2013. június 11., kedd

A szomszéd könyve...

Kicsit elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben, de majd most!
Szóval halmozódnak a jobbnál jobb könyvek, mert most éppen óvodában dolgozom, ami napi szinten minimum 10 képeskönyv felolvasását jelenti. Sokszor felolvasását. Németül.
De nem bánom. Ülünk a meseolvasó kanapén, vagy a tornateremben, mint ma, lassan a leghangosabb gyerek is elcsendesedik, odahallgat. Állandó olvasópartnerem egy Philipp nevű hatéves, aki rendszeresen a karkötőm babrálja felolvasás közben, a fiam meg itthon műveli ugyanezt, ketten együtt már leamortizáltak párat. De az sem baj. Tű van, damil van, csak jó reflex kell időben a lehulló gyöngyök alá tartani a kezet.

Hogy mit olvasunk?!

Daniel Napptól a Dr. Brumm versteht das nicht
Dr. Brumm focimeccset akarna nézni, de elmegy az adás. Nekilát, hogy helyrehozza a hibát. Először is visszafejti a kábelt a falból, majd felmászik és leesik a tetőről. Ezt követően biciklire ül, követni kezdi a vezetéket. Találkozik három hóddal, akik elmegyarázzák neki, hogy a vízerőműről leesett a kerék, amit forgat a víz. A történet folyton ismétlődő momentuma, amikor az eseményeket a narrátor azzal zárja: "Dr. Brumm nem érti." Egészen addig a pillanatig, míg a harmadik hód be nem nyögi, hogy túl gyengék visszaemelni a kereket. Ezt érti a medvenép, vissza is teszi azonnal, hogy hazabiciklizhessen, hátha megy még a focimeccs. Azt ugyan nem érti - megint -, hogy lett a fociból Forma 1 közvetítés, de semmi gond, megnézi azt is.

Dr. Brumm egyébiránt sorozathős, csetlik-botlik a hétköznapokban, vonatozik, akváriumot húz a fejére és beszorul (mint hasonszőrű rokona), karácsonyozik és hasonlók. Dr. Brumm azonban valóban doktor, az ártatlan gyermeki megtapasztalás doktora. Vicces figura és nagyon szerethető, mint ahogy az irodalmi medvenépek.

Knistertől a ...das verspreche ich dir című könyvet, ahol egy kis mormota barátságot köt, amolyan kishercegeset, egy pitypanggal. Egy darabig működik is a dolog, ám egy reggel a megszokott sárga szirmok helyett a kis ernyőcskéket találja hősünk. A virág ekkor azt mondja, bízz bennem és fújj, ígérem, minden rendben lesz. A mormota megteszi, majd útrakel, s felfedezi a világot, hogy őszre visszatérhessen oda, ahol a legboldogabb volt. A virágra gondolva hajtja téli álomra a fejét, hogy tavasszal pitypangmezőre ébredjen. Így elmondva elég giccsesnek tűnhet a történet, de nem az. És a gyerekek is nagyon szeretik. Sokféleképpen használható, igazi többfedeles kötet.


David Mellingtől Die wilden Strolche
Ez a szerelem Zsiga fiam részéről Az apu hová tűnt a puszim? című kiváló Melling kötettel kezdődött, neki ugyanis kitűnő irodalmi érzéke van, meg elég makacs is, szóval miután visszavittük a könyvet a könyvtárba, követelni kezdett egy saját példányt. Egy kerek hétig műsorozott, végül feladtam és megrendeltem a lovagot, meg természetesen a farkasbandát is. (Nálam ugye elsősorban a rókák, de a farkasok is előnyben részesülnek. Hiába no, Olivier Tallec azóta is szerelem.) Ez a népség kissé hiányos modorú, ezért kiutálják őket a jólneveltek a közös reggeliről. De a farkasaink nem esnek kétségbe, korgó gyomruk orvoslására kémkedésre adják a bandányi fejüket, a városlakóktól ellesve a jómodort. A dolog annyira jól sikerül, hogy a következő közös ünnepségre beállítva idegeneknek nézik őket. És persze mindenkit őrületbe kergetnek a jólneveltségükkel. Mikor épp kezdenék hiányolni a modortalan bandát a többiek, feljön a telihold. A többit mondanom sem kell...
Egy remek képi humorral megrajzolt történet, már körbement a baráti körben is, csak az a baj, hogy ennél a gyerekbandánál mindig telihold van. :D


És a legújabb szerzeményem Brigitta Sif Olivere.
Eredetileg az új Nöstlinger - Rassmus könyvet (erről majd legközelebb) akartam megvenni. De ez a könyv fogta magát, s hazajött velem. Oliver egy kisfiú, aki másmilyennek érzi magát. A másmilyenség lényege, hogy nincs barátja, pontosabban csak rongyállat barátai vannak, de azért jól elszórakozik velük. Egészen addig a napig, míg teniszezni nem kezd és el nem repül a házfalról visszapattanó labdája jó messzire. Oliver gyalogol és gyalogol, amíg össze nem találkozik Oliviával, aki szintén a házfallal teniszezik éppen. De ez már Olivia és Oliver története.
Igazából képeskönyv, alig van benne 10 sornyi szöveg. Sokféle felismerhető rajzstílus keveredik benne, mégis nagyon egyedi. Jól felépített, jól kitalált, átgondolt könyv. Olyan, amit felnőttként is szívesen kézbeveszek, a pasztellszínei megnyugtatják a szemet.

Hát így, majd jövök még a többivel... :)

Nincsenek megjegyzések: