"kétszögletű egyenes"

A  Boldizsár Ildikóval  és Zalka Csengével készített interjú során a kortárs gyerekirodalmi alkotások mellé itt az ideje összegyűjteni a klasszikus népmesés köteteket. Ezáltal felvetődik néhány alapvető kérdés is, a népmesék és műmesék kapcsolatáról, a gyerekek viszonyáról ezekhez. A beérkezett kérdések alapján járom körül a mesekönyvajánlók előtt a témát. A kérdésekre adott válaszaim a népmesék szempontjából értendők!   - Mi a népmesék és műmesék közötti különbség, melyik mikor(tól) javasolt és miért? - A legegyszerűbb válasz: a  műmese  írója ismert, a népmeséé pedig ismeretlen, illetve az utóbbi évszázadok során szájhagyomány útján ránk maradt alkotás. A  népmesét  sokféleképpen lehet definiálni, és rengeteg oldalról megközelíteni, Boldizsár Ildikóhoz visszacsatolva  egyfajta kollektív, kikristályosodott tudást közvetít , szimbólumrendszere megkönnyíti az életben s önmagunkban való eligazodást. A különböző meseműfajok különböző népek, idők, ...

A gyermekeink testi egészsége mellett nagyon fontos a szellemi, lelki is. Az utóbbi kialakításának nélkülözhetetlen feltétele a jó könyv. Ahogy nem tömjük naponta csokoládéval, édességgel és fagylalttal a gyereket, legalább ilyen gondosan és változatosan kell megválogatni a szellemi táplálékát is.   Kevés olyan szülő van, aki ne hallott volna Bartos Erikáról és az Anna, Peti és Gergő sorozatról. Megkockáztatom, a megítélése pont úgy megosztja az embereket, mint a csokoládé. Azt mindenesetre biztosan kijelenthető, hogy a gyerekek szeretik, de vizsgáljuk meg objektíven a dolgot. Először is a kötetek vastagok, átlagosan 13 történettel, ehhez képest korrekt az ára. Képeskönyv, azaz nagy, színes képek, kevés szöveg, vagyis a legkisebb 1-3 éves korosztályt célozza meg. A kötetcímek Irány az óvoda!, Irány az iskola!, Kistestvér érkezik stb. A látszólag tematizált kötetek nem igazolják az olvasói elvárásokat az iskolás könyvben összesen egy, azaz egy darab történet szól az iskoláról....

át kérem a technika összes ördöge hozzánk költözött. A mobil nem tudta levideózni csak darabokban, a minőséget meg hagyjuk, a rendes kamerában lemerült az aku, végzetesen úgy tűnik. :( Úgyhogy fotóztam végül. De csak ma, mert a gyerekek a kezdeti próbálkozásokat úgy megunták... Ímhol az eredmény. Mivel kisZsé is mindenáron húzni akart, így két nyertes lett, de gondolom a várakozásért cserébe senki sem bánja. :D Kéretik írni az nretzse@gmail.com-ra a nyerteseknek. Gratulálok! Legközelebb húsvétkor és KÖNYVért játszhattok, jó?

Írtam már a Dömdödömről. Nem ragoznám sokat a dolgot. Kata kitalálta, mi csatlakoztunk. Itt a linkje:  http://www.konyvetjapanba.blogspot.com/ Amire szükségünk van: támogatók - könyvvel, postaköltséggel - egy illusztrátor plakátot és logót csinálni - a kezdeményezés terjesztése Az egyik gyűjtőpont a MAGYIK.   Az elérhetőségem ott vagy az info@magyik.net címen. Tudjátok. KÖSZÖNJÜK! És add tovább!

Ha már rajongásokról posztoltam, következzen a következő nagy szerelmünk. Gondolom nem okoz túl nagy meglepetést senkinek. :D Először is az adatok . A Gallimard-Jeunessse Kiadó adja ki a sorozatot 2006 áprilisától. Magyarul pedig a Vivandra  adja ki, Hotya Hajni fordítja. (erre még visszatérek), Olivier Tallec illusztrálja. Ha jól számoltam eddig 15 kötet jelent meg. Magyarul négy. Számtalan nyelvre lefordították, például németre (Rita und Dingsda), angolra (Rita & Whatsit), japánra (Rita to Nantoka) A sztori, Liza 5 éves, születésnapjára rengeteg ajándékot kap. Nem egy egyszerű eset, mert ahelyett, hogy örülne, csak duzzog. Végül az egyik doboz megmozdul, s a kötet végére kiderül, hogy valaki a legjobb ajándékot találta ki, egy igazi kutyát kap ajándékba, akit elnevez Micsodának, a kutyáról ekkor kiderül, hogy tud beszélni, és hogy méltó párja Lizának, már ami a rosszalkodást, szemtelenséget és manapság divatosan hiperaktivitásnak nevezett elevenséget illeti. A szöveg ...

+ Aki régebb óta olvas, az tudja, hogy Agócs Írisz rajongók vagyunk, mármint én meg a gyerekek. Pedig most nem (csak) jót fogok írni. A dolog úgy áll, hogy mikor először megláttam Nyilasi Judit könyvének borítóját igencsak elcsodálkoztam, hogy lehet ilyen ronda, vicsorgó sárkányt gyerekkönyv borítóra tenni? Megmagyarázom, tudjátok vannak azok a trükkös érzékcsalódáson alapuló rajzok, amik állítólag szemtornásztatásra is jók. Na így jártam a borítóval a monitoron keresztül, az üveg, a három színes virág középen, a közelebb lévő szárny és a zöld fej, ami elbújik az "és" kötőszó mögé szép szimmetrikus háromszöget adott ki, és én bizony elnéztem a közepét vicsorgó  sárkányarcnak. Mikor kézbe vettem a könyvet (sokkal később, mert nem fűlt a fogam hozzá) láttam azonnal, hogy egy rendes egyfejűről van szó, aki minden csak épp nem ijesztő, de mégis azt gondolom, hogy a kép nem igazán szerencsés, és még szerencsétlenebb választás volt címlapra tenni. Na mindegy. Itt egy rendes kép ...

Eredetileg a Wan-Wanról akartam ma írni, de nem tudok nyertest sorsolni a játékban. Ne már, hogy 6 emberből kelljen sorsolni, hol itt az igazság? Szóval kérek: 1 db gyerekkönyvcímet 1 db gyerekzene CD címet Új határidő: márc. 25. Tessék játszani! Az eddig hozzászólások természetesen érvényesek! (Sorsolni a két manó fog, s levideózom nektek, jó?)

Bevezetés: A történet ott kezdődik, ahogy erre már több helyen utaltunk, hogy van egy kis csoport a facebookon, ahol páran a blogerek közül is, mindenféléről szoktunk beszélgetni. Többek közt a gyerekirodalomról. Az egyikünk   ( Judit  )  felvetett egy témát a saját (Könyveskuckó, Virággal közös) blogján  Rofusz Kinga Samu és egy esős nap című könyvével kapcsolatban, ami a kommentek során egy kérdésbe torkollott. Miszerint:   baj-e egy mű lezáratlansága?   Én magam is gondolkodom a válaszon. Ezt a fejtegetést olvashatjátok, régóta akartam erről írni, de most termett rá apropó, köszönet az anyaposztért. De mint azt lejjebb láthatjátok nem csupán én gondolkodtam ezen el, az egyszerűség kedvéért azonban nem osztottuk további blogok külön posztjaiba a megjegyzéseket. A diskurzus kiváltó oka, hogy a szöveg szintjén nincs lezárva a történet, csak a képi síkon van befejezés. (És még valami: Itt és most az elején szeretném leszögezni, hogy minden megáll...

50 olvasó, 150. bejegyzés, 1 új társszerző, 1 új játék... A feladat: kommentelj 1. gyerekzene CD, 2. gyerekkönyvet, amiről szívesen olvasnál itt. A kommentelők között ezúttal is egy rongyállatkát, babát sorsolunk. Határidő: március 15.