Ahogy..., Jelenidő

Van néhány olyan barátnőm, akik miatt büszkeség tölt el, hogy ismerhetem őket. Ez itt lejebb most nekik szól, s nekünk anyáknak, akik feleségek, de főleg asszonyok is vagyunk egyben.

Ahogy...

Ahogy cipőpróbakor a kecses bokaív villan
nem kacér
Ahogy a kádba hajló dereka íve megfeszül
nem kacér
Ahogy a kávésbögrét két kezébe fogja
nem kacér
Ahogy a koncentráló két szeme közt a ránc
nem kacér
Ahogy kezével a húst kiklopfolja laposra
nem kacér
Ahogy gyereke fejét gyengéden végigsimítja
nem kacér
Ahogy fél kézzel a seprűt dolgoztatja
nem kacér
Ahogy apró kezével a hajam simítja
nem kacér.
Csak szép, otthonom ő.

*****
Jelenidő 

Add föl, nem írhatod le nekem,
nincsen múlt, csak a jelen,
hiába egyszerűsít a nyelv, tudod,
a múlt mégis összetett dolog:
nyelvtan, szerkezet, segédigék,
a jövő az is ugyanilyen épp.
Nem kell agyalni a szerkezeteken,
ott az egyszerű kristálytiszta jelen.
Van a most, a betű, a papír,
monitor, klaviatúra, nincs panír.
Egyszerű egyszeregy, ez számtan,
fizika kell még, s némi áram.
Kidobhatod a sok segédigét,
most van, most írj, ez az egész.

Megjegyzések

Between üzenete…
Nagyon szép... milyen jó, hogy még nem kapcsoltam ki a "virtuálist"!
Eszter üzenete…
:D Nekem már csak egy mosolyra futja! Áldott karácsonyt!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok