El a kezekkel Harisnyás Pippitől! - magánvélemény
×××
Közben jött a hír, amit már tegnap lehetett sejteni, felállt az index szerkesztősége. A nap beszélgetésekkel telt el, pl. a cikkről is a kétszögletű FB oldalán (van ilyen is, bizony!), most pedig pár órája itt ülök, hogy kitegyem-e ezt a bejegyzést egyáltalán.
Marika jutott eszembe - megint - őt nem érdekelte, írt a könyvekről, amit jónak gondolt, mainstream ide vagy oda. Az is eszembe jutott, hogy cserébe milyen sokszor hűtötte a forró fejem. Kicsit NyusziViki vette át a szerepét (aki ebben a pillanatban írt rám), azzal a kitétellel, hogy inkább forralja, mint hűti az időközben hűvőssé kalapált kobakom.
Szóval a következőkön gondolkodtam el az interjú és a rasszizmus által megszűrt gyerekkönyvek kapcsán. Akinek meg nem tetszik, hát ne olvassa!
×××
Sok mindenben igazat adok az interjúnak, amin azonban - és ezért a bejegyzés - fennakadtam, az a következő kitétel:
"Der Vater von Pippi erzählt von den Ländern, die er bereist hat. Zu jedem Land weiß er eine komische Eigenart. Am Ende zieht er diese Klischees lachend zurück, bloß das Klischee vom Kongo nicht und deshalb bleibt hängen: Im Kongo lügen die Menschen. Genau das bleibt auch bei den Kindern hängen, die das vorgelesen kriegen."
"Pippi apja mesél az általa beutazott országokról. Minden országgal kapcsolatban van egy-egy nevetséges jellemzése. A végén ezeket visszavonja, de a Kongóról mondottakat nem, benne marad a könyvben, hogy a kongóiak hazugok. És pontosan ezt jegyzik meg azok a gyerekek, akiknek felolvassák."Ha valaki emlékszik, nem ez az első rasszista vád Pippivel szemben. 2015-ben Karin Nyman, Astrid Lindgren lánya a következőket nyilatkozta a néger szó könyvből való törlése kapcsán:
Kicseréljük a szót, amely káros a gyerekeknek. Én még egy másik világban nőttem fel, akkoriban csak fehér bőrű emberek éltek Svédországban. Az utóbbi években úgy gondoltam, hogy az n-betűs szó csak egy a sok közül, amely már a történelem része, miért ne maradhatna. De aztán meggondoltam magam, mert ezt a szót még mindig használják. Ártalmas, így semmi esetre sem maradhat a Pippiről szóló könyvekben. Idézet INNEN.A közbeszédben nagyon fontos dolog az érzékenyítés azon aspektusa, hogy a különféle csoportokra, alkalmazott köznevek konnotációját az adott csoportnak (amelyre vonatkoztatják) el kell fogadnia. Azon kifejezések, amiket sértőnek és/vagy degradálónak ítélnek meg, következménnyel járnak és nem alkalmazhatóak.
A gyerek- és ifjúsági irodalom, különösen a klasszikus, kánonba bekerült művek felülvizsgálatakor azonban nem elegendő csupán az aktuális kor aktuális polkorrekt nézeteit érvényesíteni.
Ahogy egyetlen gyerekekkel foglalkozó szakember (pedagógus, pszichológus) sem engedheti meg magának, hogy egy-egy kizárólag speciális környezetben és csoportösszetételben megfigyelt jelenséget általánosítson.
Nem igaz tehát az a kijelentés, hogy minden gyerek, akiknek a Harisnyás Pippit és/vagy ezt a részt belőle felolvassák, ezt a részt jegyzi meg. Ez csak abban a speciális esetben igaz, ha a gyerek figyelmét expliciten erre irányítjuk. Amennyiben azonban ezt tesszük, úgy a felolvasó felnőtt felelőssége, milyen gondolatokkal bocsátja útjára a kiskorú hallgatóságát.
Tanulmányokkal bizonyított, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen felolvasnak, intelligensebbek, korábban és gyorsabban megértik a humort és a rejtett összefüggéseket is. A későbbiekben is kisebb arányban vannak olvasási és szövegértési nehézségeik, bővebb a szókincsük és biztosabb az érzelmi kötődésük. A felolvasó és mesemondó felelőssége, miként tálal egy-egy történetet, milyen hangsúlyt választ, milyen szavakat, hová irányítja a hallgató fókuszát.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a rasszizmus szélsőséges érzelmekre ragadhat, de ha megkapargatjuk a felszínét, akkor nem más bújik meg mögötte, mint az ismeretlentől való félelem. A komfortzóna trükkös dolog, beleringat egy hamis biztonságba és minden, ami ezt veszélyezteti csak rossz lehet, függetlenül attól, mennyire jó vagy rossz a komfortzónán belül.
A Harisnyás Pippi egyik alapvetése - szerintem - éppen a komfortzóna elhagyása. A mi lenne, ha... élménye. Gondolatkísérlet arra, mi történik, ha egy jó családból származó gyerek (Tomi és Annika) biztonságosan (Pippivel) kilép az előírt keretek közül. Mi történik, ha a belső hangra, az igazira és nem a belénk szocializáltra, hallgatunk?
Pippi megírásától kezdve kalandos és viharos utat bejárt mű. Ebből most csak azt emelném ki, hogy a kezdetekkor azért nem akarták kiadni, mert negatívan ábrázolta a (fehér, jó családból származó, privilegizált) gyerekeket és rossz hatással lett volna rájuk. (sic!) Lásd Tomi és Annika alakja.
A blog olvasóira bízom a szálak összekötését.
Amit mindenképpen hozzá szeretnék fűzni a dologhoz, számos kísérlet igazolja, továbbá a különféle életkorú gyerekekkel és tanítványokkal eltöltött 18 évnyi pedagógiai gyakorlatomból is számos példát tudok felhozni, hogy a gyerekek eredendően nem rasszisták és szexisták.
Szintén praxisból mondom, úgy is, mint Pippi-rajongó, hogy a hallgatóságot kicsit sem ez fogja érdekelni, hanem Pippi lázadó, merész, ellentmondó, bátor alakja. Az a tulajdonsága, hogy a jég hátán is megél és megkérdőjelez tradíciót, szokásjogot, a saját belső iránytűje szerint él, kiáll önmagáért és a barátaiért és nem tűri az igazságtalanságot és elnyomást.
Harisnyás Pippi szerintem bizony a gyermeki szabadságjogok és a
szólásszabadság jelképévé vált.
Németül tudóknak:
https://taz.de/Astrid-Lindgrens-Tochter-ueber-ihre-Mutter/!5285488/
Angolul tudóknak:
https://www.theguardian.com/books/2011/nov/09/pippi-longstocking-books-racism
Folyt.köv. Lukáccsal és Gombos Jimmel.
Megjegyzések