2010. szeptember 29., szerda

Pipogya, de nem csak pipogyáknak, Bátky András-toll

Rakosgatom ide-oda. Gondolatban téblábolok körülötte, olvasgatok róla itt-ott, meg amott is. Pedig aztán nem is olyan bonyolult. Mármint történetileg.

Jaj, hát nem tudjátok, hogy a láthatatlan vadállatok köztünk élnek? Á, hova figyeltek ti történelem és természetrajz órán? És még Durell-t sem olvastok, na nem azt a nyavalygós szépírót, (mellesleg Az alexandriai négyes egész jó,) hanem a Gerry-t, aki nem csak a családjáról, hanem egyéb állatfajokról is ír? Mert akkor tudnátok mindenféle piros könyvekről, kihalóban lévő, vagy éppen kihalt állatfajokról (nem a dinókra gondolok!), és egyáltalán nem lepődnétek meg, amikor Bátky Bandi (mert így BéBé) blazírt képpel azt írja, hogy Pipogya, aki a járda szélén ücsörög, egy városi láthatatlan vadállat.
És szegénynek nem kellene egy unalmas előadást végighallgatnia az apukájától, mármint Alfonznak, aki Medve, meg Pipogya, de mégse, de ezt akkor inkább most hagyjuk, aki nem elég hogy történelemkutató, mármint az apukája, aki Medve, meg József is, de blamázs, még pont ezt a "hülye nevet" is adta egyszem fiának.
Aztán nem lepődnétek meg azon sem, ami a gyerekek számára nem meglepő, sőt egyértelmű, mondhatni magától értetődő, tehát vágják, hogy néhány gyerek látni kezdi őket.
Úgy kell ide a bonyodalom, mint Oroszlán Gézának a mongol jurtakiállítás. De persze Tigris Oszkár sem maradhat ki a buliból, hiába fedi őt a mamája, igaz nem takaróval, hanem szép szóval oktatja, meg időnként korholja is.
Hőseink, amolyan Karinthy-féle Micimackó stílusban beballagnak az iskolába, no nem tanulni, inkább kísérleti jelleggel. Megoldás helyett barátjelöltekre találnak, gyorsan sínre teszik a randit, aztán olajra lépnek, meghökkenve, döbbenve.
Barátkoztak, sütiztek, és megalapították a VEST-et, ami Vadállat Ember Segítő Társaságként született, de Tigris Oszkár húrtalan és pendületlen maradt, hát lett belőle Városi Eső Sanyarú Tél, mert ennek legalább van értelme.
Kábé annyi, mint egy jóhiszemű, három majmot játszó manót, vagy tündért(?) kirángatni a bajból, ha már egyszer belekavarta magát, úgy mint más a sütikrémbe a vajat.
Túlesnek ezen is, a gonosz megbűnhődik, végtére is az a dolga, ezek hatan meg a barátság mellé még sütit is kapnak.
Mármint kik? Hát akiket az itt-ott, amottakban filozofikus értelmiséginek, bölcsésznek titulálnak, (ezt amúgy én úgyis, mint bölcsész, Oroszlán Géza nevében is kikérem magamnak, mármint a lekicsinylőségét a szónak, a bölcsészek igenis jófejek, mégha olyan elvetemültek is, hogy iráni művészfilmet néznek, nahát!), na a másik kedvenc, hogy Pipogya, mint apa-figura, haha!
"egyrészt kicsit útját kereső, tépelődő, szemlélődő, amilyen például én magam is voltam alsós koromban, ugyanakkor vezéregyéniség a többiek között, aki mindig képes higgadtan átgondolni a dolgokat, és aszerint cselekedni – ilyen tekintetben szinte apafigura." ekultúra
Na kérem, ezek még sose láttak kamasz "felnőttgyereket" közelről? A higgadtságról meg csak annyit, hogy végülis csak egy kicsit fogják el, és zárják be a "gonoszok", pont emiatt.
Ha Gyöngyösi Adrienn nem rajzolna olyan jól, ahogy rajzolt, simán tudnék szerepet osztani a régi középiskolás diákjaim között, (újak azok most épp nincsenek).
A gyerekekről a nevükön kívül sok érdekes nem derül ki, de ilyen lendület mellett, mindegy is, úgyis ír az író, mert azért író, ha már így hívják, noha inkább klaviatúrát látott, mint tollat, de ez is mindegy, szóval biztos folytatja, mert van az úgy, hogy muszáj...

És, ha olvasnátok, például a Bátky Pipogyás könyvét, akkor elhinnétek neki, hogy 5 nap alatt írta egyhuzamban negyedszerre, bár mondjuk én speciel nem is értem hogy bírt közben levegőt venni, mert ez ilyen "egylélegzetvételes dumakönyv", dehát mondom bölcsész vagyok, nem fiziológus, vagy mifene.

És, ha elolvasnátok, akkor azt is tudnátok, hogy én már kétszer elolvastam, de még sokszor fogom, főleg ha vacak a kedvem, mert na jó nem fárasztok senkit a nyelvi regiszterekkel, de elárulom, hogy olyan, de olyan a szöveg humora... á, dehogy árulom, nyomás olvasni, egy-kettő.
És most levegővétel és stop.

Nincsenek megjegyzések: