2011. december 14., szerda

Mandl Péter - Kismarty-Lechner Zita: Sári és Nemszemétke

A képek forrása Kismarty-Lechner Zita blogja.

Nagyon örülök ennek a könyvnek. Több, meglehetősen különböző okból.

  • Mióta külföldön élünk, az első hónapok tanácstalanságát leszámítva, öt különböző tárolóba gyűjtjük a szemetet, elvileg kilencbe kellene, de van komposztálónk, az üvegeket és fémet meg a gyűjtőszigetnél válogatjuk szét. Az én gyerekeimnek már az a probléma, hogy a nagyiknál mindent egy kukába kell dobni.
  • Mióta gyerekeim vannak megtanultam ragaszkodni a dolgokhoz, átalakítani, újrahasznosítani. Megtanultam, hogy a legjobb játék a műanyagflakon, a legszebb babakonyha, amit az apjukkal egy hosszú délután alatt barkácsoltunk.
  • Mióta gyerekeim vannak, sokkal jobban aggaszt a bolygónk helyzete, például rászólok a férjemre, ha feleslegesen sok vizet tesz a forralóba a teájához.
  • Mióta komolyabban is foglalkozom gyermekirodalommal, keresem ezt a könyvet, nem alkuszik meg, nem tesz kitérőt, nem keres kiskaput.



Sárit és Nemszemétkét tehát jól leplezett ujjongással, kissé fanyalgó, talán kissé modoros arckifejezéssel vettem kézbe és kérdeztem meg, kibonthatom-e. Az engedélyt megkapva még mindig enyhe kultursznob maszkkal az arcomon lapozgattam, a szemüvegem csak azért nem tologattam az orromon, mert kontaktlencsét viseltem éppen, hiúsági okokból.

Eközben, mint gyereklelkű felnőtt, és mint szülő, legszívesebben leültem volna és alaposan végignézegettem volna ott rögtön. Újrahasznosított papír, egyszerű, követhető, közepesen hosszú történet. Hétköznapi főszereplő, átlagos alapszituáció, még átlagosabb történetvezetés, közhelyes helyszínválasztás, meghökkentő környezetben.
Sárit bújócskázás közben a kukásautó kiönti a szeméttel, és varázslat, meg a rögmagyar valóság (nem darálós a kukásautó), folytán egy szigetre kerül. Innen jön az érdekesség, Nemszemétke felbukkanásával. Futurisztikus, aranyos és szerethető.
És bemutatja Sárinak a birodalmát, olyan szóalkotással közben, ami egész egyszerűen zseniális: buvac és tsai. Tetszik, hogy mer kicsit didaktikus is lenni, egészséges arányt tartva.


Igazából, ha jól meggondolom a szerző semmi, de semmi újat nem talált ki, a meglévő meseelemekből épített újat. Kukába bújás, száműzetés, menekülés (Bux Barnabás Boldizsár), a sziget, mint az irodalmi toposzok egyik legnagyobbika, fura lények, rendrakás, szemétváros építése. Idősebb, a valóságból kiszakadt fiú főhős (Pán Péter) és Sári, akit hazajuttat. Óriáscsúzlival! (A buvac után ez a második kedvencem benne.)

És az illusztráció! Végre egy jó címlap. Végre valami, ami kreatív, utánzásra sarkall, eredeti és mégis kedves,  szerethető. Olyan illusztráció, ami nekünk, szülőknek, is új irányt ad a képről, kollázsról, a szépségről való gondolkodásunkban.
Pest felé vonatozván Umberto Eco-tól olvastam a Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől címen kötetbe gyűjtött beszélgetéseit Jean-Claude Carriére-rel. Az egy másik kérdés, hogy a könyv nem arról szólt, amiről a fülszöveg, de ez most mindegy is. Ez egyrészt úgy jön ide, hogy többek közt értekeztek a modern szöveghordozók mulandóságáról, internet, áram és egyéb külső tényezőktől függésükről. Tehát jó, hogy születnek ilyen típusú könyvek, mert a fennmaradó példányokból a késői utókor megtudhatja egyrészt milyen technikákat alkalmaztunk, másrészt, hogy legalább az emberiség egy kicsi töredékét zavarta a bolygónk tönkretétele.

© Kismarty-Lechner Zita

Másrészt pontosan Eco volt az, aki megírta A Szépség történetét és A Rútság történetét, rámutatva arra, hogy a szépség egyre gyorsabban változó esztétikai együttható.
Kismarty-Lechner Zita, iparművész, tehát a képeivel újraírta a gyerekkönyv vizualitásról alkotott (magyar) felfogásunkat. Sok ilyen könyvet szeretnék még látni, s őszintén remélem, hogy divatba jön, ellenpólusaként az összecsapott, és/vagy a cukros, giccses, glitteres könyvek divatjának.

Szupermamiknak, ökomamiknak, bezzeganyáknak kötelező!
Az egyéb, normális, hétköznapi szülőknek pedig szigorúan az.


Ennek a könyvnek nem lebecsülendő pszichológiai hatása ugyanis, hogy a folytonos idő-, elvárásprésben és megfelelési kényszerben szenvedő szülők szorongás nélkül vehetik kézbe, a munkafüzet segítségével otthon is könnyedén előállítható tárgyakkal operál, nem közvetít frusztráló, a családi életet és értékeket tökéletesnek ábrázoló illúziót.

© Kismarty-Lechner Zita

Sári az öccse elől bújik el, ideologizálhatjuk bújócskának is, a szemétben és a szeméttel játszik, koszos lesz. A munkafüzet ötleteket ad, amiket aztán átalakíthatunk kedvünkre, és nem e tökéletes másolat létrehozását lebegteti a fejünk felett, hanem a gyerekkel töltött idő szabadságát, az együtt barkácsolás, a gyerek megfigyelésének örömét.

Ajánljátok, szerezzétek be! Csináljátok ti a könyvdivatot! :)

Nincsenek megjegyzések: