2011. november 15., kedd

Wir Kinder vom Kleistpark - CD

copyright Agócs Írisz
Azt hiszem sosem sikerült leírnom bejegyzésben konkrétan, hogy külföldön élünk, Ausztriában egészen pontosan, és azt sem, hogy ma rájöttem, hogy hihetetlen szerencsénk van. Sikerült úgy zeneovit találni a gyerekeknek, hogy egy elfogadó, befogadó, multikulturális légkörbe kerültünk, s jóformán az összes barátunk, közeli ismerősünk vegyes család, s egy-egy nagyobb összejövetel alkalmából minimum 3 nyelven folyik a társalgás. 
Reggel óvodába menet összefutottunk P.-vel, aki afroamerikai, illetve hát afroeurópai, s érdekes módon most tudatosodott a gyerekekben a bőrszíne, mondtam nekik, hogy szerintem mindegy milyen, mert kedves. S röviden elmagyaráztam hogy lett az afrikaiaknak sötét a bőre, amolyan meseformátumú ismeretterjesztő előadásként.
Ma délután pedig néztem nagyZsét és A.-t (osztrák-francia), a tánckurzuson, helyesek voltak, és arra gondoltam a francia dalnál, hogy milyen klassz, hogy A.-nak ez természetes, érthető. S azon gondolkodtam, hogy a többi zeneszöveg honnan jön. (Az inuit dalra az életben rá nem jöttem volna, hogy inuit.)

Hogy rövidre fogjam, megkérdeztem a tánctanárt, mondja már meg mi a CD címe, amiről a dalokat játssza. Ehhez tudni kell, ő az a típus, aki kiselőadásba kezd, mert imád beszélgetni, nagyon jó a humora, a mimikája, szeretem is hallgatni. Így aztán megtudtam, hogy van egy berlini internacionális óvoda,a Kleistpark, ahol a pedagógusok előnyt kovácsoltak a sokszínűségükből, s bevonták a gyerekek hozott kultúráját a "képzésbe". Annyira jól sikerült a kísérlet, hogy a legnépszerűbb dalokból kiadtak egy CD-t, aztán még egyet. Jelenleg a negyedik CD-jüknél tartanak.



Van a számok között osztrák, magyar (Egy boszorka van), inuit, görög, német, francia, számos afrikai dal, török, japán. Teljesen mutikulturális, és nagyon jók. 
Én ugyan nem vagyok zeneileg hozzáértő, de látom a szülőket, gyerekeket, és néhány számot nem ennyire jó hangszerelésben, kicsit másabb dallammal ismertünk mi is.

Hallgassatok bele a zenékbe, a képeken tartva a kurzort, és ízelítőnek itt van két felvétel. A másodikhoz egyébként az oktató mindig hozzáénekli a cápa strófáját is, amit azért szeretek, mert egyrészt vicces, másrészt mert mi így ismertük a dalt.
Ein großer Hai schwimmt im Meer
und der Hai sagt: "Ich möchte nicht mehr.
Ich schwimme lieber in einen kleinen Teich,
denn dort schwimmen 10 Fische und die fress ich gleich!



Nincsenek megjegyzések: