2010. július 4., vasárnap

Gyerekirodalmi Híradó

Gyerekirodalmi Híradó Fájdalmas apropója van az ehavi írásomnak. Már lapzárta után ért a hír, hogy május 28-án Békés Pál elhunyt, nincs többé. "Hogy ki volt ő, és mekkora a valódi vesztesége a magyar irodalomnak, az tán adatokkal elmondható, de hogy a gyermek és ifjúsági irodalom mit vesztett, és azok, akik alaposan vagy futólag ismertük őt, mi veszítettünk…"A terjedő analfabétizmus világában a gyerek a kultúra életben maradásának a kulcsa.” – mondta."
Röviden, aki nem ismerné, az adatok:
Regényeket, novellákat, hangjátékokat, film, ill. tv-játékokat, meseregényeket írt.2000-től az IBBY (International Board on Books for Young People Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. 2004-ben a nagy-britanniai magyar kulturális évad, a Magyar Magic művészeti kurátoraként dolgozott.
A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája.
Többek között Vladimir Nabokovot, Woody Allent, Anthony Burquesst
fordított angolból.
Rengeteg nekrológ íródott értelemszerűen róla. Ezekhez csatlakozom.

Általános iskolás voltam, amikor jutalomkönyvként megkaptam a Félőlény című könyvét. Máig féltve őrizgetem, mert kis túlzással élve azóta is úgy érzem, rólam szól. És mindazokról, akik szeretik a könyveket, a mesét, és hisznek azok hatalmában. Maga a történet didaktikus tanmese, ami az olvasóközönségét persze soha nem zavarta, zavarja. (Erről bővebben Győry Hanna írásában a Pagony oldalán: A Félőlény egy sokat olvasó, minden mesét ismerő lény, aki az erdőben él, fa a lakása, és nehezen megismerhető, mivel fél. A szörnyektől, akik pusztulással fenyegetik az erdőt, és főleg őt magát, a történetek miatt, amiket ismer, és amelyekben mindig győz a jó és az igaz. Félőlénynek lényege a félelem, így megfélemlíthető, el is határozza tehát, hogy beáll szörnynek ő is… Hogy mi lesz a történet vége? Aki nem bírja ki a könyvtárig, az keressen rá a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) és töltse le.

A másik szeretett Békés Pál könyvem A kétbalkezes varázsló. Melyik gyerek(felnőtt) ne álmodozna arról, hogy egy napon megtörik az átok, és megérkezik az életébe a mese, a csoda. A Nimbusz Endre Bertalan utcába megérkezik a kirendelt kerületi varázsló, Fitzhuber Dongó. Az 1984-es meseregény nyomokban sem hasonlít Harry Potterre, ne is várjuk. (Na jó, van benne némi varázslóiskola, meg Fitzhuber Dongó némileg előképe lehetne Neville Longbottomnak.) A kétbalkezes varázslót a kezdeti hosszú, unalmas, mesétlen, varázstalan napok után megtalálja A kérés. És kezdetét veszi, ha döcögve is a varázslat, melynek során kiderül, hogy fél lakótelep egy kiszanált királyi udvartartásnak felel meg. Azután, hogy megtalálják-e, Éliás Tóbiás és Fizthuber Dongó a Drótorjánok és a többiek segítségével, a királylányt vagy sem? Olvassátok el, és kiderül. (A MEK-ről szintén letölthető.)

És hogy A bölcs hiánypótló kicsoda és milyen rendű és rangú hiányokat pótol, kiderül az azonos című kötetéből Békés Pálnak. Egy biztos, nincs olyan bölcs hiánypótló, aki az általa hagyott hiányt maradéktalanul pótolni tudná…
Anna felnőtteknek szóló írásait itt idézi.

"Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”
(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)

Nincsenek megjegyzések: