2011. november 14., hétfő

Der Tag, an dem die Nacht nicht kam - Poly Bernatene

Picture book, igazi.
Az éjszaka általában akkor kezdődik, amikor a sötétségben feljön a Hold és megjelennek a csillagok az égen, s teljes pompájukban ragyogni kezdenek. (Most tekintsünk el a civilizációs és meteorológiai zavaró tényezőktől.)
A könyv egyetlen szó nélkül meséli el milyen az a nap, amikor nem érkezik meg az éjszaka. A képek sötétek, és mégis tele vannak melegséggel, fényekkel, vidámak, derűsek.
Igazi felfedezőkönyv, ami alatt azt értem, hogy egyrészt böngésző, mindig találunk valami apró, addig még fel nem fedezett részletet a képeken, másrészt jó móka a szerző által képekben megteremtett világ felfedezése, a képzeletbeli város hétköznapjainak kitalálása, a járművek elnevezése.
Olyan, mintha a klasszikus léghajót és a zeppelint keresztezték volna, vagyis a kettő közötti állomás lenne, a technikai korrektség kedvéért.
A csillagvizsgáló is egészen furcsa, kissé talán futurisztikus. Az egész könyv hangulata - számomra legalábbis -,  a századeleji Verne regények képi világának, a mai gyerekkönyvek színvilág és gyerekalakjainak ábrázolása és a futurisztikus képregényeknek furcsa elegye. Jó elegye.
A történet dióhéjban, öt gyerek elszalad az esti szürkületbe burkolódzó utcán a csillagvizsgáló torony felé, ami kicsit olyan, mint egy minaret, majd mikor a tudós hiába várja, hogy a krono- és egyéb métereknek megfelelően végre feljöjjön a Hold és a csillagok serege az égre, előveszi a használati utasítást, a tervrajzot, és megnézi hol akadhatott el a rendszer.
Elindul személyesen kivizsgálni a dolgot. Mit talál?
A felelősök az öt gyereket szórakoztatják a Hold és a csillagok segítségével.
Kis belekukkantó:

A kép forrása.




Nincsenek megjegyzések: