"kétszögletű egyenes"

Ahogy az előzetesben ígértem, és ahogy az Altináj végén is utaltam rá, már hosszú hónapok óta készülődtünk szervezkedtünk Annával. Többször volt téma a magyar nyelvű könyvtár hiánya Grácban és környékén. Igény pedig lenne rá, hiszen a könyvcserebere nagyon jól működik. Egy nap ránéztem a könyvespolcunkra, miközben altattam délután a gyerekeket és rájöttem van néhány olyan könyv, amiből nem kettő, három példányunk is van. Így gyorsan megalapítottam a MAGYIK-ot, felhívtam Annát lesz-e néhány könyv könyvtárosa. Aztán beszéltünk még néhány emberrel. Most itt tartunk. Van találkozó, könyv közvetítőpontunk, ( Café Silber ) hamarosan startol a weboldal, októberrel pedig az online kölcsönzés... ha lesz könyv. És itt szeretném mindenkinek szívből megköszönni, aki akár csak egy kedves szóval is, de támogatott minket, és mindazt, ami emögött a rövid írás mögött van. Nem írok felsorolást, mert biztos kihagynék valakit, azt pedig nem szeretném. Gráci Magyar Gyermek és Ifjúsági Könyvgyűjtemény...

Először is köszönöm azok bizalmát, akik gyerekkönyv ajánlás kapcsán hozzám fordultak. Nagy öröm számomra, hogy itt is ajánlhatom az egyszervolt.hu portálon zajló szavazás eredményét a közönséglistát, a húsz szakmai szervezet által összeállított szakmai listát, és az ezeket összehangoltan tartalmazó abszolút listát, amely az elmúlt 10 év 50 legjobbnak ítélt gyerekkönyvét tartalmazza. A könyvekről rövid ajánlókat is lehet ugyanott olvasni. Én egy olyan friss megjelenésű könyvet szeretnék ajánlani, ami a következő 10 év legjobb 50 könyve között biztosan benne lesz Módra Ildikó: Trapp – Talált állatok osztálya a Naphegy kiadótól. Az illusztrátor Szalma Edit szabad kezet kapott a kiadótól, így majd két évbe telt a könyv elkészítése, de aki a kezébe veszi, tudja, hogy megérte. Már a külsejében is különleges, a meleg piros színe hívogató, a mérete és súlya pedig albumra emlékeztet, olyan albumra, amely emlékeket, történeteket őriz, pillanatfelvételeket a múltból, és helyet a jelen törté...

Nagyon finish. Annyira régóta várok erre a pillanatra, hogy kész nem bírom tovább, legalább a logót meg kell mutatnom. Nemsokára jön a többi is. Addig lehet gondolkodni minek örülök ennyire. :D A logó Pásztohy Panka munkája, (és bármilyen engedély nélküli felhasználása tilos.)

Valójában ez a mai igazi bejegyzésem, mert ezer éve nem ajánlottam már német nyelvű könyvet. Természetesen jár hozzá történet, még a múlt héten barátnőztünk, fagyiztunk a városban, amikor is a megfelelő lélektani pillanatban az egyik kiskorúval rögvest wc-t kellett keresni. Mi esett legközelebb? A Moser, amit (aki nem tudná) úgy kell elképzelni, mint az Alexandra palotát Pesten a Nyugatinál. Hova máshova mentünk volna, mint a gyerekrészlegre, míg várakoztunk... Elég vicces volt egy osztráknak mutogatni a különböző jobbnál jobb képeskönyveket, majd ráakadtam az alább bemutatandó könyvre.És nem törött bele a bicskám, német nyelven ebbe sem. Most inkább maradok a magyarnál. Heinz Janisch: Heute will ich langsam sein Jungbrunnen Verlag, 2005 Illustriert von Lisa Wolfsgruber Mi fogott meg a könyvben? Elsőre az, hogy egész egyszerűen kilógott a nagyméretű képeskönyvek közül. Ott állt középen, de nem árválkodott, bujkált. Csak volt. Így egyszerűen. Elolvastam a szerzőt, címet. A Jan...

Adós vagyok én is, mert ahogy jeleztem a kedves mosolyokon és meleg kézszorításokon túl őrzök néhány dolgot a fesztiválról én is. Kiss Ottótól megkaptam a "nyereményemet", a képen látható csokit, és egy teljesen egyedi dedikációt a Csillagszedő Márió hátuljára, nem tévedés!, mert odamásoltam a Hinta című versét. A Nyulász Pétertől kapott könyvek is jól felismerhetők. Annyira sikerült zavarba hoznom ugyanis, hogy másnap egy előadáson mögém ülve viszonzásul kishíján lenyakazott a képen látható könyvekkel. Persze lehet, hogy ő lovaggá ütésnek szánta... :D És természetesen a hátul méltóságteljesen álló gyönyörű könyvet Betweentől kaptam, azzal az ígértettel, hogy a blogján olvashatok is róla hamarosan. És ti is velem együtt. Kapcsolódnék Nyulász Péter blogján írottakhoz: Mert a gyermekirodalom "nem tréfadolog", és mert most végre valami elkezdődött. "Ha végignézek az elmúlt éveken s lefújom róluk a szalmaláng-ígérgetéseket, megkockáztatom, hogy évek óta...

A 6. GYIF-nek vasárnapján volt egy beszélgetés író-költő anyákkal beszélgetett D. Tóth Kriszta. Erről ugyan lemaradtam, viszont eszembe jutott valami más róla. Mindenféle dolgon kattog az agyam, mindenféle emberekkel kerülök kapcsolatba, akiket nem ismerek, de esetleg szeretnék. És erről eszembe jut, hogy legelőbb azokat az embereket kellene kifaggatni, akik a gyerekeim után a legfontosabbak: a szüleimet. És mert 12 éves korom óta ilyen-olyan formában naplót írok, (most éppen itt) én is szeretnék valamit hagyni magam után, amiből emberként is megismerhetnek a gyerekeim. Régen megvettem már ezt a könyvet, és lassan töltögetem. Kívül-belül giccses, tudom. De a kérdések jók. Kész önismereti tréning, és jó kis krimi... milyen családi csontvázak maradnak vagy esnek ki a szekrényből? :D Próbáljátok ki!

Örömmel jelentem, hogy a mai nappal megkezdődött az együttműködés a www.kismamatitkok.hu weboldallal, ahol a változatosság kedvéért gyerekirodalmoról fogok írni. Részlet a bevezető írásból. Az teljes cikket itt olvashatjátok. "Sokat lehet beszélni a meseolvasás, mondókázás fontosságáról, azt gondolom a felelősen gondolkodó szülők számára ennek szükségessége, miértjei nem kérdésesek. Arról azonban még mindig kevés szó esik, hogy nem csupán a mesélés, mondókázás fontos, hanem annak módja és minősége is. Miért érdekes ez? Miért kell odafigyelni, hogy mit olvasunk a gyermekünknek? (A teljesség igénye nélkül a fontosabbak.) - fejleszti a szókincset - fantáziát - szociális érzéket - mondatalkotást, grammatikai képességeket - világlátást - belső képlátást (az illusztráció fontossága!) - problémamegoldási stratégiákat - konfliktuskezelési utakat mutat ad - ritmusérzéket, zenei képességeket fejleszt - erősíti a szülőhöz való kötődést. A jó mese mindezt úgy teszi, hogy azt...

A Papiruszportálon találtam meg a listát másolható formátumban, aminek nagyon örültem, mert nem kell nekem vacakolnom holmi excel táblázatokkal. Viszont fontosnak tartom, hogy itt is látható legyen a lista és ne csak a link. És plusz egy ajánlat:  Nekem meg szörnyen peches hetem van, semmi sem sikerül, vagy jön össze, minden dolog, amibe kezdtem elakadt. De ezt igazából azért írom, hogy idézhessek az új, esti meseként olvasott könyvből. Momentán ugyanis hasonlóan érzek: "Pipogya annyira sajnálta magát, hogy legszívesebben nekiállt volna a saját hátát simogatni." Bátky András: Pipogya, a budapesti medve (katt a címre, lapozz bele) A könyv mivel most jelent meg nincs rajt az alábbi listán, ahogy Módra Ildikó Trapp -ja sincs. :( Mindegy, a következőn biztosan rajt lesznek. Hamarosan végzünk a könyvvel, megállom, és nem olvasom el a gyerekek nélkül, és akkor írok róla. Addig is lubickolok a szövegben, és élvezem, hogy nem intertext, hanem egyéb értelmezési stratégiáka...

Ahogy ígértem a kicsiknek szóló verses és mondókás kötetekkel folytatom. A választék elképesztően nagy, a cikk terjedelme pedig véges, így olyanokat válogattam, amiket ismerek és jónak tartok, vagy tudom, hogy szakmailag elismert kötetek. Az alapművet a Weöres kötetek jelentik és a Cini-cini muzsika , a mondókásoknál pedig a Füzesi Zsuzsa által illusztrált, és egybegyűjtött Mondókáskönyv ek. Utóbbit válthatja ki, illusztráció tekintetében mindenképpen a Kerekítő , Jakabosné Kovács Judit szerkesztésében útmutatásokat is találunk ahhoz, hogy milyen mozgásokkal, mozdulatokkal tudjuk az egyes mondókákat kísérni. De hogy versekkel folytassam és egy nyomdafriss újdonsággal, Lackfi János szerkesztésében, gondozásával megjelent az Aranysityak – Friss gyerekversek , tele jobbnál jobb alkotókkal, és jobbnál jobb versekkel.  Én biztosan megveszem. Az a könyv pedig, amely legutoljára otthon jártamban megragadta a figyelmemet Fecske Csaba Tolvaj szél című kötete volt. Megragadott a kötet f...

G yermekirodalom témában firkálóként hihetetlen volt megélni a körülöttem blogoló, azonos témával foglalkozókkal való találkozást. Egyszerre volt komikus és elgondolkodtató látni, hogy a rendes nevem senkinek sem jelentett semmit (na jó a Papiruszportál főszerkesztőjének igen), viszont a Pöszke névnek mindenki megörült. Sőt Kiss Ottónak be sem kellett mutatkozni, és még Sportszeletet is kaptam. Pásztohy Panka pedig előbb ismert fel, mint én őt. Természetesen én sem mentem üres kézzel, szatyorral. Az ajándékok helyére be sem fértek a könyvek, amelyekről írni is fogok hamarosan. Aki inkább más beszámolóját olvasná annak figyelmébe ajánlom Takács Mari , Pompor Zoltán , Sándor Csilla blogját vagy a Papiruszportál , Litera oldalát. Vagy A mai nő , Könyvesblog Revizor Pagony oldalain. A konferencián is meg tudtam hallgatni pár előadást. Úgy vélem, ez a része nagyon jól sikerült a fesztiválnak. Természetszerűleg a lehetséges Magyar Gyerekkönyvintézetről szóló beszélgetés vonz...