2010. szeptember 6., hétfő

Egy sima, három göndör...

A történet, amiről most szó lesz többszörösen fontos, érdekes, különleges.
Először is, mert a sztori jó, most őszintén melyik szülő nem küzdött még az aludni sehogy sem akaró gyerekével legalább egyszer? Melyik szülő nem hallotta már hasonló mondatot (a megfelelő életkorú csemetétől): félek a sötétben?
Jobb esetben kislámpa felkattint, ölelés, puszi halk kisurranás. Rosszabb esetben a kisméretű ágyban vagy mellette kuporgás és társai.

© Szegedi Katalin
Nem a mesével nem oldódik meg a probléma, de határozottan csökkenthető. Igen, mesekönyv. A szerző neve alapján, no meg a manóé miatt egy darabig meg voltam győződve, hogy olasz mese, de nem a szerző görög. Alexandra Bizinek hívják.
Nem sokat teketóriázik, hamar belevág a történetbe: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit éjjelente rémálmok gyötörtek." Egy fura kisvárosban lakik, ahol az ablak alatt gyűlést tartanak az állatok, és egy 25 év alatt, bocsánat 25 év, hat hónap 9 nap alatt elkészülő toronyóra áll a főtér közepén.
A nevenincs kislány megfogadja, mivel elege lesz a rémálmokból, hogy márpedig ő aztán többet nem alszik. Ki is csúfolják aztán örökös fáradtsága, állandó ásítozása miatt és elnevezik, no nem Hamupipőkének, hanem Álomszuszéknak.(Fülöp-Török Andrea fordító ezt jól eltalálta.)
Az állatok tanácskoznak hogyan segíthetnének, egyszer éppen az óra alatt, de semmire sem jutnak, Álomszuszék már iskolába sem jár, egészen elkókad, mint egy virág.
Egy reggel aztán eltűnik a toronyóra, az emberek kétségbeesnek, hát még mikor az órásmester azt mondja, hogy 25 év, hat hónap 9 nap alatt tud új órát csinálni. Meseszám ide vagy oda, ez bizony túl sok. De az órásmesternek nem hiába van hosszú, fehér szakálla, tudja ki lopta el az órát, s azt is milyen próbát kell kiállnia a városnak ahhoz, hogy visszaszerezzék. 3 nap és 3 éjjel virrasztania kell valakinek az óra helyén a téren, akkor majd jön Flabelino. Közben megérkezik a kislány, és felajánlja segítségét, persze kinevetik, de mivel más jelentkező nem akad, így rámarad a feladat. A segítőtársai, az állatok ott őrködnek vele. A 3 nap hajnalán meg is érkezik Flabelino.
Hogy miért vitte el az órát, és hogy kerül vissza azt nem árulom el, azt viszont igen, hogy a kislány kap ajándékba egy csodakönyvet, amiből lefekvés előtt, ha olvas valaki, nyugodtan alszik, szépeket álmodik.

Modern mese, és mégis ősöreg. Meseszámok, segítők, gátlók, próbatétel, és jutalom. Ki ne ismerné ezeket a fordulatokat? A főszereplő a kislány, talán a legkisebb az osztályában az iskolában, fekete, sima hajú, csíkos harisnyás, bordóruhás, bizony puffos ujj nélkül.
Van benne piros cipős hölgy, (tán titkos boszorkány?), zöld kendős, ballonkabátos kutya, esküszöm a szeme körüli folt kalapnak néz ki (tiszta Humphrey Bogart a Casablancából).
Flabelino a leírás alapján kissé félelmetes, zöld szakállú, hegyes fülű manó, másrészt csatos cipős, szemüveges, nagy galléros tudós.

Az illusztráció csodálatos, reflektál a mese szövegére, megteremti a képzeletünkben csak körvonalazódó kicsit barokkos, kicsit szecessziós hangulatú mesevilágot, én "nem tudom" miért, de az ilyen történeteket mindig Neuschwanstein (sic!) vagy Chenonceau kastélyába képzelem.
De szerintem az illusztrátor fejében is hasonló járhatott.

A történetnek azért akadnak hibái. Én például kicsit hosszabb bevezetést szeretnék, egy picit jobban indokolva, nem csak úgy a semmiből lebegtetve az állatok és a kislány barátságát. Meg aztán a kislányról sem tudunk meg semmi egyebet. A népmesékben valahogy mindig van apja meg anyja a főhősnek, vagy legalább nevelőszülője.
A másik hiányérzetem, hogy láttam már pár régi, ódon hangulatú kisvárost, belvárost, de olyat még sose, ahol embermagas lett volna a toronyóra. Nekem valahogy a torony az magas, minimum két embernyi, de inkább három. Tudom a mese az mese...

De hogy szavam ne feledjem, az én félősöm természetesen megkérdezte mi lett a varázskönyvvel. Mire én elmagyaráztam, hogy minden jó mesekönyvben van legalább egy szó a varázskönyvből, így aki elalvás előtt mesét hallgat az jól alszik, és nem bánthatják a rémálmok, se az ágy alatt ólálkodó szörnyek.

A kislány ugye sima hajú, az író, az illusztrátor és a félősöm göndör...
Szegedi Katalin pedig a könyvért 2005-ben elnyerte az Év Illusztrátora címet.
Érdemes hát elolvasni.
Ha nem győztem meg valakit nézzen utána pl. az Ekultúrán a műnek és a szerzőnek, vagy a Papiruszportálon.

Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2005
Fordító: Fülöp-Török Andrea
Illusztrátor: Szegedi Katalin
ISBN:963 9598 67 4

Nincsenek megjegyzések: