2010. május 6., csütörtök

Gyerekirodalmi Híradó 4.


Ahogy ígértem a kicsiknek szóló verses és mondókás kötetekkel folytatom.
A választék elképesztően nagy, a cikk terjedelme pedig véges, így olyanokat válogattam, amiket ismerek és jónak tartok, vagy tudom, hogy szakmailag elismert kötetek.
Az alapművet a Weöres kötetek jelentik és a Cini-cini muzsika, a mondókásoknál pedig a Füzesi Zsuzsa által illusztrált, és egybegyűjtött Mondókáskönyvek.
Utóbbit válthatja ki, illusztráció tekintetében mindenképpen a Kerekítő, Jakabosné Kovács Judit szerkesztésében útmutatásokat is találunk ahhoz, hogy milyen mozgásokkal, mozdulatokkal tudjuk az egyes mondókákat kísérni.
De hogy versekkel folytassam és egy nyomdafriss újdonsággal, Lackfi János szerkesztésében, gondozásával megjelent az Aranysityak – Friss gyerekversek, tele jobbnál jobb alkotókkal, és jobbnál jobb versekkel.  Én biztosan megveszem.
Az a könyv pedig, amely legutoljára otthon jártamban megragadta a figyelmemet Fecske Csaba Tolvaj szél című kötete volt. Megragadott a kötet friss hangja, a falusi gyerekkor élménye átütött a verseken, képes volt visszarepíteni időben, és újra megidézni a saját gyermekkoromat. De aki csak friss, üde, tiszta hangú kisgyerekeknek szóló versekre vágyik, együttmondásra, azoknak is szeretettel ajánlom.
Finy Petra Gréta garbója volt talán a tavalyi év egyik legjobban várt kötete. Az óvodáskor külső-belső történéseiről szólnak a versek, a szakmai elismerés mellett a gyerekek is szívesen forgatják, eredeti nyelvhasználata és nagyszerű humora miatt.
Bizonyára sokunknak a fülébe visszacsengenek a következő sorok: „Tavasszal somfa lennék/talpig aranyban állva/b biztatón mosolyognék/ a zsendülő világra.” Több előadó is (pl. Halász Judit, Szalóki Ági) megzenésítette ezt a Kányádi-verset, ami a 2004-es Zümmögő kötetében található. De Kányádi Sándor egyébként is az egyik legjobb választás az óvodások számára. A kötetet Győrfi András illusztrálta, már külsejében is emlékeztetve a Weöres-Reich páros immár klasszikussá vált köteteire.
És az illusztrátor köti ide a Havas Katalin kicsiknek készült versválogatását Altató címmel. A klasszikusok mellett a kortárs gyermekirodalomból is válogatott a kötetbe. Külsejében pedig a régi négyszögletes Bóbitát, Gazdag Erzsi, Zelk Zoltán köteteket idézi.
Az óvodáskor végére a Szilágyi Domonkos verseit egybegyűjtő Lám, egymást érik a csodák! címen megjelent Keszeg Ágnes által illusztrált könyvet ajánlom, ahol vers és kép összeér, teljes, tökéletes csodát nyújtva gyereknek és felnőttnek egyaránt.
Ha jó idő, akkor cirkusz. Ha cirkusz, akkor Csinadratta! Ezzel a címmel jelent meg cirkuszos versekből válogatás azoknak a gyerekeknek, akik már nem, és azoknak, akik még félnek a bohóctól, oroszlántól...

Ha gyerekvers, akkor Lackfi János, tulajdonképpen majdnem mindegy melyik kötetének a címét írom ide, így a Bögre családot választom. Egyrészt, mert megvan és olvassuk rendszeresen, másrészt meg akad belőle folytatás, ha már kívülről tudnánk az összes verset.

A végére hagytam a régi-új kedvenceinket Nyulász Péter köteteit. A Zsubatta! című művét beszédjavításra is használhatjuk, ezt kis ikonok is segítik a versek mellett, de a nem beszédhibás gyerekek se csüggedjenek, a versek ritmusára lehet tornászni, táncolni, rajzolni is. Azoknak pedig, akik szeretik a találós kérdéseket a legjobb választás a Miazami
Péter verseiben ugyanis azt szeretem, hogy az, ami. Illetve Miazami. Azt a hihetetlen alázatot az olvasói a gyerekek iránt, amellyel lemond a nyelvi bravúrokról, rímes zsonglőrködésről. A kis verseknek egyetlen célja van: találd ki a megfejtést, és közben nézd meg a kitalálandót más szemszögből is. A versikék megragadják a világ kis szeletkéit, és akár egy kockát, mind a hat oldalukról megmutatják. Nézd meg, lásd meg, fedezd fel! Ennyit akar, és el is éri maradéktalanul.
Pedig virtuóz módon bánik ő is a verssel és nyelvvel, elég csak a blogján megjelenteket elolvasni. 
Nézzük csak az alábbi disztichont, József Attila rájátszást.
De akinek ez nem elég, megjelent a Miazmég!

Nyulász Péter: 
Hó volt

Hó volt, hó nem volt, kékül az égbolt, ez már szép nap!
Függönyrojtos végig minden, mégsem csordul hisz csak jégcsap.

Zöldül a völgy, ám benne a tölgynek száz csupasz ága mind csupa szálka.
Messze a nyár még, hosszú az árnyék, két negyedév míg érik a málna.

Éjjel a fagytól dermed a tájék, játék még csak délben a plusz fok.
Várom a végét, jöjjön a húsvét, innen már az pár nap nem sok.

Rügy megeresztő enyhe a szellő, órák múltán itt lesz persze,
s mint konfettit szilveszterre - szilvafa szórja a szirmát szerte.


 A verset Nyulász Péter engedélyével a blogjáról másoltam.

4 megjegyzés:

:) Csilla :) írta...

Kedves Pöszke!

Örülök, hogy Nyulász Péter blogján kívül is megtaláltuk egymást. Gratulálok, hogy még Ausztria távolságából is ilyen lelkesen, és messze nem felszínesen követed a mai magyar gyerekirodalom alakulását, sőt értő kritikával segíted másoknak az eligazodást. Ha egyet értesz vele, akkor a gyerekirodalmi fesztiválról írt beszámolódat átvenném a saját blogomba - természetesen megfelelő hivatkozással, ill. az oldal belinkelésével.

Játékos, mesés szép napot!

:) Csilla :)
Játékos nevelés - játékkal nevelés

Pöszke írta...

Csilla, köszönöm a dicsérő szavakat, jól estek. :)
Az átvételhez léci írj egy emailt az nretzse@gmail.com-ra, átküldöm a bejegyzést szívesen.
És köszönöm még egyszer.

banditgirl írta...

Jaj de szep! Jaj de jo! Csiribi, csiriba, koszonom, mert segitsegeddel a nyugati partvidekrol is barmikor hazaugorhatok ebbe a csodavilagba!

Pöszke írta...

Én köszönöm. :)
A facebookos megjegyzéseket is. :)