2010. december 14., kedd

Jürg Amann: Das Märchen von der Welt

Tegnapi szerzemény, vannak ugyanis olyan könyvek, amiket nézeget az ember és sose veszi meg. Nekem is van egy ilyen, tegnap végül elmentem érte a könyvesboltba, persze nem volt.
A gyerekek fogtak egy-egy könyvet, letelepedtek olvasni, aztán meg megmászták a könyvesbolti mászókát (nem Magyarországon történt), én pedig lenyűgözve nézegettem a Käthi Bhend által illusztrált könyvet. Persze éppen nem tökéletesek az itteni könyvesek sem, mert ezt még véletlenül sem a gyerekkönyvek közé tettem volna.

Most pedig készülök elkövetni ezt a tőlem szokatlan, különösebb utánajárás nélküli, bejegyzést. Napok óta fázom, s cetlizek mindenféle gyerekkönyvekről, számolgatok, százalékolok, s erre szembejön velem a leglélekvacogtatóbb könyv, ami csak létezik szerintem.
A borítója első pillantásra magyar népmesés volt, másodikra pedig furcsa, különleges, kissé bizarr.
Itt nem annyira látszik, de a sárga kis gyöngyfoglalat hajlatok (a fehér gyöngyöké) külön emberformák, köldökükben egy-egy apró narancs színű gyönggyel. A kisebb piros gyöngyök foglalatai pedig félholdak. Északon és délen kitárt szárnyú madár (szerintem sas) egyesíti a három piros gyöngyöt foglaló negyedeket, keleten nyitott szájú, haragvó szemű sárkány, nyugaton zárt, alvó szájú sárkány vagy krokodil tartja össze a negyedeket. Negyedenként 3 kék madár repül a körből kifelé, a narancssárga kör pedig furcsa, kedves állatarcokat (Panka nyestjéhez hasonló) teríti síkba. Középen pedig a meleg, életteli körben a kék ruhás, sálas gyerekarc, futurisztikus ruhában, háttér a csillagos égbolt. A kék és fonalhálóval körbegabalyított meleg színű körök kontrasztja előrevetíti a könyv témáját is, a gyöngyök itt szerintem mind kincs, mind könny jelentésben szerepelnek.
A belső borító a hideg kék téli eget idézi színeivel, amin a csillagok helyett aprócska fehér nyomtatott nagy betűk adják a mintázatot.
A történet maga is a hármas szám köré szerveződik.
"Es war einmal ein armes Kind, das hatte keinen Vater und keine Mutter mehr. Die waren gestroben. Alles war tot und niemand mehr auf der Welt. Da ging das Kind hin und weinte Tag und Nacht, so lange, bis es keine Tränen mehr hatte. Es war ganz allein auf der Welt."
Összecsomagolja hát a batyuját, a nagy gombóc fonal (Ariadné fonala, köldökzsinór) egyik végével a csomagját kötözi össze, másik végét a derekára köti, s elindul fel az égbe, mert úgy hallotta, hogy az emberek, akik elhagyják a földet az égbe mennek.
Mivel a Hold olyan barátságosan nézte őt, így először a Holdra ment. A Hold azonban olyan volt közelről, mint egy vacak fadarab, vagy mint egy rozsdás bádog, vagy akár egy összetoppadt alma.
Tovább ment hát a Naphoz, ami közelről egy elvirágzott napraforgó, vagy száraz virágcsokor, még inkább elhagyott, szomorú virágkoszorú képét mutatta.
Elindult hát a csillagokhoz. De azok kicsi ezüst és arany szúnyogokhoz hasonlítottak, amik remegnek a pókhálóban, vagy pillangó szétszóródott hímporához, vagy egyszerűen csak szürke porhoz, amivel a szél szokta koszolni az utcákat.
(3*3 próba!)
Hazaindult hát a Földre, miközben a derekára kötött fonallal hálót szőtt az égen, de a Föld egy kiborult forralóhoz hasonlított, amiből kifolyt a tej, vagy a leves, vagy a szósz.
A gyermek leült hát a világ peremére, vagy az edényére, forralóéra és:
"weinte Tag und Nacht, solange es Tränen hatte. Und wenn es noch nicht gestorben ist, dann sitzt es da noch und ist ganz allein."

Borzasztó szomorú történet, hideg (még a meleg színek is valahogy hidegek a képeken) színekkel, a köldökzsinórként a Földhöz kapcsolódó, azt tönkretevő, s ott élni többé nem tudó ember számkivetettségéről, magányáról, elvágyódásáról. A hiú álmokról, a tünde, csalfa reményekről, vágyakról.
Az illusztrátor egyrészt zseniálisan ábrázolja azt a kerek, összetett kapcsolati hálót és rendszert, ami a világhoz köt minket, másrészt az ember mindent behálózó, megjelölő, összegabalyító, romboló munkáját, harmadrészt (ez is 3!) nagyon szépen, finoman és áttételesen a környezetszennyezést.
A szöveg is nagyon szép, lírai, szinte hallom, ahogy nagyon halkan remegő hangon meséli bennem egy félénk kis gyerekhang (amilyen sose voltam, s mindig vagyok).
Hátborzongató. Gyönyörű. Hideg. Lélektől lélekig (sic!) ható csontfagyasztó remegés ez a könyv.
És amitől igazán jó, és amitől szerintem 10 év alatti gyereknek abszolút nem való, hogy nincsen feloldozás.
Ülünk a világ szélén és elsírhatjuk a könnyeinket.

Das Märchen von der Welt
Jürg Amann / Käthi Bhend
32 Seiten, gebunden, 

Format 24 x 26 cm
ISBN: 978-3-314-01519-9

Itt belenézhettek a könyvbe.
Wikipédia a szerzőről.

4 megjegyzés:

Between írta...

Pöszke, ez az egyik legjobb posztod! Nagyon sok minden miatt... ha tovább írnék, remegnék, vagyis itt most pont.

Kata írta...

Még sosem bántam ennyire, hogy nem értek németül. Köszönjük a posztot! Részemről marad a reménykedés egy hazai kiadóban...

nretzse, Pöszke írta...

Nóri, semmi ágán ül szívünk... :(

Kata, hát nem tudom ezt a könyvet bevállalja-e bárki... mostanában nem hiszem. :(

Kata írta...

Esetleg a "zöldeket" lehetne felkutatni... ha van olyan kiadó:)Mondjuk én a Csimotát bevállalós kiadónak tartom,na, de ez nem célozgatás:)