Agatha P. Howard - avagy az előretolt krimi

Az "ügy" a vesztegzárral kezdődött, amikor is a mutin felsoroltunk egy halom szóbajöhető mit olvassunk a bezártság idején könyvet, magyarán listákat gyártottunk.
Meglepő módon azonban nem a Vesztegzár a Grand Hotelbent olvastuk, hanem megtaláltam hangoskönyvben a Piszkos Fred, a kapitányt, így aztán ezzel szórakoztattam kiskorú, folyton unatkozó utódaimat. (Mindkettő Rejtő Jenő, alias P. Howard)
Természetesen abszolút és mindenféle hátsószándékkal, ami be is jött (részben), merthogy újraolvastam Rejtőt. Aztán eszembe jutott Sherlock is.
Végül most, hogy a helyi strand mindenféle érthetetlen okokra hivatkozva bezárt, pedig anyáméktól tényleg át lehet köpni a napozórészre, leszedtem a polcról Christie-t.

Az egyik könyv láttán különösen megörültem, végre valami, ahol nem emlékszem ki a gyilkos. (A gyengébbek kedvéért a 2. szakdolgozatom a krimi, a detektívregény és a hard boiled krimi definíciójáról stb. írtam, ráadásul a címekre ugyan sosem emlékszem, de a gyilkosra szinte mindig.)

A hét számlap rejtélye című Agatha Christie krimiben sem Poirot és Miss Marple nem tűnik fel, cserébe ott van Bundle és Battle - utóbbi a Scotland Yard felügyelője, az előbbi pedig a nem kevésé szórakoztató Lord Caterham lánya.
A regény először 1929-ben jelent meg, első ránézésre nem különbözik a többi Christie kötettől, angol, arisztokrata környezetben játszódó történet, gyilkossággal egy kastélyban. Azonban pl. a Scotland Yard úgy kapcsolódik be, hogy Bundle fogja magát és elmegy Battle felügyelőhöz, aki már sikeresen nyomozott náluk négy éve és közösen igyekeznek fényt deríteni a hét számlap rejtélyére.
Nem spoilerezem el a sztorit, legyen elég annyi, hogy a detektív és kémregény ötvözete kifejezetten szórakoztatóra sikerült és ugyan rájöttem ki a gyilkos, de meglepően későn.

Természetesen itt kezdett érdekelni a négy évvel azelőtti sztori, amire a könyvben utalás is történik. A polcon sajnos nem volt ott a The Secret of Chimneys, 1925  (Királyok és kalandorok) de aztán a vonaton hazafelé megtaláltam. És akkor most képzeljük el az egyik kedvenc léhűtő Rejtő figuránkat, aki titkos arisztokrata, de leginkább kalandor és hóhányó. Megvan? Nos, ő Anthony Cade, akit a barátja rávesz, hogy míg ő Afrikában aranyra vadászik, intézzen el neki titkos leveleket és kéziratokat Angliában.
Ahogy az már egy tisztességes Rejtő-könyvben lenni szokott, hősünk meg is érkezik, rögvest meg is zsarolják és támadják, majd összetalálkozik egy kedves, okos, gyönyörű nővel. Közösen kalamajkába keverednek, amiből természetesen a lelőtt holtest eltüntetése sem hiányzik.
Tiszta Vesztegzár a tizennégy karátos autóval, nem?
A dolog egyetlen "szépséghibája", hogy a könyvet nem Rejtő Jenő, hanem Agatha Christie írta, így aztán az események a már emlegetett Battle felügyelő semmit el nem kerülő nagyítója alatt, Lord Caterham kastélyában zajlanak.
Ritkán fordul elő, hogy nem bírok letenni egy könyvet és jókat hahotázom olvasás közben, most igen. És többször is emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem Rejtőt olvasok, hanem Agatha Christie-t, mindenesetre nem szabadulok a gyanútól, itt valami susmus lesz a dologban.

A könyv azonban sajnos elfogyott, cserébe újabb Rejtőkkel szórakoztatom kiskorú utódaim és mivel nagy kriminézők vagyunk, itt az ideje, hogy a kétes értékű Cumberbuth (akár megköveznek érte akár nem) Sherlock után megismerkedjenek Poirot önelégült tojásfejével és MissMarple észvesztő logikájával.