Annika Leone - Bettina Johansson: Überall Popos (Mindenütt popsik)


Minden évben, tavasz tájékán - hogy ennek van-e valami köze a természetes párzási időszakhoz, azt nem tudom, - téma lesz a kísérleti laboratórium legidősebb asszisztensei közt (magyarán az 5-6 éveseknél) a szexualitás. Ez fejlődéspszichológiailag egyébként teljesen normális, még akkor is, ha egyes fölnőttek kifejezetten nem örülnek neki.
Minden évben más-más fordulatot vesz az erről való diskurzus, idén a szitkozódásra és a fenék szinonímáinak stilisztikai tesztelésére helyeződött a hangsúly. 

Előbbi jelenséget a C19 számlájára írtam, végülis mit várjunk egy a gyerekektől, ha a fölnőttek egészen ordenáré módon esnek egymás torkának piszlicsáré ügyekben is, és - beleértve saját magamat is, - időnként elképesztően túlreagálunk egy-egy amúgy jelentéktelen apróságot. 

Szóval lezökkentem a könyvesbolt online shopjával a simiphone-on, és rendeltem ezt-azt. 
Többek közt a címben szereplő könyvet is beszereztem a kísérleti laboratóriumban való tesztelésre.

 Tapasztalataim alapján ugyanis a gyerekek 
1. nem hülyék 
2. nem kicsinyített fölnőttek 
3. előítéletmentesen kíváncsiak.
+1 tiltással kb. semmit sem lehet elérni náluk 

További tapasztalatom, hogy kifejezetten jól reagálnak a képi humorra és az őszinteségre. 
Annika Leone - Bettina Johansson könyve pedig pontosan ezt kínálja. A sztori meglehetősen egyszerű, Milát szombat lévén a szülei uszodába viszik. 

Az anyukájával megy a női öltözőbe, ahol rengeteg "hölgy, ahogy anya nevezi a nőket" és egyúttal rengeteg fenék és mell látható. Milának (és az óvodásoknak is) mindez egyszerre érdekes és normális. Hogy annyiféle testet lát, ahány embert. Nincs két egyforma és mindez meg is jelenik képi szinten is.

Mila szóvá is teszi a megfigyeléseit a szőrős és meztelen genitáliákról, amire az anyukája fülig pirul és pisszegni kezd. Ekkor szerencsére feltűnik a szomszédjuk, Tina, aki szemmel láthatóan kismama és a nevetéstől, Mila megállapításai miatt, ugrálni kezdenek a mellei. 

Aztán persze úszni mennek, Mila kissé ótzkodik, hogy leugorjon a toronyból, az apja tehát bemutatja, hogy kell. És mindeközben lecsúszik a fürdőnadrágja, amit végül a kislány szerez vissza. 






Az egyik legviccesebb kép a könyvben, ahogy az apa a bokrok mögött szégyenkezik és takargatja magát, miközben Mila nagy bátran mégis a medencébe ugrik, visszahozni a fürdőnadrágot. 

Ezek után még láthatunk egy meztelen női mellkast a pezsgőfürdőben és a többi ember reakcióját, rendkívül szórakoztató és egyben elgondolkodtató, hogy a csecsemőt tartó nő eltakarja a bébi szemét (miközben a gyerek nyilvánvalóan szoptatós még) és a másik, nagyon szeplős anyuka a feketebőrű bébivel szintén furán bámul. A hátán szőrös, kopasz férfi rosszalóan néz (mindenkire), Mila apukája lehunyt szemmel élvezi a pezsgőfürdőt, míg Mila aton gondolkodik, hogy a buborékok pont olyanok, mint amikor a fürdőkádban pukizik.

Ezek után a szauna (nőknek) már teljesen ártatlan jelenet, amit én különösen nagyra értékelek, hogy itt is különféle bőrszínű és alakú nőket ábrázol és nem felejti el, hogy ülve bizony mindenkinek van egy kis pocakja. 




Amit hiányoltam a könyvből, hogy kizárólag a női test különféle formáit és a meztelenségét tematizálja. 
Nem kellene úgy tenni, mintha a fiúkat, férfiakat ez a probléma nem érintené. A testszégyenítés ugyanis nemtől, kortól, bőrszíntől független. Csak a férfiak esetében kevésbé foglalkozunk vele.

Pedig ugyanolyan káros és az esélyegyenlőséghez hozzátartozik.
És szerintem a feminizmushoz is. 




A könyv egyébként kereskedelmi forgalomban csak rendelésre kapható, könyvesboltban hiába is keresi az ember, el kellett tenni a polcokról, az általános prüdéria miatt.
Ilyenkor azért fogom a fejem, hogy az ezek szerint a fölnőttek szerint rendben van, ha a mostani szépségideálnak egyébként nem megfelelő, de a szexikonoknak nagyon is, meztelen, félmeztelen stb. női testek dőlnek mindenféle reklámokból, plakátokról stb. De az, hogy egy gyerekkönyvben, korosztálynak megfelelő, minőségi illusztrációval megjelenítődik a meztelenség és a természtes diverzitás! Skandalum!

Erősen gondolkodom rajta, hogy a könyv (és a másik 3 Pernila Stafelt kötet - ezekről jövő héten) mellé beviszem Umberto Eco A szépség/csúfság története című könyveit is. Utóbbi képzőművészet, korai vizuális esztétikai nevelés kategória. 

Annika Leone - Bettina Johansson
Überall Popos
Klett Kinderbuch
2.Auflage 2020

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János bácsi keljen fel :)

Fodor Sándor: Csipike -" az elfelejtett" meseregény

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok