2010. április 22., csütörtök

Fekete könyv a színekről

Régen ajánlottam már német nyelvű gyerekkönyvet. Mondjuk ez nem is gyerekkönyv, csak azok közt találtam rá.

»Das schwarze Buch der Farben« ist ein außergewöhnliches, ein besonderes Bilderbuch. Die Farben werden auf der linken Seite mit einem Satz beschrieben: wie sie riechen, wie sie schmecken, wie sie sich anfühlen, z. B. Gelb ist so weich wie der Flaum von Küken. Der beschreibende Satz wird in Braille-Schrift wiederholt. Auf der rechten Seite sind die beschriebenen Dinge reliefartig abgedruckt und damit mit den Fingerspitzen erfühlbar. Ein Buch, das alle Sinne sensibilisiert und Kinder (und auch Erwachsene) erahnen lässt, was es heißt, blind zu sein.

Über den Autor

Menena Cottin, geboren in Caracas, Venezuela, studierte Graphikdesign in Caracas und Kreatives Schreiben und Kinderbuchillustration und Trickfilmanimation in New York. Sie hat bereits zahlreiche Kinderbücher veröffentlicht und Filme gezeichnet. Rosana Faría, geboren in Caracas, Venezuela, hat Graphikdesign studiert und arbeitet sehr erfolgreich als Kinderbuchillustratorin.

Azonnal feltűnt a sok színes képeskönyv között. Egyszerűen rácsodálkoztam mit is keres ott. Persze valóban rossz helyen volt, vagy ki tudja, talán a kezembe akart kerülni. A vakok fekete könyve a színekről. Gyönyörű
dombornyomásos, érezni lehet a képeket, a Braille írás mellett pedig ott van németül is a szöveg.
Egyszer voltam egy "kiállításon", (katt a linkre) annak a különleges bizsergését idézte fel. (A belinkelt kiállítás nem azonos, illetve az általam érzettnek a továbbfejlesztett változata.) Arról szólt a dolog, hogy egy fénytelen teremben egy vak fiú segítségével kellett a látóknak boldogulniuk. Úgy ahogy nekik a látók világában. Néha félelmetes és ijesztő, máskor mulatságos kaland volt.
azzal a különbséggel, hogy bennem ott volt a biztos tudat, kijöhetek, és látni fogok. Ott bent pedig vigyáznak rám. De rájuk idekint ki vigyáz? Külföldön élve látom, ahogy az osztrákok kezelik a hogy is fogalmazzam, fogyatékosokat(?), annyira rossz ez a szó rá.
Toleránsan, segítve, és nem rejtegetik őket, mintha szégyellni valóak lennének, csak mert mások a képességeik. 
Irigylésre méltó.
Van még hová fejlődnünk nekünk magyaroknak.

4 megjegyzés:

Pompor Zoltán írta...

http://mesekalauz.blogspot.com/2009/04/szinek-fekete-konyve.html

:))))

Annamária írta...

Jó, hogy van ilyen könyv. A videó kapcsán bele is mentünk a témába rendesen a gyerekeimmel. (Köszi Zoli!:) A "fogyatékos" helyett én az "akadályozott" kifejezést javasolnám: a szó jelentéstartalma nemcsak az érintettek küzdelméről üzen, hanem a mi oldalunkról való átlépés lehetőségéről, szükségességéről is.

Pöszke írta...

Nem tudom, az akadályozottban én benne látom az akadály elhárításának lehetőségét. Ami esetükben általában nem igazán lehetséges.
De közben eszembe jutott, amit kerestem: megváltozott képességű.

Annamária, míg Mo.-on babaccsal és kerekesszékkel közlekedni lehetetlen, addig...

Anna írta...

Vártam ezt a könyvet, kíváncsi voltam mire asszociálsz. Közös gondolatokat ébresztett.