Emese, Márió és a távcső - Kiss Ottó köteteiről

Zuhog a hó, így lemondtam minden programot, fordítani meg nincs kedvem (utálom a "kötelező" dolgokat), így felszaladtam a három kiemelten fontos kötetemért, és befejezem, végre ezt a bejegyzést, mert vannak olyan kedvenceim, amik a könyvdömpingben elveszni látszanak, pedig szerintem kevés értékesebb karácsonyra adható könyv létezik.

Itt ugyan nem vissza, hanem lefelé hull a hó, egészen rendesen, s nem is hull, hanem zuhog, no de...

Így karácsonyhoz közeledvén nincs is jobb, mint meleg plédben, fotelban kávéval, teával verseskötetet olvasgatni. Ha mindez "ölbegyerekkel" szépített, akkor én bizony Kiss Ottóra szavazok.


És most kaptam a hírt, hogy tegnap megszületett Anna Boróka, Ottó kislánya.
Szívből gratulálunk, sok-sok örömötök teljék benne, s egymásban!


És egy másik jókívánság.

Persze szeretem a többiek verseit is, jók is, de tudjátok, van az úgy...

Van az úgy, hogy a fák elvesztik a leveleiket, mire a nap elfelejt sütni. (Emese almája, Levél című "A fák /a zöld leveleken/üzennek a Napnak, / hogy süssön.")
A legkisebbeknek például az Emese almájából olvas az ember, ha már a Hintát együtt fújja velünk a gyerek, meg hidegben ugye odafagy az ember keze a hintához, aztán csak holmi könyvtári rajzokban emlékezik a nyárra.
Szeretem Baranyai András jópofa színes illusztrációit a könyvben, ahogy kifricskázza néhol a verseket, a komolyabb gondolatkörűeket közel hozza a célközönséghez.
Ha már L betű, a Lányok című vershez pl. bokrot meg fát rajzol, és megmutatja a különbséget használat közben (pisilés, guggolva, állva) a két nem között. (A versben egy árva hang nincs erről leírva.)
De szótanításra is jó, mert Szép Szó Tár, az illusztrátor végig fel-felvillantja a régi barna csomagolópapírba kötött iskolai szótárfüzetek hangulatát.A füzeten a vinyetta is a régi iskolapadot idézi. Közben pedig az alakjai nagyon is maiak.
A kötet beszélője kisfiúhangon meséli el az óvodai első szerelmét, az óvodai hétköznapokat.

Szeretem, hogy a kötet versei beszélgetnek a másik két kötet verseivel is.
"A gyerekek tudják a válaszokat,
csak a hozzájuk való kérdéseket
nem tudják még rendesen feltenni." (A nagypapa távcsöve)

"A kérdések arra valók,
hogy megválaszolják őket.

A válaszok pedig biztosan arra,
hogy újabb kérdéseket
tegyünk fel..." (Emese almája)

Szeretem azt is, hogy bár a svéd gyerekversek mintájára íródtak a versek, Kiss Ottó versei sokkal többek ezeknél. Egyrészt sokkal mélyebb a mondanivalójuk, mintegy finomított esszenciáját adják a gyermeki bölcsességnek, világlátásnak, másrészt nem éri be azzal, hogy megosztja velünk a gondolatgyöngyszemeket, hanem egyszerre dolgozik a költőben a szerkesztő is, ahogy születnek a darabok úgy illeszkednek rendszerbe, tudatosan-e vagy tudattalanul nem tudom, (a kötetterv volt előbb vagy a versek) de ez végülis mindegy.
De ez sem elég, mert valódi témákat jár körbe, boncol a verseket füzérre fűzve.
Az Emesében a szerelmet, fiúhangon, A nagypapában a családi viszonyokat, generációs problémákat szintén fiúhangon, a Csillagszedő Márióban pedig a szülők válását lányhangon.

Azt is szeretem a kötetekben, hogy bár egy nézőpontból látjuk a "cselekményt" a távolság úgy változik, ahogy a gyerek közel engedi vagy éppen eltávolítja magától a dolgokat, olyan eszközöket használ és olyan hasonlatokat, amit egy gyerek is használna a dolgok megnevezésére, és a költőben és a körülötte élő gyerekek őszinte, görbe tükre jobban mutatja a valóságot, mint a legtökéletesebbre csiszolt tükör a világon.

Meg meri mutatni, hogy anya egyáltalán nem örül a nagyszülők érkezésének, de maga a kisfiú sem, mert érzi a szülők feszültségét. S fokozatosan engedi feloldani a dolgokat, a jól sikerült látogatást pedig a viszontlátogatás reményével zárja le.

Az én kedvencem a Csillagszedő Márió, egyrészt szeretem benne Paulovkin Bogi fekete-fehér rajzait, ahogy megmutatja a jövök-megyek, maradok, ki megy, ki marad dilemmáit képekben.
Szeretem, ahogy odafigyel a pici részletekre, hogy meri kicsit torzítani a tárgyakat, személyeket, ettől válik igazán közelivé a kötet.
Másrészt van egy rossz szokásom, az igazán fontos kötetekbe időnként beleírok. Ez a harmadik ilyen kötet a polcunkon, de a Máriót nem egy-egy szavas naplóként írtam tele, hanem a hátsó borítóra Kiss Ottó verseket másoltam, mert jó-jó internet, de hátha jön a "netvég", esetleg elhülyülök és elfelejtem, szóval muszáj volt beleírni például a Hintát, meg az Ex-pozíciót.
Így esett, hogy a dedikáció bizony ezért a kötetem hátuljára került, és őrizgetek benne holmi sportszelet-csomagolópapírokat is...
Ha lakatlan szigetre könyvet vihetnék biztosan ez lenne a második, vagy az első...

http://www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=3679
Deutsch: http://de.wikipedia.org/wiki/Ott%C3%B3_Kiss


Megjegyzések

Between üzenete…
Olyan nehéz választani a három kötet közül... de én is Máriót szeretem a legjobban! És én magunknak adok igazat. És én magunknak adok igazat.
:-)
Eszter üzenete…
"A mélység, az ugyanolyan,
mint a magasság.
Csak máshonnan kell nézni."

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok