copyright Agócs Írisz Azt hiszem sosem sikerült leírnom bejegyzésben konkrétan, hogy külföldön élünk, Ausztriában egészen pontosan, és azt sem, hogy ma rájöttem, hogy hihetetlen szerencsénk van. Sikerült úgy zeneovit találni a gyerekeknek, hogy egy elfogadó, befogadó, multikulturális légkörbe kerültünk, s jóformán az összes barátunk, közeli ismerősünk vegyes család, s egy-egy nagyobb összejövetel alkalmából minimum 3 nyelven folyik a társalgás. Reggel óvodába menet összefutottunk P.-vel, aki afroamerikai, illetve hát afroeurópai, s érdekes módon most tudatosodott a gyerekekben a bőrszíne, mondtam nekik, hogy szerintem mindegy milyen, mert kedves. S röviden elmagyaráztam hogy lett az afrikaiaknak sötét a bőre, amolyan meseformátumú ismeretterjesztő előadásként. Ma délután pedig néztem nagyZsét és A.-t (osztrák-francia), a tánckurzuson, helyesek voltak, és arra gondoltam a francia dalnál, hogy milyen klassz, hogy A.-nak ez természetes, érthető. S azon gondolkodtam, hogy a több...