Nem jön a farkas - Myriam Ouyessad & Ronan Badel - Der Wolf kommt nicht /Les loup ne viendra pas/
Myriam Ouyessad & Ronan Badel - Der Wolf kommt nicht
Gerstenberg Verlag, 2020
/Les loup ne viendra pas/ Editions L'élan vert, 2017
Nem jön a farkas
Amikor megvettem a könyvet, akkor még csak a megérzésemre hallgattam, hogy ennyire zseniális, az csak akkor derült ki, mikor Daniel átugrott, és a változatosság kedvéért nem filmet néztünk ebéd után, hanem könyvekről beszélgettünk. Mutattam neki a könyvet, és mivel minden hülyeségre kapható, így a dialógusformában írt szöveget elkeztük közösen felolvasni.
Kisnyuszi ül az ágyban... ez igazából egy vicc kezdete is lehetne, és akár így is értelmezhető a könyv. A dolog arról szól, hogy elérkezett a lefekvés ideje, a kisnyuszi pedig megkérdezi, hogy
"Biztos vagy benne, hogy nem jön a farkas?"
És ezen a ponton mindenki számára beindulnak a prekoncepciók, előzetes tudás, mélypszichológia stb.
Nyuszimama egyre türelmetlenebbül vezeti le a kisnyuszi kitartó faggatására, hogy nem, nem jön a farkas és miért nem. Kisnyuszi persze találékony, mire az olvasóban megint csak beindul a felismerés, ez a nyuszigyerek nagyon nem akar elaludni.
Az egész hangulatot és prekoncepciót alátámasztja a kötet képi világa. A plusz takarót hozó mama, a farkasvadászok. A kedvenc képem amúgy a Hasenstraße-be beforduló farkas, aki a falra tapadva macskákra jellemző hajlékonysággal szimatol. A Prérifarkas jut róla eszembe, meg a régi orosz mesefilm, a "Na, megállj csak! - Ну, погоди!"
Nyuszimamának persze egyre nehezebb dolga van, kisnyuszi ragaszkodik hozzá, hogy a farkas túléli a vadászt, kutyának álcázza magát, nem üti el az autó és pontosan kiszimatolja hol laknak, sőt, a félig vak Herr Dietrich mögött is simán beslisszol és még a lift se lesz számára legyőzhetetlen akadály. Kivéve nyuszimamát, aki ezen a ponton végképp elveszti a türelmét és közli kisnyuszival, hogy na mostaztánmáralvásdeeccerre.
Kisnyuszi tehát ül a sötét szobában az ágyban és fülel, nyuszimama a szülinapi zsúr romjait takarítja nyuszipapával, az olvasó pedig gyanút fog.
Mivel a könyvnek esélye sincs a magyar kiadásra, így elárulom: csengetnek.
Kisnyuszi pedig ezerrel száguld ajtót nyitni, hogy ez biztosan a farkas. És valóban.
Méghozzá egy szülinapi csomaggal.
"Biztos voltam benne, hogy eljössz!"
Abban a rendkívüli szerencsében van részem, hogy a könyvek iránti fertőző lelkesedés vizsgálatához saját laboratórium áll rendelkezésemre, laboránsokkal, mitöbb néhány nagylelkű mecénás is érdeklődéssel segíti a kísérleteket.
Az egyik mecénás (magyarul szülő) ráadásul pszichoanalítikus. Amikor kölcsönadtam nekik a Nem jön a farkast, másnap lelkendezve jött.
És hosszasan beszélgettünk arról, mennyire fontos a nyitottság. Miként működik a félelmek és előítéletek átadása? Miért és mennyire tabula rasa egy gyerek?
Egyáltalán mennyire vagyunk a szocializáció és az elfogadott társadalmi normáink rabjai?
A Nem jön a farkas ezekre a kérdésekre ad egyfajta választ, szembesíti az erre nyitott olvasót azzal, hogy a világ nem feltétlenül fekete-fehér, hogy érdemes megkérdőjelezni a dolgokat.
A laboratóriumom kísérleti alanyai rögtön ráéreztek a sztori lényegére. Néhányan épp az azonosulási fázisban vannak, természetes módon főleg a farkassal azonosultak, (ami lássuk be, érthető, végtére is elég vagány, hogy minden veszélyen át eljut a nyusziig,) és a központi problémát a könyv egy mondatának egész napos (kissé idegölő) ismételgetésével ragadták meg:
"Warum bist du dir so sicher?" (Miért vagy benne olyan biztos?)
Tényleg, miért is?!
Megjegyzések