2011. január 28., péntek

Varró Dani: Túl a Maszat-hegyen

Ott kezdődik, hogy mint bölcsész nagyon jókat vigyorogtam Varró Dani Maszat-hegyén, a musical változatból készült CD-t is felettébb kedveltük. Mégsem gondoltam soha egy percig sem, hogy az eredeti szöveg gyereknek való. Bárhonnan is olvastam egyetlen célra gondoltam alkalmasnak, annak a bizonyos állatorvosi lóénak a céljára, avagy magyartanári példaszövegnek, verstani, és gyakorlati irodalmi ismereteket számon kérő szövegnek.
Ma teljesen más témában keresgéltem a neten, amikor is az ITT linkelt kritika a szemembe ötlött. (No jó, bevallom a kritikaszerző egy másik kritikáját kerestem.)
Azontúl, hogy nagyon vidoran ülök itt :D sokadszor vagyok kénytelen megállapítani, hogy már megint egy állásponton vagyok a kritikaszerzővel.
Mármint abban a tekintetben, hogy a történet igencsak a "dáthás angol költőre" hajaz, avagy gyenge, mint a harmat, és kicsikét sok az újítás és nyelvi lelemény, és kevés fül érzi, s még kevesebb ismeri fel szerintem az idézett költőket, formákat, bravúrokat. (Egy biztos, ha visszamegyek tanítani minden diákom olvas Maszat-hegyet, mert verstant s eposzt tanítani tökéletes.)

Alant egy részlet, az egészet
elolvashatjátok itt,
mondom még egyszer,
de aki semmit sem gyanít
jobb, ha felkészül
Lovász Andi lehúzza
a Varró Danit. 
Méghozzá nem is akárhogy
versben kérem,
ez aztán a költői szemérem,
tetszeni fog nektek is
úgy vélem.
(Nincs több kínrímem ígérem.)

Részlet  TISZATÁJ
LVIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM
2004. AUGUSZTUS, 93.p.

UTÓHANG 
kihátrálás a szövegből 
 „S fejét, amely főtt, egyre törte, 
 És amíg törte, egyre főtt.” 
   (Tóth Árpád) 
Kedves Dani, írhatnám Neked, 
Ha neveden túl bármi más 
Ismerős volna, s lennél velem 
Puszipajtás vagy jóbarát. 
E versednek révén nem leszel. 
Bár lehetsz kedélyes, vagány, 
Ötletes, szellemes, kellemes 
Harcos vagy akár kapitány, 
Nőszív hajóján biztos kézzel 
Kormányozgató hős vitéz – 
De lásd, ha bírnál sok erénnyel, 
Mindez akkor is annyit ér, 
Hogy a könyveddel ejtett csorbát 
Híreden kiköszörüli? 102   tiszatáj
Ki sosem olvasott Tőled mást,  
E sokkot hogy heveri ki? 

Na jó, nem sokk. De tudod, a rím… 
(A rím az furcsa állat, és kín 
Hogy verekedjed ki magad 
Némely mondatból mihamarb.) 
Hol sok más ítész és kritikus 
Zsenialitást, lángészt, virtust, 
Különleges sztárt, vénát vél 
Felfedezni, addig itt én 
Nem látok újságot: semmi mást, 
Csak fecsegést s léha locsogást. 
Mi vértelen, s ott nem leled 
A lelket, embert sem, s eszed 
Azt súgja: ez csak hipp-hopp ópusz, 
Nincs ottan szív, csak hókusz-pókusz, 
Szemfényvesztés! Játék lehet,  
Ha megsegít a képzelet. 

Kell ehhez még sok-sok szereplő
(És a jó költőre rávall: 
Vértez karakán vonással), 
S mind árnyalt, nem harsány kereplő. 
S a varázs nemcsak hősön fénylik: 
De minden esemény, akció 
Csak ez elvvel mozgatható, 
És győzzön a jó, ahogy illik. 
Ha mindez megvan (ahogy írva), 
Úgy a ritka mese nevet 
Műved elé biggyesztheted. 
Hogy olvassák-e, s könyved bírja 
Az idők szelének ostromát 
(De hogy ez az első szándék? 
A karzat tapsa ajándék!), 
Azt eldönti majd sok kis pupák. 

Ez mind csak játék, azért írom 
Elsősorban, mert élvezem, 
S a Költő címet bár nem bírom, 
Mégis működik, s bálterem 
Vagy reklám és plakátok nélkül 
Is lehet ily verset írni. S ménkű
Esik majd fejemre, lehet, 
De jó érzés volt. Köszönet, 
Hogy eddig kibírtad, olvasó! 
Rímszótár se kell neked, ha 
Ilyen izgalmas kalandra 
Indulsz el! Csak légy írástudó, 
S kész. De ne bánd – ki tehet arró’? –, 
Ha siker nem lesz. Nem vagy Varró. 
Lovász  Andrea

Nincsenek megjegyzések: