2010. március 24., szerda

Kitty Crowther

Az Astrid Lindgren-díj idei győztesének van magyar vonatkozású könyve is.
Kitty Crowther illusztrálta ugyanis a L'Ecole des Loisirs kiadó 2006-ban megjelent Les contes de l'armoire: Trente-cinq contes brefs című könyvét, amely (Pierre Mosonyi tollából (Autor), Kitty Crowther (Illustrator), Eva Almassy (Übersetzer), Fanny Volcsanszky (Übersetzer)) a mi Mosonyi Alizunk Szekrénymeséit takarja (ha jól derítettem ki). A könyvről Békés Pál beszélta 2008-as Év gyerekkönyve díjátadón.(lásd lent)


Kitty Crowther illusztrátor és könyvszerző is egyben, magyar kiadású kötet még nincs. Remélhetőleg hamarosan lesz.
Ami nekem némi keresgélés után megtetszett:

A Leesgoed honlapján angol nyelven olvasható róla, illetve a munkásságáról egy összefoglalás.

"Volt egyszer egy Mari nevű szekrény - így kezdődik a Szekrénymesék című, feledhetetlen kötet valamennyi története. És "van egyszer" egy Mosonyi Aliz nevű író, a Szekrénymesék és a Boltosmesék és még igen sokféle mesék mesélője, aki úgy szólt az olvasóhoz -, gyerekhez és felnőtthöz egyaránt -, ahogyan előtte még senki. És az olvasók felütötték a fejüket és füleltek, és elkezdték keresni a könyveit, és azóta le sem teszik, hanem adják kézről kézre, apa a fiának és anya a lányának, sőt, talán a Mari nevű szekrények a boltosoknak és viszont. És ezt a máshoz nem hasonlítható hangot meghallották a színházak és bábszínházak is, és sorra kérik az írót, hogy dolgozzék nekik, mert az ő hangján akarják elmondani nézőiknek nem csupán az eredeti Mosonyi Aliz-meséket, hanem a Varázsfuvolát, a Hamupipőkét, a Csipkerózsikát, de még az Illemtant is.
Nemrégiben kerestem valamit az Interneten, egy webáruház katalógus-oldalán, és ott, a képernyőn, az online áruházban, ahol tudvalévőleg nem különböztetik meg a macskaeledelt a könyvtől, és a kindertojást tojó, fröccsöntött húsvéti nyulat az írótól, hirtelen belebotlottam a "könyvterméklistába" - ahogyan a webvilágban az irodalmat nevezik - és ott ebbe a kifejezésbe: Márka: Mosonyi Aliz. És az első felszisszenés után arra gondoltam: nem is rossz. Sőt. Mert Mosonyi Aliz valóban márka. A minőségé. A másokéhoz nem hasonlító derűé, a szelíd groteszké, mely rabul ejti az olvasót.
Mosonyi Aliz ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt - akár azt is mondhatnánk: rejtőzködő alkat. Az író személyes ismertségét, hírét-nevét ugyan fokozhatja a gyakori jelenlét, de a lényeghez, az írás, a mű színvonalához a nyüzsgés nem ad hozzá semmit - el sem vesz belőle.
És Mosonyi Aliz, akár megjelenik itt-ott személyesen, akár nem, velünk van, mert bennünk van, Budapest- és boltos- és szekrény-meséivel, feledhetetlen szekrénylakóival. Egyszóval: belénk írta magát.
Mi pedig boldogan adjuk át neki az Év Gyermekkönyve 2008 életműdíját, abban a reményben, hogy tovább ír nekünk és belénk - egyszóval tovább gazdagít bennünket azzal, amit ő, és csakis ő tud.

Kitty Crowthernek gratulálunk, a mi magyar jelöltünknek Szegedi Katalinnak pedig csak annyit, kissé átírva a mondást: a részvétel is fontos. A mai magyar gyerekirodalmi helyzetben szerintem felér egy ALMA-díjjal, hogy ott volt, és várjuk Lenkát... meg Cérnácska szabót... Katalint pedig nagy szeretettel haza.

Nincsenek megjegyzések: