Gyerekirodalmi Híradó 7.

Megjelent a Gráci Magyar Hírlevél szeptemberi száma.
Anna felnőttkönyv ajánlója Nádasdy Ádám Modern Talkingjáról itt is olvasható.(Miután megírtam az itt olvashatókat néztem meg mások írásait a könyvről. Megörültem, hogy nem csak én láttam bele Lázár Ervint a mesék mögé.)

Gyerekirodalmi híradó 7.

Szeptemberi könyvajánlómban arról a könyvújdonságról írok fogok írni, ami remélhetőleg hamarosan klasszicizálódik, ha nem tette máris, ami megszólítja az óvodás korosztályt, az iskolást és a felnőtteket egyaránt.
Olyan mesekönyv, csodakönyv ez, amely ötvözni képes a népmesék világát, szófordulatait, a Lázár Ervin-i szóteremtő alkotóerővel; a lírát, a gazdag hangulatfestő szavak ötletes alkalmazásával.
A fogékony lélek már a könyvet látva elvarázsolódik, majd belelapozva, forgatva, azt kinyitva rabul ejti a történetek szépsége, egyszerű nemessége.

„…mesebeli süne például azt szeretné, hogy tüskéi ne szúrjanak, és a ribizlibokor segít rajta: minden
tüskéjére szúr egy szem ribizlit (Volt egyszer egy sün). Vagy ott a kő, amelyik párna akar lenni, s miután hiába várja estéről estére a lefeküdni vágyókat, a holdvilág ráveti a jázminbokor árnyékát (Volt egyszer egy kő).”

De a fent és lent motívuma végigvonul az egész köteten. Abban a mesében is, amely személyes kedvencem. Volt egyszer egy pocsolya…

„Tán öreg volt, tán lusta volt, magam sem tudnám megmondani, de mindig az utat feküdte; az eget
bámulta a szeme, a hasa, keze-lába. Bugybogtatta a szemeit, s bugybogó szemei jól láthatták az égen a
felhőt. (…)S így lettek örökké mozgók az eddig csak fekvők: a pocsolya és a felhő.
Labdázott velük az ég s a föld.”

Mítoszteremtő erő rejlik a sorok mélyén. Hát még a sorok között! Olyan mesék ezek, amikhez szorosan egymás mellett kell ülni a kanapén, jól összebújvaegymás mellé bújva, karod alatt a gyerekek buksi feje, és az orrnyeregre csúszott szemüveg mögül (ha nincs az se baj) hunyorgva, lassan csordogál a történet.
Volt egyszer egy… mese, írta Máté Angi, szómágus, képbe álmodta Szulyovszky Sarolta, ecsetbűvész,
nektek hírül hozta Németh Eszter, könytárnok…

Itt beleolvashattok a mesékbe.
Itt gyönyörködhetsz a képekben.
Itt rátalálhatsz még írásokra erről.

A fülszöveget pedig nem más, mint Lackfi János írta maga:
„Van nekem egy régi barátom, Máté Anginak hívják, még sohase láttam. Csak a hangját hallom ki mindig a betűk mögül. Most megjelenő meséinek kiváltképp örülök, mert végigujjonghattam születésüket, ahogy szépen, levelenként zizzentek be a postaládámba. Ezekben a történetekben vonatra száll a nyár, és őrölt kekszet eszeget málnaszörppel. A nap leszöszmögi bajszáról a pihepuhákat. Az almák gömbölyeket énekelnek. A sün muszog a ribiszkebogyós hátával. Fagylaltok gombóckodnak szép illatozással. Máté Angiból ősi regemondók hangja szól, világa mégis friss és új nekünk. Nem csoda, hogy így csillog-villog, varázslat hívta létre! És a mesék terét tágítják Szulyovszky Sarolta tenger-lendülettel könyvlapra kicsapó illusztrációi."

Megjegyzések

viperaeva üzenete…
Nekem tetszett. De szerintem nem gyerekkönyv. A 3 éves lányom a Sötétséget a mesetévén nézte meg és tetszett! Azt hittem, tévedtem. Elolvastam neki a Volt egyszer egy sötétség, Volt egyszer egy hideg... Harmadszor a Volt egyszer egy láz, de azt nem bírta végighallgatni. Most bizonytalan vagyok.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok