2011. november 20., vasárnap

Stéphane Servant: Tűzkeresztség

Harmadik köteténél tart a Móra Kiadó Tabu könyvek sorozata. Így a harmadik kötet után kijelenthető, hogy megvalósulni látszik a szerkesztők célkitűzése, olyan könyveket találni, és a sorozatként az ifjú olvasók elé bocsátani, amelyek témája, ha nem is kimondottan tabu, de semmiképpen sem közbeszéd tárgya.

Olyan rövid ifjúsági regényekről beszélünk, amelyek egy-egy jelenlévő, fontos, néha periferiális témáról szólnak, ami mellett hajlamosak vagyunk a korunkra jellemző elidegenedés és embertelen közönyösség miatt elsétálni. Olyan ifjúsági regényekről beszélünk, amelyek a szülők, pedagógusok, osztályfőnökök magas helyiértékkel besorolt eszközei lehetnek, a diákok véleményének megismeréséhez, az őszinte, érték- és véleménygeneráló kommunikáció elősegítéséhez. Ezeket a könyveket nem csupán magyartanárok forgathatják haszonnal, hanem más tanárok is, hiszen olyan problémákat érintenek, mint a toleranciára nevelés, integrált-inkluzív nevelés stb., amely modern didaktikai felfogásban interdiszciplináris feladat. A könyvek első olvasata is nyitott, őszinte, érdeklődő és főképp rugalmas hozzállást feltételez annak a pedagógusnak a részéről, aki kézbe veszi.
Beate Teresa Hanika kötetének témája a családon belüli szexuális visszaélés, Stéphane Servant könyve a neonácizmus, bandaháború, bevándorlás kényes kérdéseit feszegeti, míg Paola Zannoner a mozgáskorlátozottakkal kapcsolatos beidegződéseinket kérdőjelezi meg.

Hanika kötetét már korábban ismertettük, a sorozat második darabja Stéphane Servant Tűzkeresztség című kötete. Eredeti címe Guadalquivir, amit a fordító, Pacskovszky Zsolt és a szerkesztő, Dian Viktória jó érzékkel a már említett címre változtatott. (A fordítás és szerkesztés is egyaránt elsőrangú munka.) A Guadalquivir folyó a regényben nagyon összetett szimbólum, a magyar olvasó számára mégis túl keveset mond a név a történet ismerete nélkül. (Még akkor is, ha a szerencsésebbek eljutottak a 20. századi világirodalomig, és nem csupán József Attila kapcsán hallottak Frederico(!) García Lorcáról.)
A tűzkeresztség szó, mint cím jó választásnak tűnik, annál is inkább mert a regény értelmezésének arra a szegmensére irányítja a figyelmet, amely a magyar társadalomban is létező problémát érint. Erről azonban később.

A történet alapvetően három jól elkülönülő részre osztható, noha maga a regény csupán számokkal jelölt kisebb fejezetekre oszlik. Az első harmad Krokó (Fréderic) bandabeli beavatása, és a banda története. Ennél résznél fontos előismeret, véleményem szerint, az értelmezéshez az Amerikai história X című film.
A második harmad az utazás története, miközben megismerkedhetünk Fréderic nagyanyjának történetével is, kettejük viszonyával, közös emlékeikkel, minél beljebb haladnak Spanyolországba a vonattal, majd gyalog, annál mélyebbre pillanthatunk a családtörténetbe, és Fréderic számára is egyre nyilvánvalóbb lesz saját tudattalanba száműzött, felülírni próbált identitásdarabja. Az utazást összekapcsolja a felnőtté válással is, ami sablonmegoldás, de nem zavaró. (Az inkább, hogy a banda tagjai ékes francia (magyar) nyelven beszélnek: hiteltelen.)
A harmadik harmad részben átfedi a másodikat, hiszen a családtörténet megismeréséhez vezető valóságos úton az arab férfi, és a lánya, Kenza is jelen vannak. A harmadik harmad azonban a fiú kettős identitásáról, ha úgy tetszik identitásválságáról szól, érintve a bevándorlás, migráció kérdéskörét, szót ejtve ennek legális és illegális variációi közötti különbségekről.

Servant nem félt alkalmazni a személyiség két figurába bontásának módszerét az egyszerűsítés és értelmezés megkönnyítése céljából. Itt azonban nem a jó-rossz ellentétének szétválasztását oldja meg a két szereplő segítségével, hanem a kettős identitás bonyodalmait, és annak időnként önmagukban is összetett problémakörét osztja szét köztük. Azzal, hogy Kenza megjelenik, egyúttal lehetőség nyílik az első harmadban felvázolt alapprobléma kibontására és a következményekkel való jelenbeli ütköztetésre.

Fréderic ugyanis félfrancia. Az apja spanyol bevándorló volt, aki még kemény munkával, majdnem teljes asszimilációval gyakorlatilag franciává vált. Amikor az apa új bevándorlók, vendégmunkások miatt munkanélkülivé válik, képtelen lesz szembenézni önmagával, a megváltozott világgal, és (vélhetően) öngyilkos lesz, így a fiától is elveszi a lehetőséget a szembesülésre és a választásra. Frédericnek nincs választása. Második generációs és franciaként nőtt fel, a sorsa predesztinált. S bár imádja a nagyanyját, Pepitát, nincs valódi kapcsolata, kötődése Spanyolországhoz, egészen addig, míg oda nem utaznak, és meg nem ismeri a családja történetét, a nagyapjának emlékét, az apja születésének történetét, és meg nem érti mi volt az, ami elől az apja talán egész életében menekült. (Ennek az oknak fontos szimbóluma a Guadalquivir, megfejtéséhez nem árt minimális szinten ismerni Spanyolország 20. századi történelmét.)

Tovább...
Megjelent a Könyvmutatványosok oldalán.

Nincsenek megjegyzések: