megjegyzések: