2012. május 1., kedd

Sohonyai Edit: Kockacukor

Valójában ezt elve ide kellett volna...
Emlékeztek még Mészáros Zsófira, Zsoltira és Szücsire? Meg a bökős pulóverére? Számomra  tízévesen a bökős pulóver maradt meg a könyvből, meg a hangulata. Most ugyanez a hangulat ragadott el egy másik történetben, ahol már nem a Bross kontra Depeche Mode  a sláger, hanem a Mocsok Csillag ésLouis Amstrong. És most sajnálom igazán, hogy sose volt pont olyan korú tanítványom, aki miatt (újra)felfedezhettem volna Sohonyai Edit regényeit.
A stílusa augyanolyan eleven, olyannyira, hogy időnként hangosan felkaccantam. Különösen “Gyula és Bea” sms váltása tetszett, ahol a nemeket nem egészen tükrözi a név, de nem szeretném lelőni a poént. 
Kockacukor tipikus kamasz, aki a szülei válása és egy szerencsétlen betegség miatt védőhájat növeszt maga köré, mígnem 17 évesen őt is eléri a szerelem. Vagy legalábbis az, amit annak vél. Miközben pontosan az a lányfigura, akivel – csakúgy, mint Mészáros Zsófival anno – minden lány azonosulni tud. Azok is, akik kalóriát számolgatva piszkafavékonyak, azok is, akiken több kevesebb bánatháj feszül. Az étkezési zavarból eredő testsúlynövekedés a fő témája a könyvnek.

Nincsenek megjegyzések: