"kétszögletű egyenes"

Rakosgatom ide-oda. Gondolatban téblábolok körülötte, olvasgatok róla itt-ott, meg amott is. Pedig aztán nem is olyan bonyolult. Mármint történetileg. Jaj, hát nem tudjátok, hogy a láthatatlan vadállatok köztünk élnek? Á, hova figyeltek ti történelem és természetrajz órán? És még Durell-t sem olvastok, na nem azt a nyavalygós szépírót, (mellesleg Az alexandriai négyes egész jó,) hanem a Gerry-t, aki nem csak a családjáról, hanem egyéb állatfajokról is ír? Mert akkor tudnátok mindenféle piros könyvekről, kihalóban lévő, vagy éppen kihalt állatfajokról (nem a dinókra gondolok!), és egyáltalán nem lepődnétek meg, amikor Bátky Bandi (mert így BéBé) blazírt képpel azt írja, hogy Pipogya, aki a járda szélén ücsörög, egy városi láthatatlan vadállat. És szegénynek nem kellene egy unalmas előadást végighallgatnia az apukájától, mármint Alfonznak, aki Medve, meg Pipogya, de mégse, de ezt akkor inkább most hagyjuk, aki nem elég hogy történelemkutató, mármint az apukája, aki Medve, meg József i...

Ki hova emeli vigyázó szemét, az most mellékes, az viszont nem, hogy a Napocska.hu-n ezúttal egy egészen érdekes témát tűzött klaviatúrára Win, azaz Wentzel Viktória, az meg még kevésbé, hogy mellékelődött hozzá a facebookon egy talán nem költői kérdés, (a költőisége nem lenne meglepő, tekintve hogy Nyulász Pétertől származik). "mikor kezdjük a nyelvtanulást?" Menten bizseregni kezdtek az ujjam, így aztán a délutáni kávé mellé én is klaviatúrát ragadtam, noha nincs a zsebemben a bölcsek köve, viszont tartottam egy vitaindító előadást hasonló témában, illetve a sokat emlegetett íróember húgával váltott leveleinkben is sokszor előforduló kérdés, csak éppen egy másik szemszögből. Ha otthon élnénk, én is így gondolkodnék, mint a "könnyed nyelvész", írásait olvasva a gyereknevelésről alkotott képem is hasonló lehet. Korántsem drámai fordulatként azonban a határ túloldaláról koptatom a billentyűket, így elsősorban a saját bőrömön érzem a magyar nyelvtanítási szokások...

Szerencsém van az itteni "Tante"-kal.A bölcsisektől kaptam pár gyerekkönyvet kölcsön, az óvodavezetőről meg ma kiderült, hogy szintén könyvgyűjtögető, "könyvesboltveszélyes". :D A bölcsödevezetőtől került hozzám olvasásra néhány Mira Lobe könyv. Mira Lobe 1913. 09. 17.-én született a  schlesieni Görlitzben Hilde Mirjam Rosenthalként. Művészettörténetet és germanisztikát akart hallgatni, hogy újságíró lehessen, zsidósága ebben megakadályozta. A berlini Textil und Modeschule befejezése után, ahol varrónőnek tanult,1936-ban kivándorolt Palesztinába, ahová később az édesanyja, nagyanyja és a nővére is követte. Itt ismerkedett meg férjével a színész és rendező Frederich Lobeval. Gyermekeik Claudia és Reinhardt születése után kezdett el írni. 1948-ban Tel Avivban jelent meg első könyve az Insu-Pu , héberül. Ebben 11, a háború elől menekülő gyerek építi fel egy szigeten a tökéletes gyermekvárost. Három évvel később a család Bécsbe költözött, ahol Mira Lobe publikáln...

Ablakképeket készítettünk a hétvégén, sünit papírsárkánnyal meg mókusokat, ahogy kerestem a sablont hozzá az újságok közt találtam néhány régi Dörmögő Dömötört, párat még a '80-as évekből. Az abszolút siker a 2009/10. szám lett. Egyrészt apa azonnal elvállalta az esti mese olvasást, amikor meglátta az épp most sülő mesét, mert hogy ősszel jelenik meg frissen ropogósan, ha igaz Lackfi János Domboninneni mesék címmel. Itt bele is olvashattok ti is a mesékbe. Nade! Találtam én valami mást is, ami egyrészt aktuális, másrészt szép, ékes példája annak, hogy az alkalmazott költészetet művelő is költő. Azért játszogatok itt a szavakkal, hogy könnyebb legyen kitalálni ki az őszi vers költője. Festősz Ha nagy leszek, festő leszek, olyan ügyes, mint az ősz! Kifigyeltem, nem tesz semmit, csak egy kicsit elidőz; nem kell neki ecset hozzá, gombokat se nyomogat, festék nélkül kiszínezi mindenütt a lombokat. Érdemes megnézni, hogy az egyszerűnek látszó versike mögött mennyi munka v...

Egyszer volt, hol nem volt... jobb lenne, ha igaz se lenne. Volt egyszer az origón egy fórum, ahol néhány 1., 2. babáját váró anyuka beszélgetett a nem várandósok számára érdektelen témákról. Azóta eltelt három év, a csoport máshova költözött, sokan kiléptünk belőle, volt válás kettő,betegségek is jócskán, kórházi tartózkodások és kistestvér érkezések, külföldre távozások... De az a döbbenet, ami most ért mindent felülmúl. Emese kisfiát már kezelték kiütésekkel a fején, nemrégiben pedig kiderült agydaganata van. A hír sajnos nem kacsa, bár az lenne. Danit megműtötték kedden, úgy tűnik jobban van. A mellékelt linken tudjátok mindezt ellenőrizni. A család nem pénzt kér, hanem elárverezni tárgyakat, illetve a tárgyaknak vevőt. Az ebből befolyt összeget fordítanák Dani kezelésére. Én úgyis varrni készültem a hétvégén... Mindenkinek belátására bízom mit kezd a hírrel. Íme a link: http://segitsdaninak.blogspot.com/ Kis segítség, aki másképp akar/tud segíteni: "Emi kisfiát...

Csilla hívta fel rá a figyelmem. Köszönöm. A forrás Roald Dahl:  Tanács a televíziózással kapcsolatban Az a legfontosabb dolog (A gyerekekre gondolok), Hogy SOHA, SOHA nem szabad, Hogy tévéműsort lássanak - Sőt, legjobb, ha a bárgyu láda Már be sem kerül a szobába. Amerre csak jártunk, a tévét A gyerekek szájtátva nézték. Két-három óra meg se kottyan, Csak néznek, míg a szemük kipottyan. (Múltkor is láttunk egy helyen Tíz szemgolyót a szőnyegen.) Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek, Míg hipnózisba nem kerülnek, S a sok szennytől, mit egyre néznek, Olyanok lesznek, mint a részeg. Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak, A falnak fejjel nem rohannak, Nem kezdik egymást hasogatni, Hagynak nyugodtan mosogatni, Míg fő az étel, hűl a lekvár - De azon eltűnődtetek már, Hogy ez a rémséges doboz Miféle dolgokat okoz? ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET! MEGHAL BELÉ A KÉPZELET! Az észt betömi, eldugítja! A gyereket úgy elbutítja, HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG TÜNDÉRVILÁGO...

Messziről fogom kezdeni, mert kihagytam a 100. bejegyzés feletti örvendezést, akit nem érdekelne az ugorjon a színessel kiemelt ajánló hoz. Hogy mégis irodalom is legyen, a nyáron volt alkalmam egyik régi professzoromnak kérdőívet kitölteni, befogadáskutatás-vizsgálódás témakörben. :) Summa summárum újraolvastam így Kosztolányi bolgár kalauzos novelláját. (Az Esti Kornél kötetében van, tessék megkeresni.) Na, ma úgy jártam, mint nevezett Kornél, a szomszéd bácsi (mert az új szomszédaink fényévekre vannak a régiektől, noha nem váltottunk galaxist, így aztán nem irigylem már P.Z. Werner bácsiját .) Szóval a bácsival beszélgettünk, illetve ő beszélt első fogak nélkül, extrém stájerül (ehhez képest egész sokat értettem!) én meg jó Kosztolányi-tanítvány módjára felelgettem. Amúgy az óvodából tartottunk épp haza, és én ugyan nem találtam fel semmilyen új sportágat, mint Némethonba távozott barátnőm, de lássuk be két kismotorral száguldó gyereket megóvni az autóútra kirohanástól sem épp...

H. Balázst kérem keressen újra, mert nem adott meg elérhetőséget! Köszönöm. Eszter

A történet, amiről most szó lesz többszörösen fontos, érdekes, különleges. Először is, mert a sztori jó, most őszintén melyik szülő nem küzdött még az aludni sehogy sem akaró gyerekével legalább egyszer? Melyik szülő nem hallotta már hasonló mondatot (a megfelelő életkorú csemetétől): félek a sötétben? Jobb esetben kislámpa felkattint, ölelés, puszi halk kisurranás. Rosszabb esetben a kisméretű ágyban vagy mellette kuporgás és társai. © Szegedi Katalin Nem a mesével nem oldódik meg a probléma, de határozottan csökkenthető. Igen, mesekönyv. A szerző neve alapján, no meg a manóé miatt egy darabig meg voltam győződve, hogy olasz mese, de nem a szerző görög. Alexandra Bizinek hívják. Nem sokat teketóriázik, hamar belevág a történetbe: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit éjjelente rémálmok gyötörtek." Egy fura kisvárosban lakik, ahol az ablak alatt gyűlést tartanak az állatok, és egy 25 év alatt, bocsánat 25 év, hat hónap 9 nap alatt elkészülő toron...

Megjelent a Gráci Magyar Hírlevél szeptemberi száma. Anna felnőttkönyv ajánlója Nádasdy Ádám Modern Talkingjáról itt is olvasható.(Miután megírtam az itt olvashatókat néztem meg mások írásait a könyvről. Megörültem, hogy nem csak én láttam bele Lázár Ervint a mesék mögé. ) Gyerekirodalmi híradó 7. Szeptemberi könyvajánlómban arról a könyvújdonságról írok fogok írni, ami remélhetőleg hamarosan klasszicizálódik, ha nem tette máris, ami megszólítja az óvodás korosztályt, az iskolást és a felnőtteket egyaránt. Olyan mesekönyv, csodakönyv ez, amely ötvözni képes a népmesék világát, szófordulatait, a Lázár Ervin-i szóteremtő alkotóerővel; a lírát, a gazdag hangulatfestő szavak ötletes alkalmazásával. A fogékony lélek már a könyvet látva elvarázsolódik, majd belelapozva, forgatva, azt kinyitva rabul ejti a történetek szépsége, egyszerű nemessége. „…mesebeli süne például azt szeretné, hogy tüskéi ne szúrjanak, és a ribizlibokor segít rajta: minden tüskéjére szúr egy szem ribizlit (Volt...