Christine Nöstlinger: Konzerv Konrád



Fülszöveg: 1984-ben az írónő meg is kapta a legrangosabb ifjúsági irodalmi kitüntetést, az Andersen-díjat. E gyermekmű hőse egy műgyerek. Óriási konzervdobozban szállítja le a posta, majd tápfürdő segítségével lesz belőle épkézláb fiú. Milyen kalamajkákba keveredik a technikailag tökéletes Konrád? Sikerül-e az átprogramozás? Miként lesz belőle szeretetre méltó emberi lény? Erről szól a kästneri humorral megírt kis remek.

Valóban nagyon humoros, ám egyben nagyon elgondolkodtató kötet is egyben. Hogy milyen kérdéseket feszeget szerintem, ahhoz kattints a bővebben gombra, vagy még jobb, ha kikölcsönzöd és elolvasod magad is!

Eme regény esetében biztosan igaz, hogy a fordítás jobb, mint az eredeti, de hogy egyenrangú az egyszer biztos! Eleve a cím a német Konrad oder das Kind aus Konservenbüchse hosszadalmas magyarázata helyett. Szeretem a magyar nyelvnek ezt a jelzőbe sűrített mellékmondat kifejezési lehetőségét, meg azt hogy ennek leírásához sem kellett bonyolult körmondatba bonyolódnom.
És azt, ahogy Bor Ambrus a fordító megteremti a regény humorát az első két szóval. "Kisbarta Bertuska (a hintaszékben ült és reggelizett.)" És ahogy Nöstlinger bemutatja Kisbarta Bertuskát, egyenesen zseniális. Nagyon régen olvastam olyan könyvet, ahol a jellemábrázolás cselekedetek során épül, és helyzetkomikummal operál, ahelyett, hogy hosszú, unalmas leírásokba bonyolódna a szerző.
Egyébiránt Kisbarta Bertuska egyrészt a hippi finom karikatúrája, másrészt pedig a kamaszok vagy a kamaszlelkű felnőttek is magukra ismerhetnek. Egyfajta felelősségmentes élet ábrázolása, ami iránt akár még vágyunk is támadhatna.
Ebben a pillanatban csengetnek, igen a postás, de nem kétszer, viszont csomagot hoz, pontosan olyat (mint kiderül), amilyet a viccek szerint szoktak hozni.
Megérkezik Konrád, meglocsolódik tápoldattal, s kezdődik a kalamajka. Egyrészt ugye Kisbarta Bertuskának gyorsan fel kellene nőnie a feladathoz, másrészt pedig kiderül, hogy a tökéletes gyerek inkább bosszantó, mintsem szórakoztató. Legalábbis a gyerekek kiutálják maguk közül.
Egon úr, a patikus, tüchtig kis ember, egyből apjául szegődik, s Konrádon keresztül próbálja Bertuskát is megnevelni, akivel szerelmi viszonyt ápol. (Itt jegyezném meg, mentségemre nem én vagyok őskonzervatív, a karakterek ilyenek, nem lehet más jelzővel illetni a köztük lévő viszonyt. Nem hiszed? Olvasd el!)
Summa summárum szerencsére lakik a házban még gyerek, nevezetesen Kitti, aki a kästneri alakok folytatója is, és akad egy jó adag benne Astrid Lindgren lányalakjainak talpraesettségéből is.
A regény végén Konrádért jelentkező házaspár engem kísértetiesen emlékeztet Karin Michaelis Bibi című regényének "szürke" alakjaira, és Kitti is hajaz egy kicsit Bibire is. (Ami nem véletlen, hiszen Bibi és Pippi nemcsak nevükben hasonlóak, és vegyük észre a nevek hangzásbeli hasonlóságát is!)
Konrád személye pedig önmagában is ellentétes, és rengeteg kérdést illetve modern párhuzamot is felvet, van min gondolkodni a könyv olvasása közben és utána is.
Egyrészt Konrád konzervált gyerek, tápoldattal locsolandó, amihez nyugodtan hozzákapcsolhatja az olvasó a középkori alkimisták kísérleteit és a homonculusok létrehozására tett törekvésüket.
Érdekel? Nézz utána !
Aztán persze ott van a lombikbébi párhuzam ugyanúgy, de egyúttal a béranyaság, örökbefogadás gondolatáról is lehet elmélkedni.
Nem beszélve arról, hogy mitől lesz szülő a szülő, anya az anya? A szüléstől, a szeretettől?
Bertuska és Egon úr világnézet és értékkülönbségeinek ütközésekor felmerülnek a kérdések a szülő-gyerek viszonyról, arról, hogy kell-e, szabad-e a gyereket a két szülő közötti választásra késztetni, kérni. És az is kérdéssé válik mitől jó szülő valaki? Meghatározható-e egyáltalán a fogalom, vagy csupán viszonylagos?
És a könyv befejezése kapcsán felmerülnek olyan napjainkban is aktuális kérdések, hogy "kié" a gyerek?
Azt hiszem Nöstlinger Konzerv Konrádja nemcsak kacagtató, szórakoztató olvasmány, de megfelelő eszköz arra, hogy a szülők vagy a gyerekek egymás kezébe adva, az irodalom köntösébe rejtve fontos kérdéseket beszélhessenek meg, véleményt cseréljenek.
Nagyon sok szeretettel ajánlom tehát ezt a könyvet minden kis- és nagykamasznak, és minden szülőnek is.
Olvasni jó, beszélgetni jobb, de az olvasmányról beszélgetni még jobb.
A bejegyzéshez hozzá is szólhatsz, de szívesen fogadunk a könyvről olvasói véleményeket is!
info@magyik.net

Itt tudsz utánakeresni:  Wikipédia, Ekultúra

Megjegyzések

Kata üzenete…
Pöszke, nagy nagy köszönet ezért a könyvért! Mindenképpen el szeretném olvasni. A lombik - etikai párhuzam pedig igencsak szakmába vág! KÖSZKÖSZKÖSZ!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok