Bartos Erika: Zsákbamacska

Régi adósságomat törlesztem most. Kaptam egy kérdést mi a véleményem a Zsákbamacskáról. Relatív hamar beszereztem, beleolvastam, és azóta fogalmazgatom magamban ezt a bejegyzést.


Olvasgattam írásokat is róla, és azóta volt alkalmam látni, hallani Bartos Erikát. A véleményem viszont nem változott.
Maga a szerző tényleg olyan, amilyennek az Anna, Peti és Gergő könyvekből megismerhető. Végtelenül bájos, kislányos, naiv. Gyermekien csodálkozó szemmel nézi a világot. Valahol azt olvastam (direkt nem linkelem), hogy nagyon tudja mi foglalkoztatja az óvodásokat, és ezek a témák a verseiben is megjelennek.

Rögtön ezzel a két problémám is van a könyv tükrében. Az egyik, hogy az óvodás látásmód nem elég a versíráshoz. A másik, hogy amit ír az nem vers.
Nem akarok senkit verstani ismeretekkel untatni, inkább egy kis Lázár Ervint hoztam:

"- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers? - méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.
Mikkamakka ráncolta a homlokát.
- Hát bizony - mondta aztán-, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.
- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, mikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?
Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:
- Csak!
És lássuk be igaza volt. (...)
- Hohó - hadonászott Aromo -, ugyanazt mondod kitekerve! És ráadásul rím sincs benne.
- Rímnek kell benne lenni? - kértdezte Bruckner Szigfrid Mikkamakkát.
- Hát nem árt - mondta az -, de ne az Anyám tyúkját mondjad. Akárhogy is forgatod, úgyis ráismerünk." (Lázár Ervin: Négyszögletű Kerek Erdő, Osiris, Bp., 2006. 104-107.p.)

Ez így van kérem. A sorok egymás alá írásától, és kezdetleges rímhasználattól, ritmustól még nem lesz valami vers. (Azt most ne firtassuk, hogy a szabadversnek a valóságban mennyire kötött szabályai vannak.) A plágiumról meg nem is beszélve.

Vissza Bartos Erikához. Szóval a rigmusait, ujjgyakorlatit én nem nevezném versnek, de jó legyen. Akkor viszont minden anyuka (iskolázottságtól függetlenül) kapjon kiadási lehetőséget az otthoni, házi használatú verseire, mondókáira. Biztosan tudom, hogy sokakkal előfordul, hogy nem jut eszünkbe a mondóka rendesen, vagy egy-egy gyerekvers. Némi ritmusérzék és rímkényszer segítségével befejezzük és kész. A nyelv sokrétű, bonyolult képződmény, játszani enged, hív. A jó vers egyenesen fel is szólít erre.
De szerintem keveseknek fordul meg ilyenkor a fejében, hogy kiadót keressen a házi-verseknek. A jobb kiadók pedig kedvesen az illető kezébe nyomnak egy Szepes-Szerdahelyi verstant, és hazaküldik.
Az ugyanis rögtön feltűnt, hogy az összes versike egy ritmusra van írva. Mindegyik vers a hangsúlyos verselést alkalmazza, dereng valami a szerzőnek a szótagszámlásról is, de odáig nem jut el, hogy az ütemhangsúlyos verselés szabályainak utánanézzen. (Ha valakinek nem esett volna le, ugyanazt a fogalmat írtam le 3 általános iskolában(!) használt megnevezéssel.)

Aztán a rímek. Annyi, de annyiféle rímlehetőség, és épp ezért rímkényszer, is van a magyar nyelvben.
Időnként sikerül is rendesen rímelnie, de a legtöbbször egy versen belül sem alkalmazza következetesen a rímképletet.
A Sünkarácsony című versben, ami több halálos sebből vérzik, (hogy közhelyes és képzavaros legyek) négyféle rímképletet alkalmaz a hét négysoros versszakban.
A sorok 4/3 4/4-es osztással váltakoznak, következetesen.
Szóhasználatában tragikus "Lógó szárnyú kicsi cinke"... Sokminden lóghat, de szerintem a madárszárny nem szokott, bár nem vagyok ornitológus, de úgy tudom a madárszárny csüngő, törött, vérző, sérült inkább. Direkt olyan szavakat kerestem, amik szótagszámra odaillők lehetnek.
(Nem csodálom, ha volt is szerkesztő nem vállalta a nevét. Sehol sem lehet megtalálni a kötetben.)
A "Tücsök koma hegedül" finoman szólva kölcsönvétel a Cini-cini muzsika, táncol a kis Zsuzsika stb. népi mondókából.
A vers témája: a télen kéményen keresztül Sün Sámuelhez (sic! Csukás: Sün Balázs, Nemes-Nagy: Ki ette meg a málnát) bepottyanó sérült cinke gyógyítása, és a karácsony ünneplése, pedig minden Kisvakond rajongónak ismerős.

A kötet többi verse azonos színvonalú, hasonló problémákat vet fel.
Az illusztráció a Bartos Erikától megszokott pálcikaember, szembántó színvilágú, gyerekrajz imitáció.
A Forgalom című versnél érdekesen váltakoznak az egyszerű, sematikus rajzok, a kidolgozott, aprólékos majdhogynem mérnöki sémával készült ábrákkal.
Még zavaróbb a Sihuhuhu című versnél az egyszerű tájábrák mellett a tökéletes, pontos, részletgazdag, kidolgozott vonat, amin kerekfejű "séma-man"-ok ülnek.

Egyes oldalakon van, másokon nincs oldaldíszítő sorminta. Szabályosságot, következetességet ebben sem véltem felfedezni.
Szerkesztésbeli hiányosság továbbá az oldalszám hiánya, noha tartalomjegyzék van, ahol viszont szerepelnek az oldalszámok.

Összességében azt kell mondanom, hogy az Anna, Peti és Gergő sorozathoz hasonlóan a kiadó megint megspórolt egy szerkesztői díjat, és kinyomott nagy példányszámban egy "first draft"-ot.

Ez már csak azért is bosszantó, mert közben a szintén óvodásoknak szóló Lackfi, Kiss Ottó, Aranysityak, Friss tinta stb. valóban értékes VERSes kötetek kicsi példányszámokkal, elenyésző marketing ráfordítással jönnek ki, sokszor el sem jutnak a célközönségig.
A pénz beszél, így sajnos a Bartos-könyvek fülszövegeiben valódi költők, és szaktekintélyek nyilatkoznak elismerően olyan könyvekről, amiket gondos szerkesztői munkával, és Kosztolányi törlésről szóló nagyszerű írásának odafigyelő, értő olvasásával, élvezhető (de legalábbis kevésbé tragikus,) színvonalú könyvekké lehetett volna tenni.

Megjegyzések

Anna üzenete…
Köszi, hogy foglalkoztál a témával:) Amikor visszavittük a kötetet a könyvtárba, a 2évesünk a kedvenceit sokáig idézgette. Azt gondolom, akkor van baj, ha csak ezt kapja a gyerek. Magam részéről a játszótéren alkalmat teremtek arra, hogy a Bartos Erikán túli magasabb gyerekirodalmat népszerűsítsem.
Ja és az oldalszám hiánya tényleg vicc...
Melissa üzenete…
Hát, ezt nagyon jól megírtad.

Melissa
Eszter üzenete…
Hát elég sokat rágódtam rajta. :)

Köszönöm.
Between üzenete…
Remek bejegyzés! Még sok ilyet, kérlek! És gyorstalpalnál engem a szabadvers kötött szabályairól? Emailben esetleg, akkor itt maradhatunk a témánál... A Lázár idézet is nagyon kellett ide, szuper!
Eszter üzenete…
@Between:Lázár Ervin kötődésem többféle is van, többrétű. De ez a kedvenc részem, felejthetetlen az élmény 2 éve nyáron a Millenárison volt egy Kaláka koncert, ahol Sebő is közreműködött, felolvasták, eljátszották ezt a fejezetet, megzenésítve a verseket. Amikor megjelent a Lázár Ervin cd meg is vettük gyorsan. Igaz ott már nem a Rejtelmek dallamára dömdödömöznek nagy bánatomra. :(
A gyorstalpalásról majd beszélünk valami csereegyezmény keretében. :D Vagy fordulj Ottóhoz, hátha ír végre valamit a blogjára is. :P

@Anna, igen igazad van, ha csak ezt kap a gyerek, akkor van a baj. Sajnos Bartos Erika kötetet mindenhol találok, míg a többit a kis könyvesboltok meg sem rendelik, mert a nyakukon marad.
Így a vidéki gyerekek nagy többségének esélye sincs megismerni az alternatívát. :(
Bartos Erikát sajnálom, mert életben egy végtelenül jó ember, a szó igazi, nemes értelmében, bizonyos értelemben hiánypótló, amit csinál. Egy jó szerkesztővel erős középkategóriás gyerekíró lehetne, de erről még úgyis írok Bogyó és Babóca kapcsán. :D
Anna üzenete…
A poszt szerintem is nagyon jó. Eddig is érdekes volt a blog, de most megtáltosodtál Pöszke.
Bartos Erika kiadója magáért beszél. Az Alexandra nem a minőségről és a szerkesztésről nevezetes.
Unknown üzenete…
Nekem is nagyon tetszett ez a cikk. üdv Frei Anita

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok