Berg Judit: Galléros Fecó TITKOS naplója, Rumini Datolyaparton
© Kálmán Anna |
Ha emlékeztek még a Ruminiről írtakra, akkor talán arra is, hogy mennyire kíváncsi voltam Fecó naplójára, amit egyszerre olvastam aztán a Datolyaparton című résszel.
Az a feltevésem mindenképpen igazolódott, hogy az első kötet után a szálak előremutatnak egy utolsó rész felé, a Datolyaparton első fejezetében pedig felbukkan Sajtos Rozi is, noha főhősünkkel ügyet sem vetnek egymásra.
Nagyon-nagyon jó ötletnek tartom, hogy kipróbálta a naplóformát a sorozatban Berg Judit, egyrészt mert nem laposodik el, másrészt pedig számos adatot, magyarázatot beletehetett anélkül, hogy a regénysorozat cselekményét terhelné magyarázgatásokkal.
Galléros Fecó naplójához majdnem biztos vagyok abban, hogy a szerző elővette a saját kamaszkori naplóját. Ezt a stílusátmenetet csak az tudja hitelesen megteremteni, aki maga is írt naplót gyerekként. Az első tétova mondatokat, aztán a belelendülést, miközben azért ott az emberben a félsz, te jó ég, ha megtalálja valaki, s a folyamatos latolgatást, hogy ezt most leírhatom vagy sem. S a vége felé pedig a naplótól való elszakadás, mikor újra a külső kapcsolatok lesznek a fontosak, s egyre lényegre törőbben, rendszerezőbben ír az ember, bocsánat egér. Mert már nem szükséges a pótszer. Fecó naplója ilyen napló.
© Kálmán Anna |
Amit különösen szeretek a naplóban, hogy Berg Judit nem fél a toposzoktól. Könnyed csuklómozdulattal beépíti a történetbe a vérszívó denevéreket, egyszerre két másik szövegre is utalva. Egyrészt a mitikus Drakula történetekre, - az pedig régóta nem érdekel senkit, hogy Vlad Tepesnek és Drakulnak mi köze mindehhez, esetleg Zsigmondnak s a Sárkányos lovagrendnek, (no jó Bán Mór éppen foglalkozik ezzel a Hunyadi sorozatában, de erről máskor.) Másrészt a Macskafogóra. Ki ne emlékezne Lusta Dickre és a szaxofonjára? (kicsit off, s titok: Ez egyébként a kedvencem Berg Judittól, minden interjúban bebizonyosodik, hogy mennyire ugyanazokat a műveket olvastuk, ami ugyan nem jelent semmit, de én mégis örülök.)
A Prae portál interjújában meghallgathatjátok a bejegyzés végén a névadási ötleteit.
Nekem mondjuk nem annyira a szívem csücske ez a Fecó, mint a szerzőnek (talán, ha másképp hívnák), de volt egy tanítványom, Máté, akit nagyon kedveltem, na őt juttatta eszembe ez a Galléros.
És Kálmán Anna is szuper volt megint a rajzokkal, borítóval. Ahogy halad a napló, úgy jön bele Fecó a rajzolásba, s úgy előlegezik meg a rajzok a Datolyaparton című részt. Az meg, hogy végül Tóth Krisztina írta a tengerészballadákat külön unikum a kötetben. Vagy éppen rum, johohó! :)
Rumini Datolyaparton számomra kicsit csalódás volt a napló után. Vissza a kalandregény sorozatkliséihez. A Rumini regények kulisszái közé. Hajózás, Negró és a galibák, majd a vízen történik valami, ezúttal kalózok, első kikötés, száműzött herceg, a szereplők elszakadnak egymástól, több szálon futó kalandok, gonosz varázsló (a Négy jogarban jó varázsló volt), találkozás s megoldás.
És a Rumini Datolyaparton nagy öröm is volt, vissza a pergő kalandregénybe, a szeretett szereplőkhöz, ismét Rumini és Balikó, Negró és a többiek. Örültem, hogy Tubák ismét felbukkant egy mondat erejéig, és bosszankodtam Rikárdón. Nem lepődtem meg, hogy egy húron pendül Negróval, s azon gondolkodtam miért minden tengerészregényben a fedélzetmester a rossz. Rájöttem. Ti rájöttök?
© Kálmán Anna |
"írj már bele!; jaj, meséld már el a történetem!; most milyen vagy, ne legyek már ilyen negatív alak!; úgysincs azon a nyamvadt hajón papagáj, milyen hajó, nem is hajó úgy!; jaj maradj már a papagájok nem is esznek egeret, különben is ez fikció nem biológiaóra!"Szerettem még a beszélő neveket a könyvben, s a ripacsokat, s szerettem Kálmán Anna rajzait, s nagyot nevettem a cápa fordító-víz alkalmazásán.
És izgatottan várom mit tartogat a következő levélregény formában íródandó kötet, s kik között zajlik majd a levélváltás. Bár azért akad néhány tippem. Hát nektek?
Megjegyzések