Mondd, mondd, mondóka

Kismamatitkok.hu-s cikksorozat 2. darabja. 
(A következő a Bogyó és babóca lesz.)


Hosszan lehetne értekezni a mondókázás fejlesztő hatásáról, miért fontos korán kezdeni, esetleg közösségi mondókázásra (Ringató, Tücsökzene stb.) vinni a csemetét. A család férfitagjai, tisztelet a kivételnek, általában a szájukat húzzák a hasonló programokra. Itt, ahol mi élünk, Ausztriában az apukák is viszik mondókázni a gyerekeiket. Ők biztosan tudják, nemcsak a foci vb közeledtével, hogy a mondókázás fontos, fejleszti a koncentrációt és ritmusérzéket, és együtt lehet skandálni a gyerekkel: ria... ria... Hungária! 
 
Ma már szinte mindenhol lehet ilyen jellegű foglalkozást találni, ha máshogy nem, hát a hasonló korú gyerekek szülei összeülnek, és beszélgetés mellett fél-fél órákat mondókáznak, énekelnek a gyereküknek.
A közös mondókázás azért is jó, mert a már emlegetett ritmusérzék és koncentrációfejlesztés mellett a szocializálódást is elősegíti, a közösség megismerését, a beilleszkedést, és viselkedéskontrollt is jelent. (Nem beszélve a bacilus és víruscseréről, és az immunrendszer ellenálló képességének fejlesztéséről, és ez most nem vicc.)
Mikortól érdemes? Kodály sokat idézett gondolatai szerint a gyermek zenei nevelésének már az anyaméhben el kell kezdődnie. A foglalkozásokat 6-10 hónapos kortól hirdetik.
Mit tegyen az a szülő, aki nem tud ilyen helyre járni, és nem tud, csak 3-4 mondókát, viszont szeretne ilyen formán is foglalkozni a gyermekével. Ebben az esetben jön szóba a könyvtár, könyvesbolt.

Folytatása itt!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok