2010. március 10., szerda

Farkasok, levelek és ami a szemnek láthatatlan...

Mióta írom ezt a blogot, azt vettem észre, hogy az ajánlható, javasolható könyvek megtalálnak, ha úgy tetszik az ölembe hullanak. Persze valószínűleg sokkal nyitottabb szemmel is járok.
Most is úgy esett, hogy kerestem egy könyvet, ami persze nem volt, viszont találtam egy másikat. Utánaböngésztem kicsit.

Großer Wolf & kleiner Wolf, Das Glück, das nicht vom Baum fallen wollte
Nadine Brun-Cosme és Olivier Tallec eredeti könyve, mint a szerző-illusztrátor páros nevéből is kitetszik francia.(fordította: Bernadette Ott, Gerstenberg Verlag, 2009, az eredeti Flammarion, Paris, 2007)
Nadine-Brun-Cosme azaz a szerző, (katt a névre) a második Kisfarkas& Nagyfarkasos könyvét írja. Ahogy nézegettem a könyveit, azt látom, hogy óvodásoknak ír főleg, és több illusztrátorral dolgozik együtt. És ahogy a mi Lackfink, ő is több kiadónál adja ki a műveit.
Ennek a könyvnek az illusztrátorát mi is ismerjük. Olivier Tallec ugyanis a Vivandra Kiadónál megjelent Liza és Micsoda illusztrátora is. Nekem a neve nem, csak a képek voltak ismerősek. Más-más típusú illusztráció, és mégis mind a két fajta zseniális. (A névre kattintva a honlapján lehet képeket nézegetni.)
Az első kötetben barátságot köt a két farkas.
Itt a másodikban az elmélyülő szeretet meséjét olvashatjuk. A várakozás meséjét, és az önzetlen szeretetét, az érzékek meséjét. A kis farkas meglát egy falevelet a fa legfelső csúcsán.
Tavasszal megenni szerette volna, olyan zsengének és finomnak látta. A nagy farkas várakozásra inti, ha eljön az idő úgyis lehullik.
Nyáron olyan zölden fénylett, hogy tükörként szerette volna használni, de a nagy farkas várakozásra inti.
Ősszel annyira sokszínűvé vált, majd fokozatosan elbarnult, hogy a kis farkas feltétlenül hozzá akarta dörzsölni a pofácskáját. A nagy farkas azonban újra várakozásra intette, ha eljön az idő majd lehullik a levél.
És télen a levél még mindig fent volt a fán, egyedül. Időközben olyan fekete lett, mint a szén.
A kis farkas már nem mondott semmit.
Egy reggel a nagy farkas minden ok nélkül azt mondta: lehozom.
A kis farkasnak csak a szeme csillant fel a boldogságtól.
Ahogy aztán a nagy farkas egyre feljebb, egyre törékenyebb ágakon mászik a fára, úgy kérdőjeleződik meg a kis farkasban a levél értékessége.Amikor a nagy farkas kis gallyakon lóg a levegőben, a kis farkas már fél, és biztosan tudja odalent, hogy az a levél egyáltalán nem értékes.
A nagy farkas eléri a levelet, de ahogy megfogná ezer darabra törik a levegőben, és peregve hull alá, mint csillagzápor. Odalent a kis farkas megtapasztalhatja milyen az íze, megláthatja a fényét, megcsiklandozza az orrát. Remeg a boldogságtól.
A csillagzápor persze elfogy, ahogy felnéz, látja az őt figyelő nagy farkast, aki nevet, majd elindul lefelé a fán. A kis farkas némán figyeli, amikor leér csak annyit mond: "Soha többé nem akarok ilyen szépet látni!"
És mosolyognak mindketten, mert az igazán fontos: ami a szemnek láthatatlan, a nyelvnek ízlelhetetlen, bőrnek érezhetetlen, a fülnek hallhatatlan, az orrnak szagolhatatlan...

Rengeteg dolog van ebben a könyvben. A négy évszakot megmutatja a történet a levélen, ahogy változik, a rajz a fán. De lehet beszélni a várakozásról, az igazán értékes dolgokról. A barátságról, és a szeretetről. Az önfeláldozásról.
Talán nem túl merész azt állítani, hogy A kis herceg Exupéry-féle hagyományában gyökeredzik a mű. Az illusztráció rá is erősít erre, a farkasok valószínűtlenül hosszú pofájával. A kis herceg rókájának van egy kissé hasonló orra.

A szöveg is gyönyörű, a német fordító Bernadette Ott nagyot alkotott. Úgy használja a nem éppen líraiságáról ismert német nyelvet, hogy a szöveg helyenként szabadversként hat.
Érdekes lenne összevetni a francia eredetivel. És érdekes lenne lefordítani magyarra.

Én biztosan megjegyezzem magamnak a két nevet. És nem most írtam róluk utoljára.

Itt szeretném jelezni, hogy a német kiadó (Gerstenberg Verlag)  nevét is érdemes feljegyezni az Ars Edition és a Schenk Verlag (Passau) mellé.

A képek az első farkasos könyvből valók, mivel csak abból találtam szabadon felhasználhatót.
A könyvhöz tartozó képek egy része megtekinthető Olivier Tallec honlapján.

4 megjegyzés:

Pásztohy Panka írta...

Érdekes, hogy a Schenk Verlagot említed.
Ugyanis csináltam nekik egy könyvet, ki is fizették a munkámat, de évek óta nem adták ki nagy bánatomra:( Működik még mint gyerekkönyv kiadó?

Pöszke írta...

Én úgy tudom igen.
De 3 kiadó fut ezen a néven. Igaz csak egy ad ki magyar könyveket.
Amiről én beszélek az a passaui.
Van egy Halle Saale-i, és egy nem működő Renate Schenk Verlag.

panka írta...

Én pont a passaui-ra gondoltam:)
Ők adták ki a Micsoda időt is németül.

Pöszke írta...

Hát én úgy látom, hogy működik. A honlapjuk alapján legalábbis. :)
Was für ein Wetter! címen. Tudom. :D

De köszönöm a kérdést, pontosítottam a bejegyzésben is.