2010. július 13., kedd

Mesebolt

"Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt."

Egyszervolt, hol nem volt volt egyszer a Naphegy és a Mészáros utca sarkán, a Krisztina térnél Budán, nem messze az Ottlik-emléktáblától egy méteráru bolt. Vettem ott pár nagyon klassz dolgot, kedvesek voltak az eladók, szerettem odajárni.
Egyszer aztán bezárták, nagy munkálatok kezdődtek belül. Én meg szomorkodtam. Néhány hónapig nem is mentem arra, így aztán az új bolt megnyitójáról le is maradtam.
Aztán egyszer játszóterezés helyett rabul ejtett bennünket a már illanó festék és a friss könyvek illata. Sokat jártam arrafelé, de hamarosan 500 km-rel odébb költöztünk.
Két hete ott voltam megint, találkozóra mentem, késtem, és aki járt már Pesten tömegközlekedéssel nyáron, annak nem kell magyarázni, hogy mennyire stresszesen értem oda. Aki arra jár, annak már a bolt külsejétől automatikusan a kirakat felé fordul a lépte, és aztán nem tud ellenállni a csábításnak, a lehangoló budai utcáról belép és nagyot lélegzik. Én is így tettem.
Otthon voltam hirtelen.
Minden megvan, hazaértem hát Budára... ez ugyan Ottlik, de igaz.

Megérkezett aztán, akire vártam, leültünk a galérián, átjárt a nyugalom, néztem közben Szegedi Kata Mindentvarró tűjének a képeit, időnként pedig el-elszégyelltem magam, (biztos furcsa képet vághattam,) mert át-átjárt az érzés, hogy alig volt időm az utóbbi hónapban a gyerekeimre, minőségi időre gondolok, és irigyen hallgattam a beszélgetőpartnerem...
És azóta is bánom, hogy nem hoztam magammal Máté Angi-Szulyovszky Sarolta könyvét a Volt egyszer egy... címűt. A pocsolyás mesénél nyílott ki a könyv, én pedig a beszélgetőpartnerem tükrében megláttam magam...
Itt olvashattok a könyvről.
Itt bekukkanthattok a boltba.




(...)Fiókjában manók ültek,
királylányok megszépültek.

A kislányok gyöngyöt fűztek,
a fiúcskák lovat űztek.
Újság is volt az ablakban,
meséskönyv állt a sarokban.

A lámpában balzsam égett,
fájdalommal mese végzett,
cégére egy kislány volt.-
Ilyen volt a mesebolt.

Nincsenek megjegyzések: