2010. március 4., csütörtök

Kiss Ottó: Hinta

Kiss Ottó költő, már sok verset feltett a blogjára.
A mai nekem gombócot okozott a torkomban...

Hoztam hát a linket, olvassátok el kérlek ti is:
http://kissotto.blogspot.com/2010/03/hinta.htm

Hinta

Amikor én beülök,
mögöttem áll, aki lök.

Azt mondd meg, ki löki őt,
honnan veszi az erőt?

Ha hintát löksz, meglöknek?
Áll valaki mögötted?

 Áthoztam a verset is, mert úgy  jártam vele, hogy a barátnőmmel elég komoly témáról való chatelés közben is vissza-visszatértem.
Egyszerűen nem értettem, hogy nem tolong ott mindenki? Hát nem áll meg a világegyetem egy pillanatra?
Aztán próbáltam aludni, sehogy nem ment, na gondoltam van Kiss Ottó-kötet inkább cipelem azt... most mégis itt ülök.
Rettenetesen találva érzem magam.

Vannak kegyelmi pillanatok, amikor olvasó, befogadó és vers találkozik. (Ez az írónak időnként szokott kellemetlen pillanatokat okozni.)
Délelőtt a sétánál a fiam üvöltött, mert a hintát még nem akasztották vissza, ő meg hintázni akart volna...
Volt egy hatalmas diófa a szüleim kertjében, az én hintám azon lógott...
És van valahol egy hatalmas fa, nem is látjuk, ahogy ágaival óvón ránkborul, és tartja a hintát, az életünket, fel és le. Nincs mese hajtani kell.
Persze lehet úgy, mint Pompom, aki csak ül egy szép hosszú ágon.

De ki löki a hintát lökőt? Vajon Istennek van motorja, szív-hajtásos, négyütemű?
Az anyáknak van szívmotorja, négy lapáttal: jobb pitvar, jobb kamra, bal pitvar, bal kamra... de az anyák nem a hintázó mögött állnak...

Jobb lator, bal lator, ki vallat, vallatol?
Ki emel, ki emel, ringat engemet? Tele van intertextualitással a vers...

Nem is gyerekvers.
Szeretős, szerelmes vers.
Nincs mese hintába tettek, netán önként szálltunk be, aztán löknek, fel-fel a magasba, és mielőtt a mélybe, vissza zuhannánk, megállítják a hintát, és újra fel...
Aki szerelmes, annak pont ilyen a hangulata.

Meg aztán tiszta horror is, belökik az embert a hinta alá, és jól beveri a fejét, ha éppen áll valaki mögötte.

És istenes vers is? Ki adja az erőt? Ki áll mögötted, ki vigyáz rád, amikor hintát löksz?
Ki vigyáz arra, akinek a hintáját lököd fel-fel a magasba, elérni az eget?

Mert a hintázással fejlődik a hintázó egyensúlyközpontja és az agya. A sokat hintáztatott gyerekek mozgásfejlődése jobb, az egyensúlyközpont fejlődése miatt, és hamarabb is beszélnek, mert hintázáskor általában énekel az ember. Hinta-palinta... inter meg text...

És hintáztató vers is, pont úgy jön ki az osztás (4/3-as sorok), ahogy a hinta el-vissza lendül...

Fel és le... pont, mint az élet...

"és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyázz rám s megvéd, ha kell a bajban.
(...)
ha megpillantasz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs." (Radnóti)

És kész, a hinta megállt.
Game over...

Hát így. Kegyelem? Kegyetlen?

4 megjegyzés:

Kiss Ottó írta...

Szia, Pöszke - látod, mondtam én, hogy olvaslak (lásd: facebook:-) És hát most, hogy ilyen nagyon szépeket írtál a versről, gondoltam, írok is, legalább annyit, hogy köszi! Tényleg sok minden eszedbe jutott róla, végül is ez volt a cél (hátsó szándék:) - akkor ezek szerint működik, köszönöm!

Pöszke írta...

Én köszönöm. :D

Hanem most írhatnál valami vidámat is! :P

Kiss Ottó írta...

Előbb még nem akarok vidámat... majd utána:))

(meg aztán van ott sok vidám már, kell néhény komolyabb darab is sztem, de majd látjuk)

Pásztohy Panka írta...

Nagyon tetszik, hogy ennyi minden eszedbe jutott a versről, és álltalad nekem is. Köszi!