Amikor anya ír...

A 6. GYIF-nek vasárnapján volt egy beszélgetés író-költő anyákkal beszélgetett D. Tóth Kriszta. Erről ugyan lemaradtam, viszont eszembe jutott valami más róla.

Mindenféle dolgon kattog az agyam, mindenféle emberekkel kerülök kapcsolatba, akiket nem ismerek, de esetleg szeretnék. És erről eszembe jut, hogy legelőbb azokat az embereket kellene kifaggatni, akik a gyerekeim után a legfontosabbak: a szüleimet.
És mert 12 éves korom óta ilyen-olyan formában naplót írok, (most éppen itt) én is szeretnék valamit hagyni magam után, amiből emberként is megismerhetnek a gyerekeim.
Régen megvettem már ezt a könyvet, és lassan töltögetem.
Kívül-belül giccses, tudom. De a kérdések jók. Kész önismereti tréning, és jó kis krimi... milyen családi csontvázak maradnak vagy esnek ki a szekrényből? :D Próbáljátok ki!

Megjegyzések

Hasonló kezdeményezése lenne a gyie blognak a nemrégiben felvett új tagokkal. Esetleg együttműködhetnénk!
Eszter üzenete…
Ojni, szívesen. :)
Szerintem ezt emailen vagy chaten beszéljük meg. :)

nretzse@gmail.com
skype: nretzse

Hétfőig Mo.-on vagyok. Utána tudok érdemben reagálni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok