Liebe - Helene Delforge & Quentin Gréban (Requiem)
Sok minden történt, de ami ennek a blognak a szempontjából a legfontosabb, Marika elment, már a túlvilági lényeknek és lelkeknek ajánl könyveket. Hónapok óta meg-megállok, ha új könyvet veszek a kezembe ott motoszkál bennem, milyen jó lenne megmutatni neki, pedig az utóbbi két évben alig beszéltünk. Elég volt a tudat, hogy van, hogy működik, hogy az irodalom szövete egyre szebb lesz a keze által.
Hetek óta könyvmutogatási vágyam van.
NyusziViki, akivel látszólag nem hasonlítunk, egy hete újraindította a zenei ajánlóit. Ő is érzi a szakadást a szövetben. Ehhez a bejegyzéshez ő adta meg az utolsó lökést.
Lássuk hát!
Eredetileg a Mijade Publications, Namur, Belgiumban megjelent könyv címe Szerelmesek, de németre a Szerelem szóval fordították, szerintem jobb.
(Namur egyébként a Három testőrben is szerepelt vagy Merle Francia históriájában, mint csellel bevett erőd, ez most a publikációs adatokat nézve jutott eszembe.)
Hélène Delforge és Quetin Gréban egyébként Mama címmel is csinált egy képeskönyvet.
Az ártatlan, szerelmeskönyvnek látszó borító mögött azonban a szerelem és szeretet minden oldala megmutatkozik.
Ezért szeretem pl. a német nyelvet, nagyon precíz a szeretet különféle fajtáinak és intenzitásának kifejezésében. (Ich liebe dich, ich habe dich lieb, ich mag dich, ich habe dich gern... Liebe, Verliebtheit usw.)
A könyvet azonban két oldal miatt vettem végül meg.
'A szerelmesek keze simogat,
gyúr, masszíroz, vesz,
támogat, hordoz, kibont,
körülölel, érint,
csiklandoz és csíp (néha).
A szerelmesek keze
nem zárul ökölbe.
Nincs szeretet egy ökölben.
A barátok keze
kinyúl affelé, aki a padlón van.
Aki elemelkedik.
Aki öklöt formál.
Nincs szeretet egy ökölben.
De végtelenül sok a kezeinkben.'
'Milyen gyakran mondogattuk:
"Egyszer falnak ütközünk".
Azt gondoltuk, csak nem lesz olyan vészes.
Mi építettük fel a falat, mi magunk.
Mindegyikünk hozzátett valamit.
Csalódásokat, kimondatlanságokat,
mulasztásokat, értetlenségeket, mérgelődéseket,
csömört, rezignációt, előítéleteket,
kijózanodásokat, ordítást.
Azt hittük, elkerülhetjük.
De egy nap késő lett. Itt volt.
Te és én, mindenki a saját oldalán.
Szétválasztva.
Megkönnyebbülten.
Végre tér.
Szabadság.
A fal mögött.
Minden szürke. Unatkozom.
Nincs min nevetni...
A kacagásodra emlékezem...
Olyan, mintha hallanám.'
Hélène Delforge - Quetin Gréban
németre: Anna Taube
Liebe
Ars Edition, München
2020
Megjegyzések