Legszebb karácsonyi ajándék a nátha

A könyv Mai erdélyi mesék alcímmel jelent meg a Koinónia Kiadónál, Marosvásárhelyen. Jómagam Kingától hallottam a kötetről. És elhittem neki, hogy a történetek jók, ha a kivitelezés nem is annyira.
Előrebocsátom nem bántam meg cseppet sem, hogy megrendeltük. A mesék, korosztályos behatárolás szerint inkább óvodásoknak, kisiskolásoknak szólnak.

Abban viszont igazat adok, sőt tovább megyek, hogy ennyire nagy igyekezettel, ilyen rosszul sikerült kiállítású kötetet már rég nem láttam.
Értem én, hogy a fektetett téglalap alak albumot imitál, a gyönyörű, puha, vakítóan fehér lapok szintúgy, de a tipográfia és a tördelés finoman szólva sem felolvasáspárti. Ragok csúsznak át, a betűméret hatalmas, a "kedvenc" hibám (Demény Péter írásában) végig jól szótagol a történetnek megfelelően a tördelő, de az Almássy teret ki tudja miért rosszul. (Nem hiszem, hogy a szerző hibája, na jó, biztos valami nyomdai, üsse kavics!)

A képek csak úgy oda vannak téve az oldalakra, s még véletlenül sem szeretném illusztrációnak nevezni. Az egyébként sok helyen dicsért Szabó Zelmira, bizonyára elvesztette a rajztudását, vagy csak én vagyok elkényeztetve a hazai illusztrátorok színvonalával?
Nem akarok tudálékoskodni, röviden, a nyáron készített minőségi mesék sorozatban Agócs Írisz mondta volt: "adjon valami pluszt, indítson el valamit a befogadóban (...) A másik, a technikai megvalósításra való alkalmasság. Biztos van jó ellenpélda rá, de én elengedhetetlennek tartom az erős rajzi alapot, hogy a leginkább egyszerűsített megjelenítés is a bonyolultból legyen lebontva. Minél egyszerűbben fogalmazódik meg valami, annál fontosabb, hogy nagyon pontosan tükrözze, és sűrítse az ábrázolt összetett jelenséget.
Szerintem egyfajta rajzi következetesség, ami megalapozza a megjelenés minőségét. Nem tartom rossznak, ha valami "elrajzolt" egy mesekönyvben, ha érzem a tudatosságot és a következetességet mögötte, és létrejön egy sajátos, harmonikus képi világ."
Szerintem a könyv illusztrációiban hiányzik az erős rajzi alap, és az elrajzoltság mögött semmiféle tudatosságot és következetességet nem érzek, csak azt, hogy még ránézni is fáj. Egyedül a borító üdítő kivétel ez alól. De bizonyára bennem van a hiba.

Máté Angi kötetnyitó meséje, a Volt egyszer egy ablak, hiba nélkül hozza a tőle megszokott zamatos nyelvet, borongós, szomorú-vidám hangulatát. Szeretem a mondatait: " Nap-nap után nőttek és olvadtak a havak." "A látott világban pedig nagy hó volt, benne angyallábnyomok."

Egyrészt a szóképei, másrészt nagyon közel áll hozzám, (mert én is nagyon szeretem használni,) ahogy az igeneveket (határozóit és melléknévieket egyaránt) bátran használja, olyan természetesen játszik a nyelvvel, ahogy levegőt vesz. 

Nem véletlen, hogy az ablak karácsonyi kívánsága, s az angyal varázshatalma alól még a rajzoló sem tudta kivonni magát, ide született egy egész jó kép, ez került aztán a borítóra is.

Simon Réka Zsuzsanna: A szelek karácsonya

Minden rendben a mesével. Jól komponált, minden a helyén van benne, megfelelően keveri a klasszikus és modern mesenyelvet. Csakhát kevesebb matematika, és több spontaneitás jobb lett volna. Így egyszeri felejthető mese született, míg látni fogjuk, hogy a "hibás" mesék, a hibák ellenére is milyen szerethetők, visszatérésre buzdítók lehetnek. Ezzel persze csak azt akarom mondani, ahogy Benedek Elek megfogalmazta, mesét írni a legnehezebb, s a legnagyobb felelősség, csak aztán ne hagyjuk a felelősséget rátelepedni az írásra, mert agyonnyomja.

Boda Edit: Karácsony előtti karácsony -  nagyon kedves, bájos mese, hű tükre a gyermeki világlátásnak, mítoszteremtő erőnek. A mesevezetés és a narráció kissé ingadozó stílusában az óvodás gyerekek egyszerre komolykodó, néhol áltudományosan vicces világnézete, s a naiv gyermeki gondolkodásmód nyelvi lenyomata érvényesül. És bár a mese a "jótett helyébe jót várj" mesei motívumra épül, ez nem mondatik ki.

Emellett a háttérben megbújó animizmus és a keresztény értékrend egymás mellé helyezése, egy, mondhatni gyermekien önkényes istenképpel, szintén zavaros.

A mese szerint, amikor az emberek még barlangokban éltek, élt egy kislány Maja, aki áfonyagyűjtögetés közben találkozik egy farkassal. Próbálja elijeszteni: "Közelebb ne gyere, farkas-barkas-jaj-de-rút!"

A farkas, kutyaként viselkedik, s mikor tövis fúródik a nyelvébe, Maja kihúzza. (Hogy közben miért kellett a farkast toportyánként is megnevezni, ami ugye negatív kicsengésű szó?) A farkas bemutatkozik, s elüget, de maga sem érti miért nem tudja elfelejteni a kislányt.

(Itt nekem nagyon, borzasztóan fáj ez a hiba, egy óvodásoknak szóló -,de egyáltalán semmilyen - mesében sem lehet szerintem olyat csinálni, hogy szövegszinten semmisé tesszük a gyerek által érzett, nyilvánvaló mesei kapcsot, szövetséget, tartozást. A jó tett helyébe jót várj törvényét!)

Főképp, mert Maja (ez névadás összeköti az indiánokkal) beteg lesz, s javasasszony ide vagy oda (mit ne mondjak ez is elég fura javasasszony, felülírja a meseszimbolikát itt is), rosszabbul lesz. Mikor a farkasok ezt megtudták, (a javasasszony olyan hangosan dalolt) elindultak az Ég Urához. És kérem nem bírták leküzdeni az akadályokat, pókokat, gyíkokat, kígyókat (télen ugye! jelzem az utóbbi kettő tudtommal hüllő, kvázi télen, fagyban nem túl veszélyes, s szerintem a pók is megfagy, mivel rovar), de lefeküdtek s hősiesen nyüszítettek az Úrhoz, s az meghallgatta őket, Taburut arra ítélte - talán, mert nem küzdötte le az akadályokat -, hogy Majának adja az egyik kölykét, akit mindjárt a földre fény képében leszálló kisfiú (Jézus) maga visz el Majának.

Az "illusztrációk" csúcsa, hogy a kisfiút, akiben nem lehet nem Jézust látni, pláne, mert megjövendöli saját eljövetelét, s ezáltal válik az ajándékozás az első karácsonnyá, télapóruhában (!!!) ábrázolja Szabó Zelmira.

No comment.

Még mielőtt valakinek végképp elmenne a kedve, jön a címadó történet.

Láng Zsolt: Az erdei nátha

Briliáns, hibátlan. Kérem tisztelettel: Fűmanó és Tökmag sakkozással, és áfonyatea iszogatással múlatják délutánonként az időt. Fűmanó kitalálja, hogy meglátogatja Kentaur barátját délen, ahol mindig meleg van, ami nem is lenne baj, ha ezután nem zaklatná barátját egyre újabb és újabb részletekkel, dilemmákkal (még telefonon is naponta ötször) a tökéletes útról, s tökéletes barátról. Persze összevesznek. 

"És akkor egyik reggel Fűmanó annyira belázasodott, hogy nem bírt felkelni sem."

És hát milyenek az igazi barátok? Hát persze, hogy megérkezik Tökmag, s ápolja barátját, tapintatosan kerüli a kényes témát, de elüldögél Fűmanó ágya mellett, (aki nyilván, mint gyermek az anyjától szavak nélkül kért bocsánatot,) és még karácsonyfát is díszít neki. Hiába no, a nátha a legszebb karácsonyi ajándék.

Ennyi. Komolyan ennyi. Hát nem tökéletes? Minden, minden a helyén van benne.

"Nagyon szeretem mese." - ezt mondta rá a gyerekem is. 

Balázs Imre József: Három vándor

Ez inkább leírás. Leírás arról, hogy milyen volt a három Jézushoz igyekvő király, Gáspár, akit Gazsinak szólítottak; Baltazár, akit Balinak vagy Péróznak, vagyis győztesnek; és Menyhárt, régebben Menyus, most Hormizád, azaz a legbölcsebb. Gáspár a kísérletező, örök elégedetlen, kissé talán fausti ember, Baltazár az időbolond menedzser, Menyhárt pedig az örök kételkedő bölcs típusa. Ők indulnak a csillag nyomán, s találják meg Jézust, mindhárman megbékélve térnek haza. 

Számomra inkább példabeszédnek tűnt, viszont példabeszédnek jó, a célcsoportnak megfelelő nyelvezetet használ, sok témát elő lehet vele venni.

László Noémi: Cinege Panni nem örül, de aztán álmodik  

Megosztott önmagammal, egészen addig, amíg meg nem fejtettem a titkát. Móriczos, Légy jó mindhalálig hangulatú. Már elsőre is éreztem, ugyanazt a borzadást, amit a Légy jó és az Árvácska olvasásakor (minden tiszteletem mellett sem szeretem egyiket sem). Cinege Panni története egy rossz karácsony története, disznóöléssel, őszintétlenséggel, szeretetlenséggel. Mindez a gyermek látószögéből. Olyan keresetlen tárgyilagossággal, kegyetlen őszinteséggel, amire csak egy gyerek képes.

Szerencsére László Noémi nem hagyja sem Pannit, sem az olvasót megváltatlanul. Panni álmodik, a meséből pedig kikacsint a költő. Olvassátok el, érdemes!

Zágoni Balázs: Az angyal tanítványa

A kötet második legjobb meséje, de lehet, hogy az első. Barni iskolás, és hisz az angyalban, és nem hiszi Róbertnek az ellenkezőjét. Így levelet ír az Angyalnak, hogy segítsen meggyőzni a barátját a létezéséről. Az angyal válaszában tanítványává nevezi ki Barnit, s rábízza a feladatot. A kisfiú igaz tanítványnak bizonyul, s némi szülői segítséggel, és önzetlenséggel bebizonyítja Róbertnek, hogy van angyal.

Engem Hárs László Az egyetlen ajándék című meséjére emlékeztetett kicsit.

Demény Péter: Kalandos fejezet, amelyben Micimackó unatkozik és kifulladásig

A.A. Milne örök emlékének - szerintem Karinthyénak éppúgy. Micimackót Róbert Gida unalom ellen rábeszéli a sétára, a lábnyomok miatt is. Az a bajom, hogy ha a gyerek esetleg ismeri is a Micimackót (mondjuk ismeri), akkor sem fog rájönni, hogy a lábnyomok a hóra utalnak. Szóval az egyébként ötletes Micimackót Budapestig gyalogoltató (de honnan?); és a karácsonyi forgatagot, tülekedést, modern világot mackószemmel néző; Fülest kereső és nem találó történetet nem ártott volna időben és térben elhelyezni az elején.
Az a részlet viszont egyenesen zseniális, mikor egy idős hölgy Micimackót járó plüssmacinak vélve a villamoson felkapja, hogy milyen tökéletes ajándék lesz az unokájának, s Róbert Gidának jódarabig magyarázkodnia kell. A szituáció önmagában olyan abszurd, és a  karácsonyi hisztériát ismerve nagyon is valós, hogy már ezért megérte a könyv. És hát a záróvers:

"Felszólamlást nem fogadunk el,

a gázlerakathoz nem jutunk el,

ihaj, trallalla.

Füles nincs sehol,

de mi itt vagyunk valahol,

vazzezze, vazzezze."

Ez kérem Demény Péter.

Berszán István: A juhászkutya karácsonya

A történet nem a valódi karácsonyból, hanem a szólásból indul ki, legyen neki is karácsonya (ünnepnapja). Ezzel aztán alaposan ki is lóg a kötetből.

Az angyalokról szól ez is, s ha Zágoni meg Balázs Imre szövege helyett cserélne nemcsak keretes,- angyalkeretes, - hanem három pillérű lehetne a kötet szerkezete. Angyalpillérekkel, mintegy hídként adventből karácsonyig. Kár, hogy ezt sem vették észre a szerkesztők.

Egyébként a mese nagyon jól felépített, három pillérű, először a bevezető az angyalokról, kicsit a juhászkutyáról és körülményeiről, egy kicsit az egyes szám első személyű elbeszélőről és a mesebeli apóval való találkozásáról, a kutyáról, s az angyalokról. Nekem személy szerint nem tetszik a stílusa, de már szubjektív, mert a mese értékéből ez nem von le semmit.

Összességében, ha csak a szövegeket nézzük, akkor egy közepes erősségű válogatás kötet, karácsonyi mesék témakörben. És szerintem nézzük így. Vagy nézzük úgy, hogy vannak benne nagyon jó mesék. Reméljük viszontlátjuk még őket egy sokkal sikerültebb kiadvány lapjain, méltó külsőben.